Kultúra

NÁDHA télen… - egy felolvasóest margójára

NÁDHA télen… - egy felolvasóest margójára

2012. február 17., péntek
NÁDHA télen… - egy felolvasóest margójára

Három ifjú költő felolvasóestje töltötte meg nemrég a Grand Café mozitermét. Életük lírával teli, s nem titkolt céljuk, hogy a fiatalok körében népszerűsítsék a költészetet: ha kell, utcára vonulnak, felolvasnak a budapesti metrón, verseket ragasztanak fel a graffitik mellé.

D-vel, jól írom, nem tévedés. Ő

Dávid

, és Á, mint

Ádám

, és mert most kénytelen voltam megfordítani a tisztes sorrendet, N, mint

Noémi

. Három fiatal. Három érő ifjú költő. Barátok, társak, műhely és vers-akciócsoport. Olyan csúful kezdődött a nap. Gonosz erők diadalittasan lakmároztak báránysültet. Egy anya és egy kislány ücsörgött bent a meleg szobában. Künn fagyos télbe borultak a domboldalak. Az anya hirtelen, minden előzetes jelecske nélkül elsírta magát. A kicsi lány odalépett, meglepődötten. Nem jártas betörő ott a könny. - Anya, mért sírsz? S mert nehéz ilyenkor egy csöpp lánykának mit is mondani, Anya csak ezt tudta kibökni: - Mert nincs igazság! - Csak máshol van, ugye?- így szólt a tiszta száj önmagát is vigasztalón. Estére aztán három szép fiatal ült a szegedi Grand Café termében egykori kedves tanárnőjükkel. Felkészülten, pontosan beszéltek, olvasták fel verseiket. Ők a NÁDHA: Hornyák Simonyik Noémi, Lucz István Ádám és Dékány Dávid. Egyetemista emberek, majdnem gyerekek még, de gondolataik, tetteik felnőttségről adnak tanúságot. Ritka, tehetséges versfaragó mindhármuk. Akcióznak a verssel, az irodalommal: plázákban olvasnak fel, verseket matricáznak vagy épp szórólapoznak, akár sajátjaikat, de volt, hogy Pilinszkyét. Minden vers után hangja van a csendnek. Tele a kis moziterem, fiatal vagy idősebb is meglepődötten hallgat. Van mit! Tehetségük, tiszta gondolataik, a költészet, kultúra iránti készségük olyan ritka madár ebben az igaztalan világban. Olyan nagyon különbözőek, még olyan szépen csendül meg bennük a gyermek, ahogyan kicsit szembeszegülnek egymással, és már olyan komolyan körvonalazódik az érett közösség, ahogyan együtt dolgoznak versíró műhelyként, feladattudattal. Éppen ez a karcsú elhajlás ez adja erejüket. Ahogyan a nád, ha hajlik, szélben. Nézem a három fiatalt, azt, hogy nincs igazság, csak máshol van. Ugye? Ott, abban, amit ők már teremtenek. A NÁDHA felolvasó estje 2012. február 10-én este volt a Grand Caféban.

nadha.hu

facebook.com/nadhaversek

Dobó Anita Anna

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.