Kép-írás egykor és ma

A „célszemély” tárlatvezetése az Emlékpont Megfigyelt művészet kiállításán

A Kép-Írás, az első magyarországi szamizdat kiadványnak tekinthető folyóirat szerkesztője, a kommunista politikai rendőrség megfigyeltje, Vincze Ferenc tart rendhagyó tárlatvezetést az Emlékpont Megfigyelt művészet kiállításán július 25-én, szerdán 16 órától. Az egykori célszemély bemutatja, miként vétettetek barátaival „sajtóbűntettet” a lap megjelentetésével, hogyan zajlott az ellenük indított rendőrhatósági vizsgálat a hatvanas évek derekán, valamint műelemzést tart vásárhelyi festők alkotásairól a kiállításon. Az Emlékpont egyedi tematikájú és megoldásokat tartalmazó tárlata elsőként mutatja be Magyarországon egy vidéki város útkereső értelmiségeinek-, művészeinek, és azok szellemi műhelyeinek tevékenységét, méghozzá az állambiztonsági szolgálatok szemüvegén keresztül. A hatvanas évek elején létezett Hódmezővásárhelyen egy fiatal alkotó értelmiségiekből álló informális csoport, melynek tagjai az akkori „közléspolitikának” köszönhetően perifériára volt szorítva. Munkásságukat a közvélemény nem ismerhette meg, alkotásaikat – grafikát, festményt, fotót, különböző írásműveket stb. – csak egymásnak tudták megmutatni, pedig azok a rendszerre semmiféle veszélyt nem jelentettek. E csoporthoz tartozott egy vegyésztechnikusként dolgozó, szabadidejében műfordítással, versírással foglalkozó fiatalember, Vincze Ferenc is. Vinczében 1963-ban merült föl annak gondolata, hogy érdemes lenne rendszeresen összegyűjteni, és egybeszerkeszteni egymás alkotásait. Így született meg a Kép-Írás első száma. „…a barátaimmal egymást is inspiráltuk. A festők festettek, az írók írtak… mígnem összegyűlt nálam egy jókora anyag… fotós lévén szerettem fotózni, lefotóztam a festményeket… az az ötletem támadt, hogy ezeket összefűzöm, esetleg kiegészítem és azoknak, akik szerepelnek benne, adok egy-egy példányt… Magam gépelgettem, bizony két ujjal…” – mondotta Vincze a vele készült interjúban. A „szamizdat” kiadvány meglétéről azonban – egy „Bartók Béla” fedőnevű, a Galyasi Miklós múzeumigazgató köré csoportosult értelmiségi körbe bejáratos hálózati személy 1963. júliusi jelentéséből – tudomást szerzett a helyi politikai rendőrség. Az ügyre hamarosan ráállították „Joó János”-t is, azzal a feladattal, hogy szerezzen egy példányt a Kép-Írás-ból, de ezt nem teljesítette. Mivel pontosabb információkkal nem rendelkeztek, novemberben „Bartók Béla” segítségével a Galyasi-kör összejövetelére lehallgató készüléket telepítettek, de közelebb így sem jutottak. Végül az addig összegyűlt csekély információk alapján 1965 júniusában rendőrhatósági figyelmeztetésben részesítették Vincze Ferencet, azzal az indoklással, hogy „illegális folyóiratot” szerkesztett, amely cselekmény kimeríti a sajtóbűntett vétségét. Ezt követően még évekig figyelemmel kísérték a tevékenységét, bár bíztak abban, hogy a figyelmeztetése hathatós eszköznek fog bizonyulni a csoport „bomlasztására”. Céljukat elérték: mindössze két szám készült a Kép-írásból. Vincze felhagyott a szerkesztői ambícióival, és pályamódosítást végrehajtva, harmincöt évesen megkezdte orvosi tanulmányait. Szerdán délután négy órától közel fél évszázad „hallgatását megtörve” újra a nyilvánosság elé áll Vincze Ferenc, és ő maga tart vezetést az érdeklődőknek az Emlékpont időszaki kiállításán azon a műalkotások között, amelyekről egykor a Kép-Írás közölt cikkeket.