Ilyennek látták íróink a császárvárost
Bécs magyar írók szemével
Az Osztrák-Magyar Monarchia korabeli Bécs képét, hangulatát idézték meg kedden este a SZAB-székházban a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM), az Osztrák Kulturális Fórum és a szegedi Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék közös rendezvényén.
2010 októberétől 2011 februárjáig volt látható a PIM-ben a múzeum Írók poggyásszal című sorozatának „Álmok köntöse” – Magyar írók Bécs-élménye 1873-1936 című kiállítása, melyet Magyarország soros EU-elnöksége idejére ez év márciusától a bécsi Theatermuseumba költöztettek. A keddi rendezvényen üdvözölhették a tárlatot vetítéssel bemutató
E. Csorba Csillát
, a PIM főigazgatóját, valamint a kiállítást rendező két munkatársát,
Wernitzer Júlia
főigazgató-helyettest és
Török Dalmát
. A szegedi „színeket”
Csúri Károly
professzor, a SZAB Nyelv- és Irodalomtudományi Munkabizottságának vezetője, az osztrák tanszék nemrég leköszönt vezetője és
Fried István
irodalomtörténész, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék professor emeritusa, valamint a moderátor
Bombitz Attila
, az osztrák tanszék vezetője és
Horváth Géza
, a Germán Filológiai Intézet vezetője képviselte. Az estet megtisztelte jelenlétével
Elisabeth Kornfeind
, az Osztrák Kulturális Fórum vezetője is.
Kölcsön-hatás
A bécsi opera mind a mai napig tele van magyar muzsikusokkal – hangsúlyozta Fried István. De tekintsünk megint a múltba: Mahler Pesten írta a Titán szimfóniát, a bécsi klasszicizmus óta a magyaros dallam otthon van az osztrák zenében, szinte nincs olyan bécsi, vagy bécsivé lett zeneszerző Haydntól Brahmsig, akinek ne lenne magyaros szerzeménye. 1791-től 1848-ig a Pesti Német Színház legnagyobb sikere Mozart Varázsfuvolája volt. Az irodalmi kölcsönhatások is számosak, csak felvillantva egy-egy példát: Molnár Ferenc Liliomját Alfred Polgar a pesti Városligetből a bécsi Praterbe tette át – működik! Arthur Schnitzler osztrák író, drámaíró volt az egyik leggyakrabban játszott szerző a pesti színházakban – igaz, közönségsikere nem volt. Egyik színdarabját egyébként Harmos Ilona – Kosztolányi Dezsőné – fordította le, az Anatol című színműve elé írt Hofmannsthal-verset pedig maga Kosztolányi Dezső ültette át magyarra… Mára mindebből mi marad? Marad a kapcsolattörténet, az egymásról való tudás emléke – zárta gondolatait a professzor.Enni és mulatni
Több olyan terület is van, ahol kiirthatatlanul megmaradtak az Osztrák-Magyar Monarchia idejét idéző motívumok. Az egyik ilyen az étkezési kultúra, mely irodalommá lett elsősorban
Krúdy Gyulánál
, de a Krúdyt regénybe író
Márai Sándornál
is (Szindbád hazamegy), később pedig átszivárgott a hétköznapi életbe, a közbeszédbe – magyarázta felvezető gondolataiban Fried István. Főleg a pesti magyar nyelv őrzött meg olyan szavakat, melyek bajor-osztrák eredete a történeti etimológiai szótárak szerint vitathatatlan. Krúdy Villásreggeli című elbeszélésében egy „Kellner”-t szólítanak meg: „Kérek egy ájnspennert zaftban és egy krigula svecháti sört.” A bécsiek pedig ma is előszeretettel eszik a Debrezinert, a Rathausplatz előtti nagy vásáron pedig találkozhatunk „Langosch”-sal is. Nemcsak az étkezési kultúrában, hanem a manapság sokak által lenézett operettben is tetten érhetők a letűnt Monarchiát idéző elemek. A Csárdásfürstin szövegírója egy magyar és egy osztrák-német, zeneszerzője a siófoki születésű
Kálmán Imre
. 1915-ben mutatták be, és az operett bohém külseje alatt bizony magán viseli a kor jegyeit. A Monarchia soknemzetiségét visszatükrözendő a szereplők közt találunk románt (mint maga a csárdáskirálynő, Sylva Varescu), az altábornagy természetesen osztrák, a felesége egykor Miskolcon volt sanzonett, Kerekes Ferenc kedves, bohém figuráját pedig a Lajtán túl is „Feri bácsinak” mondják.
Bécs a poggyászban
E. Csorba Csilla az esten elmondta, képzeletbeli irodalmi utazásra invitálták a kiállításra ellátogatókat, melynek során arra próbáltak rávilágítani, miként hatott az oszták főváros a magyar írókra, illetve ők ezt a tudást hogyan közvetítették hazájukba. Az utóbbi időkben a városi tér irodalmi megjelenítése különösen is előtérbe került. A tárlaton a Bécs-, illetve a Habsburg-mítosz vizuálisan is érzékelhetővé vált, számos fotó, korabeli némafilm, valamint a népszerű operettmuzsika idézte meg a k.u.k.-időket olyan alkotók nyomán járva, mint Krúdy Gyula, Molnár Ferenc,
Balázs Béla
, Márai Sándor,
Kassák Lajos, Hatvany Lajos, Lesznai Anna
vagy
Darvas Lili
. A Monarchia-motívum végigvonul a tárgyi kultúrától a ponyván át egészen a szépirodalomig – ezt is végigkövethették az érdeklődők a kiállításon. A tárlatról képeket a
láthatnak.
