Elhozta Munkácsyt a tizedik múzeumi éj + FOTÓK

Még címszavakban is nehéz lenne felsorolni, mennyi különleges programmal várták Szeged kulturális intézményei a Múzeumok Éjszakájára kilátogatókat. A múzeum Munkácsy- és bicikliárban úszott, érdekességként ellátogattunk a MÁV Központi Forgalomirányító Rendszerébe is.

Pataki Ferenc

, a Szegedi Nemzeti Színház művésze és

Kiss Ágnes

előadóművész

Dallos Sándor

Aranyecset című kötetének gondolataival idézték meg

Munkácsy

korát. A szombaton megnyílt tárlat sok szempontból páratlan, nem csupán azért, mert a legismertebb magyar festő műveit csodálhatjuk meg – 41 festményt, három terem falain –, hanem azért is, mert a képek felölelik a művész egész életművét a korai alkotásoktól kezdve a vallásos alkotásokon át egészen a kései párizsi szalonképekig. A festmények között vannak olyanok is, amelyeket soha nem látott még a magyar közönség – az anyag Bécsből érkezett. Nagy nap ez a múzeum és dolgozói számára is – kezdte köszöntőjét

Fogas Ottó

múzeumigazgató. Immár tizedik éve rendezik meg Magyarországon a Múzeumok Éjszakáját, ezért is gondoltak arra, hogy a jeles évfordulóra emlékezetes tárlattal készülnek, az október 14-ig látható Munkácsy-kiállítással.

Munkácsy, a sztár

A Múzeumok Éjszakáját - és vele a Munkácsy-tárlatot –

L. Simon László

, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kulturális államtitkára, a Mukácsy-alapítvány korábbi elnöke nyitotta meg. Az államtitkár szavai szerint nem túlzás azt állítani, hogy

Munkácsy Mihály

saját korának sztárja volt, akiért rajongott Európa művelt felső rétege, középosztálya, akit szívesen láttak vendégül politikai, kulturális és egyházi vezetők. Olyan magyar művész, aki képes volt meghódítani a tengerentúlt is. Olyan sztár, akinek a sztársága nem „percidőhöz” kötődött, a mai nap is eleven valóság – hangsúlyozta L. Simon László. Hozzátette: ma olyan sztárokat látunk a televízióban, olyan emberek állnak példaként, akiknek az életútja és munkássága a pillanathoz kötődik. Mert nem képesek az adott kor nyelvén, a kor problémáit nagy alkotásokon keresztül közelebb vinni a közönséghez – Munkácsy viszont jó volt ebben.

Államra várva

A Krisztus Pilátus előtt képet egy magánkastélyban állították ki először, négy hónap alatt több mint háromszázezer látogatót vonzott. Mindezt úgy tették meg, hogy nem volt állami mecenatúra - elhivatott magánemberek, gyűjtők, vásárlók és aktív, a piacról is megélni akaró művészek munkájából épült a kultúra. „Ma mindenki azt várja, hogy az állam oldja meg egyedül a kulturális intézményrendszer, a művészek egzisztenciális és szakmai problémáit. Az államnak óriási felelőssége van a tehetség fölismerésében, és a tehetség kibontakozásához a megfelelő feltételrendszer megteremtésében. A jelenlegi polgári kultúrpolitika mindent meg fog tenni, hogy megőrizzük a számunkra fontos intézményrendszert, de ez nem megy a művészek, a közművelődési szakemberek elhivatottsága, munkája és tenni akarása nélkül, és mindehhez a magyar vállalkozó réteget a nehéz gazdasági körülmények ellenére is partnernek, mecénásnak kell megnyernünk” – szögezte le az államtitkár. Egy árva, vidéki asztalosinasból Európa legismertebb alkotója lett. Mindez arra példa, hogy van út a tehetség előtt, mely minden körülmények között utat tör magának, a szegénységen, a nyomoron, a világunkat jellemző bizonytalanságon át is.

Soha nem látott

Bakó Zsuzsanna, a kiállítás kurátora, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa elmondta, a szegedi tárlat magvát Pákh Imre amerikai magyar magángyűjtő kollekciója adja, mely kiegészül a Magyar Nemzeti Galéria néhány képével, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum fotóival, dokumentumaival és a Móra-múzeum képeivel, hiszen a díszteremben a szalonképek mellett a festő Honfoglalásának két vázlata látható. 1863-ból származik a legkorábbi, és 1896-os a legkésőbbi alkotás – így az életmű minden korszakát képviseli a Pákh-gyűjtemény, mely olyan darabokat is tartalmaz, amelyeket magyar közönség ezt megelőzően még sohasem látott.

