Kultúra

Jubileum - Csáth-művek a tárló alatt + FOTÓK

Jubileum - Csáth-művek a tárló alatt + FOTÓK

2012. február 13., hétfő
Jubileum - Csáth-művek a tárló alatt + FOTÓK
A 125 éve született Csáth Géza író, orvos és zenekritikus életére és műveire emlékezik egy kamarakiállítás a Somogyi-könyvtárban őrzött dokumentumok tükrében a bibliotéka második emeletén.Csáth Szabadkán látta meg a napvilágot 1887-ben. Anyja korán meghalt, főügyész apja későbbi feleségével együtt nevelte. Eredeti neve Brenner József; Kosztolányi Dezső unokaöccse, Jász Dezső bátyja. Már 10 éves korától rendszeresen naplót vezetett, mely szinte haláláig hiteles képet ad életéről, barátságairól, munkájáról és betegségéről. Gyermekkora óta mindennapi tevékenységéhez tartozott az írás, zenélés és komponálás mellett a rajzolás és a festés. A „hármas művész”, ahogy Kosztolányi nevezte, ha nem is nyújtott a képzőművészet területén különösebben kimagasló eredményeket, tevékenysége mégis figyelmet érdemlő érték. 1901-ben, 14 éves korában mutatkozott be a Bácskai Hírlap közönségének mint zenekritikus, és nyolcadikos gimnazistaként Bródy Sándornak, a Jövendő akkori főszerkesztőjének küldte el A kályha című novelláját, aki ezután „jót, sőt feltűnő jót” várt tőle. Budapesten az orvoskarra iratkozott be, az ideggyógyászat izgatta, és Moravcsik, a nagy hírű professzor 1909-ben örömmel vette maga mellé. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit.
"Csáth Géza korunk egyik legjelentősebb íróművésze. Véleményem szerint a Beatles együttessel is felér." (Esterházy Péter)
1910 áprilisában tüdőcsúcshurutot diagnosztizáltak nála (ami később tévesnek bizonyult), melyhez még egzisztenciális félelmek is társultak. Ekkor kezdett morfiumot szedni; többszöri elvonókúra ellenére sem hagyott fel gyilkos szenvedélyével, sőt még növelte adagját. 1910-13-ig több szanatórium fürdőorvosa. Itt ismerkedett meg Jónás Olgával, akit feleségül vett. 1914 augusztusa és 1915 júliusa között több helyen is teljesített katonai szolgálatot. Egészségi és idegállapota miatt 1917-ben felmentették a katonaság alól, Regőcén lett körorvos. 1918. október 6-án leánya született. 1919 januárjában idegileg összeomlott, a bajai kórház elmeosztályán kezelték. Néhány hónap múlva megszökött és hazagyalogolt Regőcére. Betegsége annyira üldözte, hogy július 22-én lelőtte feleségét és öngyilkosságot kísérelt meg. Megmentették, visszavitték a bajai kórházba. Hozzátartozói kérésére átkerült a Szabadkára. Szeptember 11-én reggel megszökött a kórházból és gyalog Budapest felé indult, hogy a Moravcsik-klinikán kezeltesse magát. A demarkációs vonalnál szerb határőrök tartóztatták fel. Az őrszobában egy óvatlan pillanatban mérget vett be, elszédült és lebukott a földre. Délután 6 órakor halt meg, 32 évesen. A Délmagyarországban Juhász Gyula, a Nyugatban Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és mások nekrológjait olvashatjuk a kiállításban, melyekben a hű barátot, a magyar Maupassant méltatják. A kiállítás egyik érdekessége Juhász Gyulához írott két kis levelezőkártyája. Az egyikben mint tisztelt költőtársának írta, a másikat pedig mint ideggyógyász betegének. Egyetlen regénye A repülő Vucsidol (1906), melyet Havas Emillel és Munk Artúrral közösen írtak. A tárlaton ennek egyik gépiratát láthatjuk - tudtuk meg a kiállítást rendező Sósné Karácsonyi Mária könyvtárosról. A korabeli kiadású kötetek, folyóiratok mellett Csáth Géza rajzaiba is bepillanthatunk. A kamarakiállítást február 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők a Somogyi-könyvtár második emeletén.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.