Thealter blog - második nap + FOTÓK

Az előre is hálás közönség veszi a lapot, időben nevet a poénokon, hátrahőköl és szorong. Azt kapja, amire a jegyet váltotta. Másfél óra tündöklő középszert. Habár a taps az előadás végén kicsit karcsúra sikeredett…

"A zseni-szó, akár a lázbeszéd. Alig születtünk, megles már halálunk. Van fondorlatos válaszunk elég, De hozzáillő kérdést nem találunk." (Vlagyimir Viszockij (Baka István): Az én Hamletem)

Ha belenézel a tükörbe, nem biztos, hogy tetszik, amit látsz. Ha azt a tükröt más tartja eléd, biztos hogy nem tetszik.

Pintér Béla

darabja tükröt tart önmagának, a társulatnak, az egész "színházcsináló" gépezetnek. Hogy aztán a színpadon az eddig lesajnált, ám hirtelen felragyogó tehetség tükröt tartson középszerű, vagy még annál is rosszabb társainak. Tegnap este nagyon nem szerettem volna színész lenni. Ám a Kisszínház előtere fél órával az előadás előtt már zsúfolt, ha lennének jegyüzérek, talán valamelyik világsztár érkezésére is gyanakodhatnék. Maga az előadás nem próbálja, vagy nem tudja átlépni saját címét. És akkor lassan sorolhatnám a megszokott közhelyeket a rögvalóról és a társadalomkritikáról, a valódi tehetség elfojtásáról, a kritika kritikájáról, az alternatív színjátszásról. Mindez túl sok, mindez túl kevés. Az előre is hálás közönség veszi a lapot, időben nevet a poénokon, hátrahőköl és szorong. Azt kapja, amire a jegyet váltotta. Másfél óra tündöklő középszert. Habár a taps az előadás végén kicsit karcsúra sikeredett... A mai nap mottója: költők, színészek, csillagászok, távcsöveiteket a 2374-es sorszámú bolygóra irányítsátok a Mars és a Jupiter között! Értő kritika

itt

.

Petró János