Talán nem is gondolnánk – az első magyarországi képregény(ős) Jókai nevéhez fűződik. Azóta sok-sok év telt el, s lám a képes történetek több mint 130 éves magyarországi jelenlétük ellenére mind a mai napig nem játszanak meghatározó szerepet a hazai tömegkultúrában. Miért? Erről is beszélt múlthét pénteken a Somogyi-könyvtár által szervezett III. Szegedi Képregényfesztivál és Vásár keretében lezajlott konferencián Kertész Sándor képregénytörténész, képregénykutató, akinek művei között olyan szakirodalmi klasszikusokat találunk, mint a Szuperhősök Magyarországon, vagy a COMICS szocialista álruhában – a magyar képregény ötven éve. Amíg az amerikai, a nyugat-európai és az ázsiai kultúrában is jelen van képregény a szórakoztatásban és a művészetben egyaránt, addig idehaza a létezését kell magyarázni. Az elmúlt néhány év képregény-dömpingje ellenére is, csak a rajongók néhány ezres tábora, a közvetlen fogyasztók ismerik a műfajt. Kertész Sándor szerint a képregény első magyarországi korszaka („beszélő képek korszak”) 1877. és 1929. közé datálható. Az első képaláírásos képtörténet 1877-ben jelent meg az Üstökös című újságban, ennek szövegét Jókai Mór írta, a rajzokat Jankó János készítette. Az ezt követő több mint ötven évben képaláírásos képtörténetek sokasága jelent meg mind magyar, mind külföldi szerzőktől. A legnépszerűbb kiadvány az Áller Képes Családi Lapja volt. A szóbuborékok sokáig nem tudtak meghonosodni. 1930-től beköszöntött a klasszikus comics korszak, ekkor jöttek az amerikai típusú szóbuborékos képregények napilapokban, hétvégi mellékletekben és ebben az időszakban jelenik meg az első képregényújság, a Hári János is. Nem úszta meg a comics a politikai propagandát sem. 1939-től a háborús előkészületek a képregényeket közlő kiadványok megszűnését is okozták, majd antiszemita, később kommunista propagandacélokra használták a képes történeteket. 1957-től kapott igazán zöld utat a képregény – hangsúlyozta Kertész Sándor, hiszen ekkortól bármit közölhettek, amik a politikáról elterelték a figyelmet. Ez a szó szerint kép-regény ideje, elsősorban irodalmi műveket dolgoztak fel, számtalan lap választotta az olvasók elcsábításának ezt a formáját. Ugyanakkor ebben az időben születtek a magyar képregény történetének legkiválóbb alkotásai. 1983-tól hazánkban is megjelentek először a képregényfüzetek, majd az amerikai szuperhősök. A képregény-fogyasztók jól vannak, de a nagyközönség folyamatosan hideglelést kapott a műfajtól – legutóbb a szuperhősöktől, annál is inkább, mert az utóbbi években megjelentek a filmvásznon is - magyarázta a kutató. Azt is hozzá kell tenni, hogy a műfaj igazán értékes alkotásai – a nyugat-európai, például frankofón képregények –, melyek a maguk országában intellektuális műremekeknek számítanak, el sem jutnak Magyarországra a piaci kereslet hiányában. A képregénynek szélsőséges periódusai vannak, a magyar történelmi viszonyok és a kulturális hagyományok nem tették lehetővé az egyenletes képregény-kultúra kialakítását, amiben minden műveltségű és iskolázottságú olvasó megkapná a saját igényeinek megfelelő képes szórakozási formát - összegzett Kertész Sándor.
