A kommunista rendszer által preferált művészeti irányzatról és annak jellemzőiről Zoltai Attila festőművész, a Németh László Gimnázium Általános Iskola és Óvoda rajztanára Blazovich Péterrel, az Emlékpont intézményvezetőjével beszélget május 18-án, pénteken 15 órától egy igazán autentikus környezetben, az „Iván szobor” lábánál, az Emlékpontban.
„Vigyázó szemeteket ezentúl Moszkvára vessétek”” – adta ki az utasítást a magyar képzőművészeknek 1949-ben Révai József, a kommunista párt kulturális főideológusa. Az ukáz meg is hozta eredményét, néhány hónap leforgása alatt Magyarországon is kiteljesedett a szocreál. A szocialista realizmus, vagy rövidebben szocreál a kommunista diktatúra világnézetén alapuló alkotómódszer, egyfajta stílus, formarendszer, politikai ideológiával is telített „hivatalos” művészeti irányzat. A szocreál a kritikai realizmusra alapoz. A kommunista pártideológusok megrendelésére „gyártott” képzőművészeti, irodalmi és építészeti művekben a valóság mélyebb összefüggéseit akarták megragadni konkrét képekben. A második világháborút követően – szovjet támogatással – pár esztendő leforgása alatt teljhatalomra tettek szert a kommunisták Magyarországon. A képzőművészetben a kötelező minta a szocreál lett. 1950-ben a Műcsarnokban megrendezett első szocreál seregszemlén ismert, a diktatúra mókuskerekébe beálló alkotók mellett hirtelen feltűnt dilettánsok adtak számot esztétikai és ideológiai „fejlődésükről”. A kiállítás egyik főműve volt
Benedek Jenő
: Mit láttam a Szovjetunióban? című hatalmas zsánerképe, mely jelenleg az Emlékpont művészeti termében látható. A kirgiz sapkában mesélő fiatalember a szovjet mezőgazdaság „csodás” eredményeit, a kombájnt, a kolhozokat, a visszafelé folyó folyókat ecseteli falubéli hallgatóságának. A kép fő ideológiai töltetét a háttérben megbúvó „hitetlen” bajszos kulák figurája adja. Az ötvenes évek első felében a szocreál kötelezően uralta az összes művészeti ágat, így jelen volt az építészetben, a képzőművészetben, a zenében vagy éppen az irodalomban. A személyi kultusz a delelőjén a budapesti Felvonulási téren leleplezték
Sztálin
8 méteres szobrát, a magyar írók versgyűjteménnyel készültek Rákosi 60. születésnapjára, megkezdődött az első szocialista város, Sztálinváros építése. Az 1956-os forradalom és szabadságharc porba döntötte a szovjet generalisszimusz monumentális bronz alakját, vele süllyedt el a klasszikus szocreál is Magyarországon, azonban a Kádár-korban művészetileg átalakulva, de az ideológiát megőrizve ideig-óráig még tovább élt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.