Sissy és Ferenc József szellemét hozták Szegedre + FOTÓK
A kiegyezés és az I. világháború közötti időszakot, a dualizmus korának fél évszázadát „boldog békeidőknek” is nevezi a história. Ezeknek az évtizedeknek jelképes uralkodópárja volt Ferenc József és felesége, Erzsébet királyné, a magyarok által közkedvelt Sisi. „S egyszer csak eljött a nap, melyre milliók epedve vártak! Elérkezett az az idő, melyben a nemzetnek ismét törvényesen koronázott királya leend! A magyarok dicső koronája, az annyi vészt látott szent ereklye, ismét visszanyerhette jogát, hogy felkent királyi főn ragyogjon s aranya és drágakövei szétverődő sugaraival hirdesse a világnak, hogy a magyar alkotmány nyolcszázados jogereje régi érvényében áll!”– tudatta a hírmondó. 1867. június 8-án a Budavári Nagyboldogasszony templom falai között I. Ferenc József császár és Erzsébet császárné magyar királyi párrá koronázása nemzetünk sorsfordító eseménye, a kiegyezés „megkoronázását” is jelentette. Liszt Ferenc ezen ünnep alkalmára komponálta Koronázási mise című csodálatos zeneművét, amelynek bemutatására ott és akkor került sor (mai nevén) a Mátyás-templomban. „Álmodni és teremteni képes férfiak, nők csinálnak történelmet. Álmodják, amit kell, teremtik, amit lehet. Nem azon merengnek, ami volt. Azt fontolgatják: mi legyen.” – fogalmazott Szigethy Gábor „Miért álmodik a magyar” előszavában, amit Széchenyi István „A Magyar Akadémia körül” című művéhez írt.
A verseny döntőjében végül 17 határon innen és túlról érkezett csapat mérte össze tudását, felkészültségét, kreativitását a dualizmus koráról. December 4-én a szegedi Rókusi Általános Iskola falai között történelmünk e jeles eseményét látványos, finoman megkoreografált előadásban, gazdag tartalommal töltve megidézte az iskola közel száz, rendkívül lelkesen és teljes odaadással készülő diákja és sok pedagógusa a Gyöngyök és gyémántok a „boldog békeidőkben” vetélkedő résztvevőinek. E különleges program keretében a történelmi eseményekhez kapcsolódóan a csapatoknak történelmi, zenei, művészettörténeti, földrajzi, gasztronómiai, ügyességi, kézműves és tánctörténeti feladatokat kellett megoldania. A feladatok között számos különlegesség is volt. Így például a korabeli képmutogatók helyett most a diákoknak kellett saját festményeikkel életre kelteni és előadni Mikszáth Kálmán egy-egy humoros írását. A versenyzők megismerkedhettek a zootroppal is, sőt nekik kellett mozgásra kelthető képeket készíteni a csodadobozba. Végezetül a Koronázási bálba csak a maguk által elkészített táncrenddel, s a helyszínen hímzett keszkenővel léphettek be a „meghívottak”, vagyis a versenyző csapatok. A feljegyzések szerint Ferenc József a megkoronázott és a nemzetnek esküt tett magyar király koronázási díszben a Lánchíd hídfőjénél Magyarország vármegyéi és szabad királyi városainak földjéből összehordott mesterséges halomra, a koronázási dombra föllovagolt, s tetején a négy égtáj felé napvágást tett Szent István kardjával, így tett jelképesen ígéretet az ország védelmére. Ez az esemény is megelevenedett a döntő során. E korról szóló, immáron 10. alkalommal megrendezett verseny megható pillanata volt, amikor az alkotmányos eskütétel helyszínéül szolgáló Királydombhoz hasonlóan, itt és most is a Kárpát-medence távoli pontjairól mind a 17 csapat elhozott saját, otthoni földjéből néhány maroknyit és abba ültették el a Gyöngyök és gyémántok emlékfát. A királyt és királynét megszemélyesítő, ranghoz, címhez, helyhez illő, teljes díszbe öltözött diák(királyi)pár természetesen az egész nap eseményeit személyesen figyelemmel kísérte és fenséges megjelenésükkel adott súlyt az éppen megjelenített eseményeknek. 
