Krimi német nyelvű szerzőktől december végéig + FOTÓK

A freiburgi bűnügyi rendőrség főfelügyelő asszonya (Louise Boni) immár az ötödik kötetben harcol a bűn ellen. A szerzőt, Oliver Bottinit már többször kitüntették szereplőinek érzékeny kidolgozásáért és árnyalt cselekményvezetéséért. Ezt a regényt is megtaláljuk magyarul a Somogyi-könyvtár polcain. Az Athenaeum 2000 kiadó jóvoltából, tudományos-fantasztikus krimikkel futott be a magyar olvasóközönség számára a nálunk is népszerű Frank Schätzing. A Scolar kiadó által megjelentetett Wolf Haas, a különleges nyelvezetű és hangulatú Brenner-regények osztrák szerzője is nagyon népszerű az olvasók között – sorolta Bozsó Katalin. A krimi műfaj a 2000-es években – némileg váratlanul - tartalmi és stiláris megújuláson ment keresztül. Az alapvető dramaturgiai szabályok nem változtak, de a történetmondás módjában és az elbeszélés közegében jelentek meg újítások. A fiatal német írónő, Leonie Swann Glennkilljében (2005) egy birkanyáj nyomoz pásztoruk gyilkosa után. Magyarul Birkakrimi címmel jelent meg az, Athaeneum 2000 Kiadónál, 2007-ben. Ennél is jellemzőbb, hogy a krimiírók újabb és újabb egzotikus helyszíneket és történelmi korokat fedeztek fel véres történeteik számára. Így már nem meglepő, amikor nagyvárosi sötét sikátorok helyett XVI. századi augsburgi és frankfurti gőzfürdőkben követnek el rejtélyes bűntényeket (Wilfried Horwege: Tod im Badehaus (1999)

Lenézzük, mégis gazdasági tényező

„Az osztrák krimiirodalom egy részét a nyelvi játék és a nyelvkritika élvezete jellemzi, és ebben a modern osztrák irodalom hasonló tendenciáit követi. A svájci krimiirodalomnak pedig az extrém regionalitás a jellegzetessége. Vannak például krimik, amelyek mindent néprajzi pontossággal írnak le. Az irodalomtudomány és a kritika vajmi keveset foglalkozik még mindig a krimivel. Amikor általánosságban a krimiről vagy a német krimiről esik szó, akkor ez többnyire lekicsinylés, ritkábban felértékelés. „Egy kaptafára készült irodalomnak”, „puszta szórakoztatásnak” titulálják a bűnügyi és detektívtörténeteket, pedig mint minden más irodalmi műfajban, a német krimik között is vannak irodalmilag és tartalmilag érdekes és kevésbé érdekes könyvek” – tudtuk meg a könyvtárostól. Hozzátette: egy irodalmi díjra esélyes verseskötettől eltérően a kriminek támogatás nélkül kell megállnia a helyét a könyvpiacon Németországban. Említésre méltó díj kettő létezik: a Német Krimidíj, amely jellemző módon nem jár pénzjutalommal, és a Friedrich Glauser svájci íróról elnevezett elismerés, akit a nyolcvanas években fedeztek fel újra, és aki a modern német bűnügyi regény mintaképének számít. Mindettől függetlenül a teljes szépirodalmi forgalom közel egyharmadát évek óta a krimik teszik ki – hívta fel a figyelmet Bozsó Katalin.

Mi is az ember…

Ezzel is indokolható, hogy amikor 2009-ben szinte utolsóként az egyik legjelentősebb német könyvkiadó is saját krimi-zsebkönyvsorozatot indított, már senki sem ütközött meg rajta. Bűnügyi tudósítás és irodalom a 19. század közepétől kezdve többé-kevésbé folyamatosan létezett német nyelvterületen is. Népszerűségéről tanúskodik a filozófus Arthur Schopenhauer megjegyzése 1840-ből: „Az anarchista állapotokról szóló bűnügyi történeteket és leírásokat el kell olvasni, hogy felismerjük, mi is tulajdonképpen, erkölcsi tekintetben, az ember.“ Míg Németországban akad olyan könyvkiadó is, amely kifejezetten krimikre specializálódott (mint a Diogenes vagy az Unionsverlag), Magyarországon ilyen még nem létezik. A német olvasóközönség minden jel szerint szereti a vért. Nem tud betelni a krimikkel, a hazai szerzők ezért egymással versengve gyártják a bűnügyi történeteket – így Bozsó Katalin. A Fekete-erdőtől az Északi-tengerig minden német vidék kitermelte a saját felügyelőjét. A főhősök felderítő tevékenységét a szerzők minden esetben arra használják, hogy egy konkrét vidék és az ott élő emberek sajátosságait ágyazzák be a történetbe. Ezekben nem szuperhősök erednek a bűn nyomába, hanem hús-vér emberek. Szeretetreméltó, hibákkal felruházott, és ennél fogva megnyerő és rokonszenves alakok. Bogaras nyomozótisztek, akiket elsősorban azért szeretünk, mert bármely kisváros rendőrőrsén találkozhatnánk velük.

Amiket ismerünk, amiket (nem) olvasunk

A magyar kiadók általában nem a németországi siker alapján döntenek a kiadásról, hanem a kedvező nemzetközi visszhang nyomán – ezért is lehetséges az, hogy kevésbé ismerjük a német nyelvű krimit. Magyarországi jelenléte épp csak jelzésértékű: a Deutscher Krimi-Preis eddigi ötven díjazottja közül tíznél kevesebb olvasható magyarul. A magyar krimiolvasó elsősorban a régi nagy angolszász szerzőket keresi. Mi magyarok a krimitől főként szellemi rejtvényt várunk, nem akciót. Könnyű hétvégi olvasmányt, nem pedig irodalmi utalásokkal átszőtt társadalom- és korrajzot – magyarázta a könyvtáros. Továbbolvasásra ajánljuk a Goethe Intézet honlapját.