Régmúlt századok táncai – 20 éve alakult a Pavane + FOTÓK

Húszéves a Pavane Történelmi Táncegyüttes és a Szegedi Majorette Csoport. Utóbbi június 2-án tartotta jubileumi műsorát, a Pavane pedig június 9-én, 19 órakor a Kisszínházban ünnepli fennállásának két évtizedes évfordulóját.

Sárospatak – 11 órás autóút, 3 órás fellépés, indulás hajnalban, érkezés hajnalban – mégis mindenki élvezte. Így néz ki a Pavane együttes egy hétvégi fellépése dióhéjban. Megteremtik azt a közösséget, ami örömmé teszi nemcsak a táncot, hanem a vele járó feltételeket is.

Lázár György (második képünkön balra)

táncpedagógus, az együttes vezetője szerint ez a csapat egyik legfontosabb erénye. Mintát ad mindenkinek arra, miként kell a feladatokhoz hozzáállni: ne legyen nyűg, a hétfő ne legyen borzalmas nap, hanem a hét kezdete, mikor az aznapi próbákon különböző újabb célkitűzéseket fognak megvalósítani. A Pavane az az együttes, amelyben a história a parketten valósággá válik. Figyelem, csak megszállottaknak!

Az önök tiszteletére

„Piaci igény hozta létre az együttest, ami után elgondolkodtam rajta, hogy érdemes ezt a műfajt folytatni” – emlékszik vissza Lázár György. Egy felkéréssel kezdődött – társastánc-pedagógusként palotást kellett betanítania egy csoportnak, majd kiderült, hogy az ominózus fellépésen a csapat épp nem tud ott lenni. Lázár György a baráti körből verbuvált néhány párt, és lement a palotás olyan felkonferálással, hogy „az önök tiszteletére alakult táncegyüttes” előadásában. Siker! A helyszínen rögtön két másik felkérést kaptak. Hamarosan a korábbi Tanárképző Főiskola gólyabálját nyitották meg egy itáliai reneszánsz lépőtánccal, az együttesnek is nevet adó pavane-nal és egy ugrótánccal, a gaillarde-dal. A történelmi társastáncokat eddig igazán még senki sem állította színpadra. Egy-egy néptáncegyüttes foglalkozik egy kis palotással, de rendszeres, megalapozott előadásokról nem beszélhetünk – tudtuk meg a tánctanártól.

Források

Lázár György természetesen tanulmányai során történelmi társastáncokkal is foglalkozott. A jubileumi rendezvényen mestere, Ligeti Mária lesz a díszvendég, akitől első kézből tanulhatta a 19. századi táncokat. Az együttesvezető kutatta a fellelhető szakirodalmat az Országos Széchenyi Könyvtárban, a Balettintézet és a Színháztörténeti Gyűjtemény szakbibliotékájában. „Mivel ez még bőven az internetkorszak előtt volt, rengeteg utazást jelentett Budapestre, reggeltől estig a levéltárban való ücsörgést, amire ma is nosztalgikusan gondolok vissza. Jó volt tudni, hogy miért utazom, hogy azzal foglalkozhatom, amit szeretek” – meséli Lázár György. Így került látókörébe több, az 1500-as években kiadott tánc- és illemtankönyv, amelyek az együttes reneszánsz táncaink alapját képezik, valamint 19. századi források is. Ez utóbbiakhoz anyagot lelt báltörténeti kiállításokon, hiszen korábban a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteményében dolgozott, és a tánckönyvekből engedéllyel másolhatott. A reneszánsz kori szövegeknek szerencsére magyar nyelvű szakmai fordításai megjelentek még a ’40-es, ’50-es években, zömmel nyelvészek foglalkoztak a tánckönyvek megfejtésével, de nem születtek belőlük produkciók.

A parkett lovagjai

Izgalmas, színes világ! Például a bouffon nevű reneszánsz kardtáncra is rátalált Lázár György, amely a lovagi erények megcsillogtatására szolgált a báltermekben. Természetesen nem vérre ment, de a kötelező sorrend ismerete nélkül nem lehetett eltáncolni. Fontosságát jól mutatja, hogy a korabeli kétszáz oldalas tánckönyv hatvan oldalt szentel a bouffonnak, a maradék oldalszámon pedig további harminc tánc osztozik. A kardtánc számos kérdést is felvetett – hiszen nevéből eredően karddal táncolják: reneszánsz spádét kellett tehát gyártaniuk. Fegyverkovácsokat kerestek meg, akik megfelelő minta alapján dolgoztak, de sajnos törékeny, a célnak nem megfelelő darabok születtek. Végül az együttes egyik tagja,

Bakos Gábor

karosszérialakatos fegyverkovácsokat megszégyenítő ügyességgel állította elő a korhű spádékat.

Hitelesen

„Nagy eredménynek tartom, hogy ezeket a műsorokat hitelesen tudjuk bemutatni, mind a táncok, mind a zenei anyag tekintetében” – tudtuk meg a táncpedagógustól. „Amit mi megjelenítünk a színpadon, ahhoz merjük adni a nevünket, ezek nem hasraütésszerűen kitalált táncok” – tette hozzá. Azok a táncok, amelyek divatban voltak több száz évvel ezelőtt és akár több száz éven keresztül, nyilvánvalóan kivívták saját koruk elismerését, ezért maradtak meg. Az 1500-as évektől kezdve találhatók olyan leírások, ahol kotta-, még korábban pedig tabulatúramellékletek a lépések ritmikáját is megadják amellett, hogy rögzítik a dallamot is. Gyakorta a korszakra jellemző párbeszédes formában őrződtek meg, nem egyszerű olvasmányok, és nem könnyű kihalászni, miből mennyit és hogyan léptek egy-egy táncban – magyarázta Lázár György. Zongorakivonatokból hangszereltettek meg bizonyos darabokat, amihez külön zenekart kellett keresniük. A reneszánsz táncokhoz a kecskeméti Renaissance Consort együttes biztosítja a zenét, a korabeli hangszerek kor- és hangzáshű másolatával játszanak. Azt is megtudtuk: a Pavane tevékenysége a maga módján egyedi e háttér révén, vannak ugyan más, világzene mentén kialakuló együttesek, de ezek inkább néptánc alapon működő modern tánccsoportok.

Európán „átzászlózva”