Magyar történelem japán szemmel

Rózsa Sándor, agrárszocializmus, falukutatók – nagyjából e címszavak mentén folytatta kutatásait Minamizuka Shingo japán professzor, aki Szeged Nemzetközi Kapcsolataiért Emlékéremben részesült Szeged Napján. Kutatásai kedvéért a professzor magyarul is megtanult.

– Miért kezdett el Rózsa Sándorral foglalkozni, vagy kérdezhetném úgy is, miért fordult egy speciálisan magyar téma felé?

– Miért a magyar történetet kezdtem kutatni? Azért, mert 12 éves koromban történt meg 1956. Egyetemista koromban sok könyvet olvastam róla, de nem volt elegendő. Mikor lehetőségem nyílt arra, hogy külföldön kutassak, szerencsére kaptam állami ösztöndíjat Magyarországról. Így kerültem ide 1972 októberében, és magyarul tanultam Budapesten. Azután, hogy miért foglalkozom a magyar vidék történetével? Mert én magam is vidéki ember vagyok, ezért érdekelt, különösen az agrárszocializmus és a falukutatók (a népi írok) története. Ezek nem csak érdekesek, hanem nagyon fontosak az egész világtörténet szempontjából is.

Rózsa Sándorral

pedig azért kezdtem foglalkozni, mert az agrárszocializmus kutatásához meg kellett ismernem a vidéki ember „mentalitását”. Úgy gondoltam, ez legjobban a betyár, illetve a paraszt magatartásán keresztül lehetséges.

– Speciálisan az alföldi betyárral kapcsolatos kutatásai miatt tanult meg magyarul?

– Nem, már tanultam a nyelvet az 1970-es években, de a Rózsa Sándor-kutatásaim révén sajátíthattam el a „szögödi tájszót”.

Szellemi hagyomány

– A magyar történelem újabb kori eseményeivel foglalkozik intenzíven, miért?

– Az egyik témám a már említett agrárszocializmus, az 1890-es években. Ez nem csak Magyarország, hanem egész Európa története szempontjából fontos terület. Ilyen parasztmozgalom, aminek a szocializmus volt a hatása, történt a 19. század végén Oroszországban és Olaszországban, talán Bulgáriában is. Ezeket kell összehasonlítani. Hasonló parasztmozgalmak zajlottak le kelet-ázsiai országokban is, Japánban, Koreában és Kínában. Így az egész világra nézve érdekes ez a téma. A másik terült a falukutatók, a népi írok mozgalma, mely Magyarország történetében a legkreatívabb gondolkozókhoz kötődött, és szintén fontos egész Európában. Említhetjük például

Németh László

a minőség forradalma és a harmadik út koncepcióját is. Magyarországnak az ilyen szellemi hagyományt tisztelnie és őriznie kell.

A tanya és a világ

– Tanulmányozta már többek között Szeged, Kecskemét és Orosháza történetét is – mi ragadta meg ezekben a városokban, miért érdekesek ezek egy japán professzornak?

– Szeged azért érdekes nekem, mert Rózsa Sándor városa. Orosháza az agrárszocializmus indulóhelysége. Kecskeméten 1988 nyarán tartottuk a japán kulturális nap első rendezvényét. Emellett mind a három város a tanyavilág központja. A tanyákhoz hasonló szórványos települési formát Japán némely vidékén is találunk, például az én szülőmegyémben is.

– Ezen túl milyen kapcsolat fűzi Szegedhez?

– Már 1987-től az itteni levéltárral szoros kapcsolatot tartottam, különösen korábbi igazgatójával,

Blazovich Lászlóval

. Segítségével több olyan történésszel fel tudtam venni a kapcsolatot, akik a vidék történetével foglalkoznak, mint például

Szabó Ferenc

, a Békés Megyei Múzeumok korábbi igazgatója. A levéltár mellett a Somogyi-könyvtár anyagait is használtam.

Már a 19. században is figyelt ránk Japán

– Milyennek látja a hazánkat, az itteni embereket?

– 1972 óta ismerem Magyarországot. Az 1970-es és ’80-as években az embereknek volt szellemi nyugalma, és volt ideje a kultúrával foglalkozni. Most már főként a pénz érdekli őket. Húsz év telt el a rendszerváltás óta, de ezalatt mit épített a kapitalizmus a hétköznapi emberek számára? És az 1948 utáni húsz év alatt mit épített nekik a szocializmus a sok baj ellenére?

– A tokiói egyetemen professzor, ott éli a mindennapjait is?

– Most áprilisban nyugdíjba mentem, de Tokióban lakom.

– Mivel foglalkozik éppen?

– Éppen most kutatom, hogy a 19. századi Japánban milyen információt szereztünk Magyarországról és Kelet-Európa más részeiről. Akkor ugyanis a világtörténelem-tankönyvekben Magyarországról, Lengyelországról és Görögországról volt a leggazdagabb ismeretanyagunk. (A Rózsa Sándor-kép forrása: Szentesi Zöldi László: Nagy magyar betyárkönyv (

<Šamorin>

: Méry Ratio, 2009) p.15.)