Szeretni, élni, érteni – Grecsó az irodalomról + FOTÓK

2012-ben Grecsó Krisztián József Attila-díjas író Mellettem elférsz című regényét választották a város könyvének a Somogyi-könyvtár Egy város – egy könyv című olvasásnépszerű játékába. A szerző május 25-én öccsével, Grecsó Zoltán táncos-koreográfussal el is látogatott a Tisza-parti város bibliotékájába, és elismerő szavakkal szólt a könyvtárosok értékmentő munkájáról.

A Somogyi-könyvtár „tavaszi-nyári hadjáratában” a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, a Márai-program keretében valósítja meg a Mária-listára beválasztott könyvek olvasókkal történő megismertetését. A Magyar Könyvek Tavaszának íróturnéja Makón

Grecsó Krisztiánnal

indult, majd a szerző Szabadkára és Szegedre is ellátogatott. Pénteken „Grecsóban fürdött” a könyvtár és környéke: a Szeged Napja ünnepségsorozat ideje alatt a könyvhöz kapcsolódó fejtörőkkel és nyereményekkel a várták játékos kedvű olvasókat a bibliotéka előtt felállított sátorban. A helyszínre érkező író rögtön ki is töltött egy tesztet saját magáról és tavaly megjelent kötetéről – mint mondta, egész jól sikerült…

Vigyázat, lektűr!

– Egy város olvassa most a Mellettem elférsz című kötetedet, mely elég kedvező kritikákat is kapott. Számítottál ekkora sikerre?

– Az előző könyveim esetében ehhez hasonló fogadtatás, olvasói szeretet-visszajelzés egyáltalán nem volt. Persze a szakmai reakció mindig egy másik kérdés. Múltkor az ÉS-kvartettben beszélgetett négy kritikus a könyvemről, és összehasonlították a kritikákat addig a pontig, amíg a könyv nem férkőzött az olvasók kegyeibe, és utána. Ugyanis onnantól rosszabbak, mert lektűrgyanú merül föl. A magyar kritika jelen pillanatban a sikerrel és az olvasottsággal nem tud mit kezdeni.

– Vajon miért van az, hogy nyugaton kifejezetten erény, ha egy – mondjuk így – mélyebb tartalmakat hordozó könyv olvasmányos is, itthon viszont nem?

– A szocializmus negyven éve műkörülményeket teremtett az irodalomnak is. Szerintem ennek az átka az, hogy egyfajta elitizmus még mindig ott van a fejekben. Se a könyvkiadó, se a szerző nem szorult rá arra, hogy az olvasó megvegye a kötetet. Pedig régebben nem így volt,

Jókai

például kikelt az ellen, hogy miért nem a szépírók írnak szórakoztató lektűröket. A lektűr nem bűn – és egyetértett vele

Mikszáth

is, sőt,

Móricznak

is van két-három ilyen könyve. A lektűr nem ciki – ez a nyugatosok fejében még teljesen tiszta volt. Egy tisztességesen megírt lektűr egy komoly munka, műfaji követelményeknek kell megfelelnie. Az operetthez lehetne hasonlítani: azt rendezni és színvonalasan előadni a lehető legnehezebb dolog – nem is nagyon megy, a legjobb énekes, a legkreatívabb rendező kell hozzá. A lektűrt sem könnyű szépen és okosan megírni – próbálja ki, aki akarja!

– Vissza a könyvedhez – milyen reakciót tapasztaltál az olvasók részéről?

– Ha voltak is korábban olvasói visszajelzések, azok magáról az adott regényről szóltak. Most gyökeres különbség mutatkozik: önmagukról, a saját családjukról kezdenek beszélni az emberek a kötet kapcsán.

Minden egyes olvasóért