Háromfelvonásos nagyoperettel érkezett idén szokásos vendégjátékára a Turay Ida Színház a Békés Megyei Jókai Színházba Békéscsabára. Huszka Jenő Mária főhadnagya az 1848-49-es időket idézte meg „örökzöld” operettslágerekkel és feledhetetlen színészi játékkal. Bob herceg, Gül Baba, Lili bárónő vagy épp Mária főhadnagy - a szegedi születésű Huszka Jenő zeneszerző darabjait jól ismeri az operettkedvelő közönség, a laikusok pedig ha mást nem is, egy-egy slágerét biztosan felismernék, legfeljebb nem tudnák, hogy kitől és melyik operettből származik. Pedig a köztudatban is élő két „nagy”, Kálmán Imre és Lehár Ferenc mellett mindenképpen megérdemli a figyelmet és elismerést Huszka is, hiszen szeretetre méltó operettjei sajátos bűbájjal tudnak megszólalni - mint azt a szombati békéscsabai előadáson is megtapasztalhattunk. 1848., Bécs. A magyar származású és magyarokkal szimpatizáló Lebstück Máriát (Geszthy Veronika) rokonai - mostohaapja (Kokas László) és Hortenzia (Vanya Tímea) - egy osztrák vérteskapitányhoz, Herberthez (Merán Bálint) készülnek hozzáadni. Természetesen szökés a dolog vége, annál is inkább, hiszen megjelenik Magyarországról Mária temperamentumos nővére, Antónia (Kállay Bori). A „szabadság-szerelem” jegyében még Bécsben megismerjük a pozsonyi országgyűlésről Kossuthtal ide érkezett jurátusokat, köztük Jancsó Bálintot (Kiss Zoltán - a sajtófotókon a másik szereposztás, Vadász Zsolt szerepel - a szerk.), aki rögtön belopja magát Mária szívébe, ám az osztrák-magyar ellentét a két szerelmes boldogságának is egy időre gátat vet. Az út nem egyszerű: hogy boldogulni tudjon, az utolérhetetlen bécsi női szabó, Zwickli Tóbiás (Bozsó József) segítségével férfinek öltözik „hősnőnk”, Magyarországon pedig beáll honvédnek, és egészen főhadnagyi rangig viszi. A dicsőséges tavaszi hadjáratban bevett Budán már báli ruhában táncol szerelmese karjában, mikor leleplezik kettős játékát és még kémkedéssel is megvádolják, hiszen a honvédsereg fogságába esett Herbert az ő pisztolyával szabadult ki. Csak Jancsó hadnagy segíthet rajta, akinek újra el kell fognia kedvese ex-vőlegényét... Romantikus világ! Ilyennek képzeljük el '48-at, magyar táncokkal, magyaros ruhákkal, kokárdákkal, valamiféle tiszta, képmutatástól mentes hazaszeretetben úszva. „Rózsám, viruló kis rózsám...”, „Délibábos Hortobágyon”, „Én mától kezdve”, „Trallala” vagy „A bugaci határon” - ugye, milyen ismerősök ezek a slágerek... A közönségben pedig sokan nem állták meg - együtt dúdolták a színészekkel. Igazi magyar operett - egy ismertető így jellemezte tömören a darabot, és ennél találóbban talán nem is lehet. A Mária főhadnagy nem egyszerűen újramondja a megszokott műfaji kliséket, hanem a hagyományos mesésen naiv kereteket feszegetve valós érzelmekkel tölti meg azokat. A zenekarnak mintha kellett volna néhány perc bemelegítés, a darab elején mintha egy erőteljesebb hangzás hiányzott volna. A szereposztás viszont annyira jó volt, hogy egyöntetű bravó lehet mindenki osztályrésze: a mellék-, de korántsem mellékes szereplők közt ott találjuk még szubrettként Teremi Trixit, Biccentőként a Csongrád megyei származású Benkóczy Zoltánt, Kállay Bori partnereként pedig a bölcs kormánybiztos szerepében Jankovits Józsefet. Hihetetlenül ügyes poénok kísérik a szerelmes dallamok és hazáért hadakozó kard melódiája között hullámzó operettet, melyben legnagyobbat talán mégis a darabot rendezőként is jegyző Bozsó József alakít a táncos-komikus szerepében: élénk játéka, jól kimért gesztusai, ügyes színpadi mozgása révén kiválóan formálta meg figuráját. Az estének - nem is vitás - egyetlen konklúziója lehet: Huszkát! Még!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.