Berecz: A mesemondó népe etikai kódexét mutatja fel

Berecz András Kossuth-díjas mesemondó április 4-én lépett fel az IH Rendezvényközpontban, ahol Balogh Kálmán világhírű cimbalomművésszel közösen ízelítőt adott az általa gyűjtött mesékből, székely népdalokból, tréfákból.

A közönség megismerkedett a Hazakísérlek című, gyergyói régi népzenét tartalmazó legújabb CD anyagával, úgy is fogalmazhatnánk, az estén a magyar műzenét megújító, világrangra emelő gyergyai dalé volt a főszerep.

- Legújabb CD-jének borítóján az olvasható, hogy a Kodály és Bartók által is gyűjtött gyergyói népdalok fordulópontot jelentettek a magyar zenetörténetben, miért?

-

Liszt

és

Erkel Ferenc

kereste az eredeti, ránk legjellemzőbb és legöregebb dalokat. Nem sikerült megtalálniuk. Bartók 1907-ben, amikor Gyergyóban 100-nál több régi stílusú népdalt összegyűjtött, Geier Stefinek egy zenetörténeti mondatot írt: „Megtaláltam a székely népdaltípusokat, amiről nem hittem volna, hogy léteznek.” Kodály már a korábbi, Nyitra megyei gyűjtéseiből, Bartók Békés megyei gyűjtéseiből és ebből a hatalmas mennyiségű gyergyói régi stílusú népdalból összeállt egy kép, hogy valaha volt itt egy magyarságra jellemző monumentális, tökéletesre kicsiszolt stílus. Ilyen lehetett a régi magyar dal. Ekkor rátalált a magyar műzene a saját alapjaira, és ebből származott a 20. századi magyar zene sikere. Ez volt az alapja, Bartók és Kodály erre építette rá az életművét, tehát nem csak a népzenekutatásnak volt ez nullpontja, hanem a magyar műzenének is. Ezért különleges sorsú a gyergyói népzene, mert őrá várt ez a szép feladat, hogy bolygassa meg a magyar zenei életet. Ezek azok a dalok, amelyekből a Megindulás híres kamaramuzsikái, kórusművei keletkezek, és amitől olyan híres és eredeti lett a magyar zene.

- Élnek-e még ezek a dalok ma is az ottani néphagyományban?

- Akad közülük, de feltűnő, mennyire megtépázott. Orotván nagyon sok régi stílusút tudnak, sok furulyás is van, sőt akadnak táncosok is. Az egységes gyergyói díszített stílus néhol sánta ritmussal csak nagyon hézagosan található meg. Gyergyóban erre a legtöbb ember rácsodálkozik, minthogy magára ismerjen benne.

- Kutatás szempontjából léteznek-e még kevésbé ismert, nem teljesen felkutatott területek, úgynevezett fehér foltok, s érhetnek-e bennünket meglepetések ezen a területen?

- Fehér folt már nem nagyon van, kutatni való viszont még mindig lehet, mert aki énekelni akar népdalt, annak elengedhetetlenül szükséges az élmény. Ha az ember találkozik jó énekessel, annyira megfrissül a tudománya, olyan sok impulzust kap, hogy azt kár kihagyni.

- Boldizsár Ildikó után szabadon, hisz-e a mese gyógyító erejében?

- Azt majd őtőle kell megkérdezni…

- Másként kérdezem, ön hisz-e a mese erejében?

- Nincs róla semmi gondolatom. Ha az ember tud pontosan szólni, akkor jót tesz a másikkal.

- Még egyet csavarintok, a mesemondás mit jelent önnek?

- Sok mindent. Az emberiség mesekincse az az ember maga. Amit ember egyáltalán érezhet, gondolhat, az a mesékben valahol ott van. Ez közösségnek a munkája, ezért olyan varázslatos. Az emberek ezrei, milliói próbálták ki egymáson, megérlelték, egymásra hagyták, itt tehát a mesemondó nem saját munkáját mutatja fel, hanem egy közösségét, ami hatalmas erő. Ezért ha valaki a mese közelébe férkőzik, az az emberi lélek közelébe is férkőzik. Egy mesemondó egy nép etikai kódexét mutatja fel. A túlélés lehetőségeit aknázza ki humorral, a bánatos embert egy kicsit megemeli, emberi létről gondolkodik, tehát végül is: a mese maga az ember.

- Szegedi bemutatkozása alkalmából a közönség mit fog látni, hallani?

- Gyergyói énekeket. Mivel a Hazakísérlek című új lemezünkön hegedűs, gardonos, cimbalmos és furulyás is van, ezért itt ketten csak egy töredékét tudjuk megmutatni a teljes anyagnak, amely kiegészül majd a Nagykunsággal, Szatmárral, és természetesen legendákkal, tréfákkal, mókákkal. Ezt próbáljuk meg - a hangszert, az éneket és a szót nagyjából egyforma arányban - szerepeltetni.

- Gyakran fellép a Vajdaságban is, viszont nem láttam, hogy ott gyűjtött volna.

- Gyűjtöttem, sőt filmre is vettünk kitűnő mesemondókat: Nacsa Imre bácsi, Kozákvágó Mező Sándor Temerinből… Ez utóbbi a kocsmában fejtette ki a tevékenységét, ott volt ő híres, mikor vödörbe kiporciózták neki a bort. Szívta fel, már akkor tudták, hogy a kozák vér már „litresleg folyni, habzani fog”.