Hódmezővásárhely anno... – archív képekben élő történelem

Helytörténeti képeskönyv mutatja be Hódmezővásárhely 1862. és 1944. közötti életét, felvillantva a város hétköznapjait, jeles ünnepeit és jellegzetes épületeit. A Hódmezővásárhely anno... című kiadványt kedden 14 órakor mutatják be a polgármesteri hivatal dísztermében.

A több mint kétszázötven felvételt tartalmazó könyv szerzői,

Bernátsky Ferenc

és

Nagy Vera

külön fejezetet szenteltek a mesterségeknek és mestereknek, a Paraszt Párizs címet viselő fejezet pedig a Hódmezővásárhelyen élő és alkotó művészeket is bemutatja. A kőfal jelképes határvonal a kiadványban, a kőfalon innen című a város utcáit, tereit, jellegzetes épületeit mutatja be, míg a kőfalon túl a tanyavilágról és a határban folyó munkáról tartalmaz felételeket. A könyv által feldolgozott korszakon belül a leglátványosabb változások a századforduló környékén következtek be Vásárhely külső megjelenésében. A mezőváros korábbi földszintes házai helyén emeletes középületeket emeltek, így teljesen megváltozott a belváros és környékének arculata. Több módos polgár is emeletes házakat építtetett a századfordulón, melyek alsó szintjén üzletek működtek. 1901. és 1902. között összesen kilenc külterületi iskola épült, s 1936-ig 36-ra emelkedett az iskolák száma, majd Klebelsberg Kunó iskolaépítési programja révén 42-re nőtt az oktatási intézmények száma. A Hódmezővásárhely anno.. című könyvben megelevenedik többek között a nagy múltú téglagyártás, a malomipar, illetve a kiadvány az 1912–ben alakult a Művészek Majolika és Agyagipari Telepéről is tartalmaz fotót. „Szerencsére Bernátsky Ferenc és Nagy Vera sok vásárhelyit ismer, ráadásul lokálpatrióta városról van szó, készségesen segítették munkánkat. Volt, aki például Budapestről jelentkezett, hogy képet küldene a készülő könyvhöz, melyeket

Dömötör Mihály

dolgozott fel” – tájékoztatott a körny kiadója.

Popovits Richárd

terve, hogy a nagy múltú városokat ebben a könyvszerkezeti formában bemutassa. A Szeged anno... után most Hódmezővásárhelyt vették górcső alá. „Célom, hogy olyan fényképeket szerezzek be a lakosság és a múzeumok együttműködése révén, melyeket eddig nem publikáltak, vagy csak nagyon régen. Úgy gondolom, az emberek szeretik visszanézni, hogy egy település milyen is volt száz évvel ezelőtt” – fogalmazott. Popovits találkozott olyan szegedivel is, aki 75 éves édesapjának megvette a Szeged anno... című könyvet, s lányával végigjárták azokat a helyeket, melyekről fotókat találtak, így nézve meg, miként is változott meg a város arculata. A kiadónak további tervei is vannak, jelenleg két várossal is folytat tárgyalásokat.