Amiről a kövek mesélnek – ásványbörze Dorozsmán + FOTÓK, VIDEÓ

Hegyikristály, opál, tigrisszem – április 2. és 5. között kiállítás és vásár látható a Somogyi-könyvtár dorozsmai fiókkönyvtárában Oláh Károlyné ásványaiból. A dorozsmai gyűjtő szívesen mesél a fiataloknak is egy-egy kő történetéről.

Oláh Károlyné Irénke

több mint tíz éve kezdett ásványokat gyűjteni, de már korábban is megvolt az a szenvedélye, hogy a nyaralások alkalmával összeszedett egy-egy követ, kagylót. Később, lánya Ausztriába kerülésekor megismerkedett egy professzorral, aki az ásványokat kutatja. Azóta az ő csapatával, valamint férjével járja az osztrák Alpokat, barlangásznak, ásványokat keresnek. Először nem is gondolt a kövekre – a természet miatt ment, de később megtapasztalta: magának az ásványok felkutatásának is különleges hangulata van. „Beöltözünk bakancsba, visszük a zsákot, a csákányt, és mikor találunk valamit, az fantasztikus dolog” – meséli Oláh Károlyné, akinek mára egész magánmúzeuma van az ásványokból. Természetjárása során az erdőt is megfigyeli, begyűjti az érdekes alakú ágakat, tobozokat is kollekciója számára.

Közben egy súlyos betegségen is átesett, de ásványkedvelő barátai felépülésében is segítették. Azóta is éjjel-nappal ezzel foglalkozik, jár iskolákba a gyerekekhez, mint mondja, a természet szépségére tanítani őket. „Nagyon tetszik nekik, különösen a történetek, hogy miként találtam egy-egy ásványt” – teszi hozzá a gyűjtő. Mint tudjuk, például építkezéseknél a sóderben is lehet találni egy-egy különlegesebb darabot, hozzák is a diákok, hogy megnézhessék a mikroszkóp alatt, amit Oláh Károlyné mindig magával visz az ilyen alkalmakra. „Az a cél, hogy a gyerekek ne csak egész nap a telefonjukkal és a tévével foglalkozzanak. Akármerre járnak, nézzenek a lábuk alá – a természet fantasztikus dolgokra képes” – summázta a kövek nagy barátja. Mint mondja, a gyerekek örülnek a tőle kapott ismereteknek és használják azokat, ezt nem csak az iskolásoknál tapasztalja, hanem három unokáján is. A kiállításra saját készítésű alkotásokat is elhozott, mint mondja, szeret egyedi darabokat készíteni: kövekkel díszített kelyhet, nyakláncot és fülbevalót is megcsodálhatunk, de Irénke azt is bizonyítja, többféle kagyló összeragasztásával is szép alkotás jöhetnek létre. „Mindig azt mondom a gyerekeknek, annál értékesebb nincs, mint amit ti találtok.” Legutoljára Gyöngyössolymoson baritot és opált találtak, de az egyik legérdekesebb története Ausztriához kötődik, ahol sikerült muszkovitot is felkutatniuk. „Nagyon esős időszakban mentünk, és csak a negyedik helyen leltük meg a követ. Elállt az eső, besütött a nap a fák lombjain át, fantasztikus volt, mint milliónyi kis tükör, úgy elkezdett világítani – gyönyörű darabokat találtunk” – emlékszik vissza Oláh Károlyné. A hajszálvékony lapokból álló kőzet nevét onnan kapta, hogy régen Moszkvában az üveg helyettesítésére használták – innen a „muszkaüveg” név. Egyébként kiváló szigetelő. Nagyon érdekes ásvány a pirit is. Mindenki azt hiszi első ránézésre, hogy arany – régen is így volt ez. A bányászok összegyűjtötték, bevitték a városba, hogy meggazdagodjanak – de ott már ismerték a követ. „Ezek bolondok, ez nem is arany” – mondták, rajta is maradt, hogy a „bolondok aranya”. Ma már olyat is olvashatunk, hogy 3-4 ezer mélységben az Alföld alatt is hegyláncok vonulnak végig, itt elérhető közelségben persze inkább a kubikgödrökben gipszet lehet találni, valamint a magyar hegységekben fellelhető a barit, az opál, de fent északon egy szántóföldön előkerültek már kicsi hegyikristály darabok is. http://www.youtube.com/watch?v=cu_l6jdurvc