Miért nem ismerjük Magyar Edét? + FOTÓK

135 éve született és 100 éve halt Magyar Ede, az egyik legismertebb szegedi épület, a Reök-palota tervezője, a szegedi szecessziós stílusú építészet kiemelkedő képviselője. Kvízkérdés: soroljon föl legalább öt olyan szegedi épületet, amit a mester tervezett! Ha nem tud, akkor mindenképpen érdemes elolvasni ezt a cikket.

Míg a híres szecessziós épületet nem csak a szegediek ismerik,

Magyar Edéről

a szegediek is alig tudnak valamit. Ezért készítettek a Somogyi-könyvtár első emeletén olyan kamara-kiállítást, amely a közismert épület mellett a tervező munkásságát is bemutatja, melyről egyébként a magyar művészettörténet-írás csak igen szűkszavúan emlékezik meg. Érdekes egybeesés, hogy éppen harminc éve halt meg

Bakonyi Tibor

, az a szegedi építész, aki feldolgozta Magyar Ede életrajzát – tudtuk meg

Juhászné Lengyel Ildikó

könyvtárostól, a kiállítás rendezőjétől.

Plusz-mínusz Gaudí

A magyar építészeti, művészettörténeti monográfiákat forgatva esetleg félmondatos említést szentelnek Magyar Edének, miközben a magyar szecessziós építészet olyan alakjairól, mint Lechner Ödön, Kós Károly vagy Medgyaszay István sok százoldalas kötetek születtek. Miért? Három lehetséges okot is találhatunk, miért nincs Magyar Ede az őt megillető helyen. Egyrészt vidéken alkotott, a fővárosban egyetlen munkája sem volt. Másrészt a tervezést autodidakta módon sajátította el, így szakmai körökben „amatőrnek” hathatott. Harmadrészt rövid élete is gátat vetett elismertségének. A Reök-palota külső és belső tervezésénél egyértelműen láthatók a virágmotívumos vagy florális szecesszió elemei, aminek ugyan vannak nyugati hatásai, ha azonban megnézzük a sokszor Magyar Edével párhuzamba állított Gaudí egyik lakóházát, igaz, fantasztikus a hasonlóság, de a kiállítás arra is rámutat, nem direkt volt az egymásra hatás, és nem másolásról van szó. A két építész egymástól függetlenül, szinte ugyanabban az időben tervezett ebben a stílusban – hangsúlyozta Juhászné Lengyel Ildikó.

A bábszínháztól a Tábor utcáig

Magyar Ede többi épülete már más típusú formanyelvet képvisel, mint a Reök, jóllehet azok is az art nouvo, a szecesszió jegyeit hordozzák magukon. A mester egyik legismertebb alkotása a Református palota, illetve a Kárász utca és a Somogyi utca sarkán álló Ungar-Mayer-palota, aminek szépségét és szecessziós jegyeit talán csak azért nem vesszük észre, mert nem szemmagasságba esik… És Magyar Ede-épület többek között még a bábszínház, a Kiss Ernő utca és a Tisza Lajos sarkán álló Wöber-ház és a Fekete Sason látható Schäffer-palota is. „Megkerestük azokat az épületeket is, amelyeket tervezőként szintén Magyar Ede jegyez, de semmiféle jelzés vagy tábla nem található rajtuk” – magyarázta a könyvtáros. Így került a tárlóba tizenöt fotó Szeged belvárosi épületeiről. Egy részük csaknem teljes egészében visszaadja az eredeti hatást, de vannak olyanok is, amelyek a későbbi emeletráépítések, felújítások során szinte teljesen tönkrementek. A levéltártól kölcsönzött homlokzati rajz mutatja, hogy például a Tábor utca 5. alatti sarokház milyen csodálatos palota volt egykoron, ma már csak a kapubejáró őrzi Magyar Ede terveit.

A végzetes ház

A szecessziós építész Orosházán 1877-ben Oszadszki Edeként látta meg a napvilágot, három éves volt, mikor a család Magyarra „magyarította” a nevét. Már apja is nagyon kreatív asztalos mesterember hírében állt. Fiát először Szegeden taníttatta egy építőmesternél, majd Temesvárra került, végül pedig Pesten szerezte meg az építőmesteri képesítést. Nem építészmérnök és nem építőművész volt tehát, hanem mester, aki viszont autodidakta módon olyan stílust alakított ki és olyan ismereteket sajátított el, hogy önállóan tudott tervezni nem csak lakóházakat, hanem palotákat is – emelte ki a könyvtáros. Vidékre is dolgozott, Pesten azonban nem. Az ő kézjegyét viseli ugyanakkor a kaposvári színház vagy a nagykikindai református templom is. Munkássága Szegeden indult, először mesterével közösen munkálkodott, azután önállósodott, irodáját a Reök-palotában rendezte be. Mindent elvállalt a magánháztól a többemeletes épületekig, villákig. Nagyon sokat járt külföldre, akkor már Bécsben, Münchenben és Párizsban is találkozhatott a szecesszió érdekes és új darabjaival. Külföldi folyóiratokat is járatott, melyek szintén közrejátszhattak saját stílusa kialakításában. Házassága válságba jutott, és beleszeretett megbízója feleségébe, mikor a Jósika utca 14. szám alatti házat tervezte. Új életet akart kezdeni, a válás azonban nagyon nehezen indult meg, és anyagilag is megviselte. A szerelmi bánat és az anyagi csőd miatt 35 évesen öngyilkos lett 1912-ben. A kamara-kiállítás július 31-ig tekinthető meg a Somogyi-könyvtár első emeletén.