A Belmondo koncerttel ünnepelte Szegeden új, Mikor című albumának megjelenését. A negyedik stúdióalbum Czutor Zoltán énekes-frontember szerint az eddigi legjobb, s úgy látja, az új tagok is beváltak, inspirálják a zenekart.
– A most megjelent album dalai közül néhányat már koncertekről vagy rádióból ismerhettek a rajongók. Változnak-e ezek a számok, idővel esetleg átgondolja-e a zenekar, hogy valamit másképp kellene előadni?
– Nagyon ritkán koncerteztetjük a még meg nem jelent dalokat, így a gyakorlatban csak az album megjelenése után vizsgáznak a dalok, melyek nagyon sokat változnak. Amikor felvesszük, akkor még nagyon friss minden, egy csomó dolog később derül ki, akkor látjuk, hogy ha ez vagy az másképp lenne, akkor jobb lenne. Nincs olyan Belmondo-dal, aminél ne éreznénk azt, hogy mennyivel jobb lett volna, ha egy-két évvel később vesszük fel.
– Felkerült egy Nyers-dal is az új albumra. Ez visszanyúlás a múltba?
– Semmiképp nem ez volt a koncepciónk. Ez, az egyébként kevésbé ismert Nyers-dal azért került fel az albumra, mert ez az egyik kedvenc számom, viszont az eredeti lemezen az Egyedül című dal számomra vállalhatatlanul szólt. Technikailag olyan rossz minőségű volt, miközben ennél sokkal többet érdemel ez a dal, ezért vettük újra. Ez régi vágyam volt.
– Mennyire azonosítanak még mindig a Nyerssel?
– Akkor tapasztaltam meg, hogy Magyarországon mennyire ideológiai alapon hallgatnak az emberek zenét, amikor megalapítottuk a
. A ’nyersesek’ többsége nem is volt kíváncsi az új zenekarra. Kvázi leszámolt velem a Nyers zenekart kedvelők 99%-a, így a Belmondo közönségét a nulláról kellett felépítenem. Ők így nem is várnak Nyers-számokat. Azonban mivel gyakorlatilag majdnem minden dalt én írtam mindkét zenekarnál, azok, akik ismerték a Nyerset, azt szokták mondani, hogy majdnem olyan a Belmondo, mint a korábbi zenekar, vagyis azért olyan messzire nem kerültem a Nyerstől.
– Elég mozgalmas év vége felé járunk. Az ARTISJUS „Az év szövegírója” díjjal tüntetett ki, elkészült az új Belmondo album, miközben két tagot is cserélt a zenekar. Az billentyűs és basszusgitáros inspirálja a csapat egészét?
– Inspirálnak természetesen, hiszen a friss erő mindig jót tesz egy zenekarnak. Ilyenkor persze hátráltató dolgok is vannak, hiszen az új tagoknak meg kellett tanítani három már meglévő lemezt és feldolgozásokat is olyan módon, ahogy mi játsszuk. Emellett az új lemez munkálatai is a nyakunkba szakadtak. Mind a két tagcsere már ért egy ideje, és úgy gondoltuk, sokkal kevesebb meló, ha egyszerre történik váltás. Alapvetően azért volt erre szükség, mert koncepcionális különbségek voltak köztünk, és ha a zenekar összképe mást kíván sugallni, mint amit mondjuk egyes tagok nyilvánosság előtti aktivitása, akkor előbb-utóbb lépni kell ez ügyben. Korrekt módon beszéltük meg ezt, a barátság megmaradt közöttünk, a basszusgitárossal szinte minden nap beszélünk telefonon. Egy véletlen révén az új gitárosunk,
Domján Gábor
az ő tanítványa. Vele és
Koltay Kurszán
zongoristával szerintem minőségi cseréket csináltunk.
– Már hosszú évek óta zenélsz, mégis mit tapasztalsz, milyen irányokba változik a szakma?
– Borzasztóan nehéz ma Magyarországon boldogulni. Arra, hogy saját dalokat író zenekar vagy előadó akkora nyilvánosságot kapjon, mint egy olyan karaokes sztár, akiket évek óta nézhetünk a tévében, az kizárt. A jelenlegi médiafelállás szerint ez lehetetlen. Az régen is többéves munka volt, hogy valaki nevet szerezzen magának. A Nyerssel mi sok évig dolgoztunk azon, hogy tényleg legyen nevünk az undergroundban, és azt tapasztalom, hogy akkor még lehetett bizonyos tendenciákra építeni, mert kettő, három, netán öt évig érvényes volt valamiféle befutási módszer vagy recept. Ma már fél évente változik ez. Elég ha arra gondolunk, hogy két évvel ezelőtt mindenki a MySpace-re esküdött, míg mára gyakorlatilag tönkrement a szájt. Ma épp mindenki a Facebookot élteti, de már vannak olyan hangok, hogy az a végét járja, szóval lehet, hogy két év múlva teljesen más dolgokat sorolnék fel.
– Ezzel az állandó változással viszont valahol együtt kell, hogy mozduljon a zenekar, mindegyik csatornán is ott kell lennie a Belmondónak.
– Valószínűleg ott kell lennünk, igen, de az sem mindegy, hogy miként, illetve hogy mi az üzenet. Gyakran fordulnak hozzám induló, nagyon tehetséges zenekarok vagy éppen előadók tanácsért, és gyakorlatilag nem tudok mit mondani nekik. Nem azért, mert nem osztanék meg velük egy titkot, hanem mert egyszerűen fogalmam sincs róla. Nálunk is minden albumnál ki kell találnunk, hogy mit is csináljunk, miként is vezessük be az újat, hogy minél hamarabb megismerhessék a rajongók. Nem követhetjük ugyanazt a receptet, mint az előző albumnál, hiszen jóformán évente paradigmaváltások vannak. A legális zeneletöltő oldalakon keresztül is megvásárolhatóak az albumaink, illetve szerintem nagy szerepe van a jelentős netes nyilvánosságot adó fórumoknak, például videó megosztóknak. Mi a honlapunkra is teszünk fel fotókat, zenéket, mert azt gondoljuk, a legfontosabb, hogy eljusson a dal az emberekhez.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.