Az öttusától a vicclapokig

Míg a múzeum másik fontos tárlatához, a biciklikiállításhoz kapcsolódó bemutatók, illetve bűvészkedés és néptánc zajlott a színpadon, a Somogyi-könyvtár felé vettük az irányt, ahol már nyüzsögtek a gyerekek a Gyermekkönyvtárban. Itt Mesés olimpiára várták az érdeklődőket, akik kipróbálhatták magukat öttusában – egyébként éppen száz éve került sor az első nemzetközi öttusaversenyre. Lovaglás, vívás, úszás, futás és célba lövés helyett célba dobás volt a program, persze többnyire jelképesen, játékosan. Míg suhogtak a labdák az ötkarikás molinó felé, a sportág kitalálója, Pierre de Coubertin versét mustráltuk. A felnőtteknek is meg kellett küzdeniük a bőség zavarával. Először is a földszinti kiállítótérben végigmehettünk az olimpiai érmeket és jelvényeket felvonultató egyedülálló tárlaton. Aki zenére vágyott, Vaszy Viktor vagy Bárdi Sándor hagyatékában kutathatott érdekesség után, aki pedig a nosztalgiát kereste, elmerülhetett a két világháború közti Szeged mindennapjaiban. Fényképek, dokumentumok, plakátok tanúskodtak a klinikai tömb és a dóm építéséről, a szabadtéri játékok első előadásairól, vagy idéztek meg olyan nagy neveket, mint Szent-Györgyi Albert, vagy József Attila. Az érdeklődők kép-, betű- és egy 1932-es keresztrejtvényen is lemérhették műveltségüket. Az Emlékkönyvtár a „leg”-jei felkutatására vállalkozott, míg a harmadik emelet másik szárnyában nem akármilyen helyi és országos hetilapokra és folyóiratokra bukkanhattak a látogatók: az 1848 és 1945 közötti élclapirodalomban mélyülhettek el.

Székesegyház közelről

A dóm is „közeljött”, többek közt a székesegyház kupolafreskóját láthattuk közelről egy három méter átmérőjű kupolamakett segítségével, vagy megcsodálhattuk a reverendát, a kukullát, a stólát, szemügyre vehettünk modern és régi típusú, úgynevezett „hegedű” miseruhát is. Az Altemplomban pedig életszakaszokhoz kapcsolódó, elgondolkodtató kerengőre invitálták a résztvevőket a szervezők.

Atombiztos vasúti irányítás

„Szeged állomás, Szeged állomás, a vonat csak Szeged állomásig közlekedett” – a MÁV is kitárta kapuit: a szegedi KÖFI-be (Központi Forgalomirányító Rendszer) Sárkány László forgalomirányítási alosztályvezető kalauzolta körbe az érdeklődőket. Szegedről irányítják a Debrecen, Cegléd, Budapest és a Duna vonala által határolt területet, vagyis az ország mintegy 7200 kilométer vasútvonalából több mint 1600 kilométernyit. Elképesztően pontos és összehangolt munkára van itt szükség. A számítógépes rendszer lehetővé teszi, hogy a szegedi központtól távoli állomások berendezéséit, váltóit is irányítsák, sőt a sorompók, jelzők és a hangosbemondók is távvezérléssel működnek. Például Petőfiszállás váltóit ötven kilométer távolságról vezérlik. „Érdekesen hangzik? Ijesztően hangzik?” – tette fel a kérdést Sárkány László. Mint megtudtuk, a vasúti rendszerek ugyanabba a biztonsági kategóriába esnek, mint az atomerőművek, a kockázati tényező tíz a mínusz huszonegyediken. Ez azt is jelenti, hogy mindent megdupláztak, az érintett munkaállomás mellett közvetlenül találhatók ugyanolyan monitorok, amelyek azonban a másiktól független rendszeren futnak, de ugyanazt mutatják – így meghibásodás esetén azonnal át lehet állni a másik gépre, és folytatni a munkát. Emellett összesen nyolc szálon ellenőrzik például azt, valóban úgy áll-e a váltó, ahogyan állnia kell. A vonatokat a mozdonyba szerelt jeladó és GPS-kapcsolat segítségével tudják követni. Így 20-30 méteres pontossággal és 2-4 másodperces késéssel meg lehet mondani, hol tart éppen a vonat – vagy azt, hogy mekkora a sebessége, mennyi üzemanyaga van még stb.

Ezrek Szent Iván éje

A Móra Ferenc Múzeumban, a Móra-parkban és a vármúzeumnál több mint 6 ezren fordultak meg este hat és éjjel 1 óra között - tájékoztatott Medgyesi Konstantin, a Móra-múzeum sajtóreferense. A Munkácsy-tárlatnál még éjfél körül is kígyóztak a sorok. A becslések szerint a Múzeumok Éjszakája 2012 tíz különböző szegedi helyszínén összesen több mint 10 ezer látogató fordult meg.