Közel 21 ezer plakátot őriz a Somogyi-könyvtár helyismereti gyűjteménye, melyek természetesen kutathatók, kérésre az olvasóknak hozzáférhetők, de többnyire csak egy-egy kiállításon, vagy a Múzeumok Könyvtári Éjszakáján találkozunk velük. Az utca hírmondója - ezt én mondom, Lópici Gáspár. Egy egész korszak leolvasható egy-egy plakátról mint korlenyomatról: tipográfia, képanyag, betűtípus, szóhasználat. Pillanatnyi műfaj, rövid időre szól, a papírok minősége is sok esetben azért gyenge, mert egyszeri, néhány napos-hetes tudósításra szánták - ezt pedig Csizmadia Edit könyvtáros mondja, miközben egy 1948-as darabot mutat. A piros és fekete színek figyelemfelhívó, alkalmi jelleget kölcsönöznek a plakátnak. Rajta a fénykép: Bulla Elma, és az Egyszer az életben című darabra hívják a nagyérdeműt, a Tisza Szállóban rendezett egynapos vendégjátékra. Valóban kordokumentum: a tekintet, a hajviselet, a fotó beállítása ismerős lehet mindazoknak, akik a korabeli filmeket szeretik. A plakátokat témák szerint rendszerezve őrzik, köztük nagy és jelentős szeletet képeznek a színházi plakátok, melyek az 1883/84-es évadtól szerepelnek a helyismereti gyűjteményben. Itt kaptak helyet Szeged első nyomdája, az 1801-ben alapított Grün-nyomdának kiadványai között az 1848/49-es szabadságharc plakátjai is, mint a Somogyiban őrzött kollekció legrégebbi darabjai. A plakát éppen ezután, a millennium idejében vált népszerű műfajjá, akkortájt fedezték fel a benne rejlő grafikai, politikai és kereskedelmi lehetőségeket - tudtuk meg a könyvtárostól. Szép, színes és több nyelven is kinyomtatott darabokat őriznek, melyek a millenniumi programokra hívták fel a figyelmet. A gyűjtemény leginkább a 20. század első felétől gyarapodott. Aztán egy másik darab 1945. július 1-jére hívja a sportkedvelő közönséget 13 órai kezdettel a Vasutas Stadionba a kerületi atlétikai versenyre, melyen Alsóváros és Móraváros mérte össze erejét. Álló-, gyerek- és ülőhely még pengőben. Villamos és büfé mint vonzerő feltüntetve. A Szegedi Szabadtéri Játékok első éveiből is őriznek plakátokat, köztük például Kopasz Márta grafikájával. Jól megfigyelhető, milyen nagy gonddal, művészi igénnyel készültek a plakátok még ebben az időszakban. A közel 21 ezer plakát javarészt köteles példányokból, társ- és partnerintézményektől, a kulturális élet szereplőitől származik, amik mindig fontosnak tartották, hogy megőrizzék őket, illetve juttassanak a könyvtárnak. Szakdolgozatokhoz, kutatómunkához előszeretettel ássák bele magukat az érdeklődők a plakáttengerbe, míg a nagyközönség javarészt egy-egy kiállítás erejéig, vagy olyan alkalmakkor találkozik velük, mint például a Múzeumok Könyvtári Éjszakája. Tárlatokra kölcsönzik is a plakátokat, de volt már arra is példa, hogy az egyik olvasó egy felmenőjét kereste, aki valamelyik színházi évadban szerepelt - a plakátról derült ki, mikor játszott Szegeden.
