Pálinkás keserédes dallamok a Magna Cum Laudétól

Az IH Rendezvényközpont kávézójában dedikálta az elővételben vásárolt SZIN-bérleteket a Magna Cum Laude zenekar. A zenekar basszusgitárosával és szövegírójával, Kara Mihállyal beszélgettünk.

Autogrammal ajándékozta meg a nyári koncertre elővételben jegyet vásárolt fiatalokat a Magna Cum Laude. A rendezvényen a zenekar saját nevével fémjelzett pálinkájával kínálta meg a leendő fesztiválozókat - mégpedig mákpálinkával, ami inkább likőr volt, és egy kicsit meggyes is, mindenesetre igen ízletes.

Kara Mihállyal

, a zenekar basszusgitárosával koccintottunk.

- Saját főzésű a pálinka?

- Őszintén szólva nem. Megkeresett minket egy cégcsoport azzal a szándékkal, hogy a 999 című albumon szereplő Pálinka Dal után a nevünkkel fémjelzett pálinkát szeretnének a piacra dobni. Ez meg is történt, így született meg a Magna Cum Laude pálinka. A főzde egyébként még a hetvenes években alakult, közel negyven éves hagyományokkal rendelkezik. Ennek az élén egy igencsak kísérletező szellemű főzőmester áll, aki néha ezt-azt kipróbál, ez az ital például mákból készült. Kicsit mondjuk baba-kategóriás, nem éri el a negyven fokot, ráadásul többféle dologgal is megbolondítják. Pontosan nem tudom a receptet, de van benne mák és meggy is. Mákos guba hatása van teljesen.

- Van egy Pálinka dalotok, és egy pálinka, amit rólatok neveztek el. Szerethetitek ezt az italt...

- Régebben bulik előtt, közben és utána is jól esett, most már azért mi is kicsit megkomolyodtunk. Ha az ember egymás után négy koncertet visz egy héten, a végére leesne a színpadról, ha egy kicsit nem fogja vissza magát. Ennek nem is nagyon látom értelmét. Persze most is koccintunk néha egyet-egyet, de már csak olyan "tatásan". Néha aztán elengedjük magunkat, de akkor nagyon.

- Beszéljünk egy kicsit a zenekarról is. Azt mondtátok, a rockhoz túl poposak, a popzenéhez pedig túl rockosak a számaitok. Szerintetek milyen stílusú zenét játszotok?

- Mindig is utáltam a kategorizálást, szerintem egy zenekart sem lehetne igazán egy stílusba erőltetni. Nyilván vannak sokan, akik egy fajta irányvonalat követnek, rájuk lehet mondani, hogy ők reggae-t vagy rockot játszanak. Mi játszunk reggae-t is, rockot is, de például ugyanígy romantikus dalokat is. Az alapvető, és legfontosabb dolog, hogy a dalnak mindig legyen valami üzenete. Szóljon valamiről, és akarjon vele az előadó mondani valamit.

- Lemezenként változik a stílus és a hangvétel, vagy a korongon is keverednek a dalok?

- Ez állapotfüggő. Ha vidám hangulatban írunk dalokat, akkor azok is mókásak lesznek, mostanság inkább szomorkásabb hangvételre váltottunk, mert nekünk se jöttek össze annyira a dolgok. Persze megfigyelhető bizonyos koncepció minden lemezre, de alapvetően - mint már említettem - mi a kifejezésre törekszünk, inkább a tartalmat szeretnénk kihangsúlyozni.

- A Belső Égés című legutóbbi lemezetek is melankolikusabbra sikerült. Mi történt?

- Én vagyok a szövegíró a zenekarban, és éppen válok, ez történt. A belső dolgaink azért eléggé tükröződnek a zenénkben is. Sose gondoltam, hogy valaha is ilyen romantikus leszek, de ez most így sikerült. Érdekes érzelmi viharok zajlanak ilyenkor le az emberben: az egyik pillanatban úgy gondolod, hogy nem érdekel, és látni sem akarod másikat, a másikban pedig már nagyon hiányzik. A szélsőségeket mutatja be ez a lemez, ezen a skálán belül pedig gazdagon van minden. Persze akadnak pörgősebb, bulis nóták is a korongon, hisz ilyen élményeink is voltak.

- DVD is jár az új lemezetek mellé. Mivel töltöttétek fel?

- Így igaz, a tavaly december 28-i Syma Csarnok koncertfelvétele szerepel rajta, illetve annak az esszenciája. Nagyon jó buli volt, 13-14 dalt válogattunk róla össze. Persze ott sokkal többet adtunk elő, de két és fél óra lett volna az egész, muszáj volt egy kicsit megvágnunk. Aki ott volt annak jó kis nosztalgia, aki meg nem, az itt pótolhatja, meg sajnálkozhat is.

- Úgy néz ki jövőre is találkozhatunk veletek a SZIN-en. Több fesztiválon is megfordultok évente, milyen a szegedi?

- Az a baj, hogy mindig a hajtás legvégén van. A nyár ugye a főszezon, és a fesztiválokat mindig itt szoktuk lezárni. Az egész nyári meló legvégén az ember már nagyon ki van ütve, úgy pedig sokszor nehéz átvenni a hangulatot - azért mi megtaláljuk a helyünket, nem kell minket félteni. Egyébként mindig szívesen jövünk, itt hatalmas szokott lenni a buli.

- Hol töltitek az ünnepeket?

- A karácsonyt szeretnénk a szülőkkel, remélhetőleg sikerül megoldani hogy ráérjünk. A szilvesztert pedig szűkebb baráti körben - hét éve ez az első alkalom, hogy nem vállaltunk fellépést. Van, amikor a pénz ellenére is nemet kell mondani, szerettük volna most már ismerősökkel köszönteni az új évet.