Munkácsy festménye-e A főpap?

101 év után elérkezett az idő, hogy eldöntsék, vajon eredeti Munkácsy-alkotás-e a Móra Ferenc Múzeum tulajdonát képező A főpap című festmény. Szabó Tamás főrestaurátort – aki elkezdte és fölkarolta a kezdeményezést – erről faggattuk.

A szakember szerint a kép előtörténete azt sugallja, hogy 1911-ben

Brummer József

híres párizsi műgyűjtő, egykori szobrász Munkácsy-képként adományozta az alkotást a múzeumnak és

Tömörkény István

volt az, aki leltározta a műtárgyat. Amit ki kell deríteni az az, hogyan került kérdőjel a kép hátuljára.

Fogas Ottó

igazgató jóváhagyta, induljon el az a kutatás, amely pro vagy kontra segítheti a műtárgy beazonosítását. A kép a Magyar Nemzeti Galériában is megfordult, ideiglenesen 12 évig ott őrizték, és meg is vizsgálták, onnan került vissza az alkotás 2009-ben Szegedre.

Szabó Tamás

szerint a galéria megerősítette a korabeli kérdőjelet, ami azóta is nagy rejtélyként szerepel a magyar művészettörténetben: eredeti vagy hamisítvány. Ami ugyancsak meglepő, csupán véleményt adtak ki az elvégzett munkáról, írásbeli alátámasztást, indoklást nem.

A főrestaurátor úgy véli, a proveniencia nagyon fontos kutatási téma a műtárgy természettudományos vizsgálata mellett. A kettőt együtt kell kezelni, hiszen Brummert ismerve, aki korának nagyon jelentős galériatulajdonosa és műértője volt, adjuk meg neki a lehetőséget, hogy ő jól tudta, valóban Munkácsy-kép van a birtokában. Hogy az utókor ezt megkérdőjelezi, csak bonyolítja a kérdést. Tudnunk kell, kiknek a birtokában volt korábban a festmény, kik őrizték, kik, mit mondtak róla. Folyik a kutatás minden szinten, Szabó Tamás bízik benne, hogy egy jó hónapon belül erre a kérdésre is választ kapunk. 1959 óta, amikor

Végvári Lajos

megjelentette a hatalmas Munkácsy-monográfiát, összefoglaló tanulmány nem jelent meg Magyarországon a híres festőről. Az elmúlt több mint 50 év alatt számtalan

Munkácsy

vagy Munkácsynak vélt festmény bukkant föl, ideje volna egy újabb átfogó monográfiát készíteni munkásságáról. A vizsgálatokról szólva a restaurátor elmondta, a munkálatokat a budapesti Tondo Kft. kiváló szakértői laboratóriumi körülmények között a fogják elvégezni. A festék összetételét vizsgálják elsősorban, az adatbankjuk alapján a vélt festő palettájával fogják összehasonlítani. Meghatározzák 2-5 év pontossággal a festékpigmentek korát, ugyanakkor a szín és festéstechnikai elemzések sok esetben alátámaszthatják vagy kizárhatják a feltételezett alkotó szerzőségét is. Lehet stíluskritika alapján szentenciákat kijelenteni, de ha egy művészettörténészi véleményt természettudományos vizsgálatokkal is alá tudjuk támasztani, az maga a főnyeremény, állítja a szakember. „Én ebben bízom” – szögezte le mondanivalóját Szabó úr. „Nagyon szeretnénk mindenkivel együttműködve a kép sorsát, életét, történetét kideríteni.” Sokrétű kutatás folyik, mint megtudtuk, nem csak Magyarországon próbálnak információkhoz jutni. Erről azonban még túl korai lenne beszélni. A műről Szabó Tamás az a véleménye, hogy egy szokatlan monogrammal szignózott, nagyon különleges színvilággal rendelkező, érdekes alkotásról van szó. Ami biztos, fogalmaz óvatosan a szakember, még egy Munkácsy-kvalitású művész esetében sem szabad állandóan a topon levő, tökéletes stílussal és szakmai vértezettséggel bíró alkotó képéről beszélni, pláne nem egy vázlat esetében. A téma megoldása, a kép kidolgozatlansága, a színfelrakás azt mondatja, hogy egy gyors vázlattal állunk szemben, elképzelhető, hogy valamilyen nagyobb kompozícióhoz készült. A szakértők közös kutatási feladata lesz megállapítani az igazságot.