Báthori István, a magyarok és a lengyelek közös királya 425 éve halt meg

"Vagy ne született volna, vagy ha született, örökké élne" - tartja egy lengyel mondás Báthori (Báthory) István erdélyi fejedelemről és lengyel királyról, a XVI. század egyik legnagyobb magyar államférfijáról, aki 425 éve, 1586. december 12-én halt meg. Az MTVA-Sajtóadatbank portréja:

Báthori István

erdélyi vajda és

Telegdi Katalin

fia 1533. szeptember 27-én született. Apródéveit az esztergomi érsek, majd a bécsi császár udvarában töltötte, az egyetemet Padovában végezte. 23 éves korában a humanista műveltségű, jó politikai érzékkel és hatalmas vagyonnal megáldott Báthori fogadta az Erdélybe hazatérő

Izabella királynét

és annak fiát,

János Zsigmondot

. Erdélyi főkapitányként két ízben járt követként a császárnál, aki a második alkalommal két évre börtönbe vettette.

Nemzetiségek királya

János Zsigmond 1571-ben utód nélkül halt meg, de még halála előtt sikerült a Habsburgokkal és a törökökkel is elismertetnie az erdélyi fejedelemség önállóságát. A fejedelmi trónért a Habsburgok által támogatott

Bekes Gáspár

és a Portához fűződő viszony fenntartásáért síkra szálló Báthori vetekedett. A rendek Báthorit választották fejedelemmé, aki nemcsak a töröknek tette le a hűségesküt, de Miksát is hűségéről biztosította. A Habsburg uralkodó mégis

Bekest

nevezte ki erdélyi vajdának, őt Báthori az 1575. július 8-i kerelőszentpáli csatában leverte, híveit pedig kivégeztette. A következő évben a lengyel rendek a tehetséges és energikus erdélyi fejedelmet hívták meg a lengyel trónra

Miksával

szemben. Báthori azonnal Krakkóba ment és a koronázás érdekében még attól sem riadt vissza, hogy elvegye a csúnyácska, nála idősebb

Annát

, az utolsó Jagelló-házi lengyel király nővérét. (A legenda szerint a házasságot még vállalta, ám az már a harcedzett férfinak is sok volt, amikor a nászéjszaka előtt hálóingben is meglátta feleségét. Báthori sarkon fordult, s csak hosszas rábeszélésre tett eleget házastársi kötelességének.) Báthori nem mondott le Erdély trónjáról, s a magyar-lengyel perszonálunió működőképesnek bizonyult. Előbb bátyja,

Báthori Kristóf

, majd egy kormányzótanács intézte az otthoni ügyeket, de a legfontosabb dolgokban a Krakkóban székelő erdélyi kancellária útján ő maga döntött. Lengyel királyként sikerült féken tartania a széthúzó ottani rendeket, az általa felállított hadsereg élén sikeres hadjáratokat vezetett

Rettegett Iván

orosz cár ellen. A vallási villongások korában feltűnő türelmességet tanúsított, s bár ő maga hívő katolikus volt, tiszteletben tartotta mások meggyőződését. Miként mondta: "Én nemzetségeknek vagyok királya, nem a lelkiismeretnek, melynek Isten az ura". Báthori világosan látta a csapdahelyzetet, amelybe a török és a német közé szorult Magyarország került, s

Martinuzzi György

politikáját folytatva lavírozni igyekezett a két nagyhatalom között. Nagy álma volt Lengyelország, Magyarország és Erdély államszövetsége, amely egyaránt szolgálta volna a Habsburgok és a török visszaszorítását, de ezt már nem tudta megvalósítani. Báthori István 1586. december 12-én halt meg a lengyelországi Grodnóban. Mivel fia nem született, a lengyel trónon feleségének unokaöccse,

III. Zsigmond,

az erdélyin Báthori Kristóf követte. A krakkói Wawel katedrális altemplomában temették el, a lengyelek egyik legnagyobb királyukat tisztelik benne.