Jövőre ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Szegedi Kortárt Balett. A legújabb bemutató apropóján Pataki András, a balett igazgatója nem kis keserűséggel beszélt a társulat egyre súlyosabb anyagi helyzetéről, a törvényhozók dilettantizmusáról és ennek következtében a szakma teljes ellehetetlenítéséről, lezüllesztéséről.
2009. december 31-én szűnt meg az az 5 éves szerződésük, ami a társulat hosszú távú működését biztosította. Ezzel egyidejűleg életbe lépett az új előadó-művészeti törvény, amely nem rendezte az évek alatt sokasodó bizonytalanságokat a szakma területén. Az igazgató abban bízott, hogy a törvény folyamatos módosítása előbb-utóbb révbe juttatja ezt a területet. Eltelt azóta több év, sajnos, minden együttes életében a bizonytalanság, a tervezhetetlenség az, ami a legrosszabb. 2009 óta féléves tervezési periódusban kell a társulat életét belefogalmazni, ami nem igazán mutat előre, ebből kifolyólag a jövőképük nem túl pozitív.
„Az elmondottakat színezi még néhány dolog” – folytatja
Pataki
- , „számunkra és a szakma számára nagyon negatív hatással volt a szakmai nyugdíjunk elvesztése, ami mindannyiunknak felfoghatatlan. Olyan értelmezhetetlen lépés ez a mi területünkön, amivel a mai napig küzdünk, eredményei pedig beláthatatlanok. Nyilván nőni fog a pályaelhagyók száma is, a szakma presztízse még jobban sérül, hosszú távon meg teljesen kiszámíthatatlanná válik minden”. Senki nem néz szívesen 60 éves táncosokat a színpadon, kivéve, ha ennek megvan a funkciója, fogalmazott az igazgató. Lenne egy építő jellegű javaslata is: „Az összes politikust, aki ezt a döntést támogatja és meghozta, arra ítélném, hogy élete hátralévő részében 70 éves hölgyeket nézzen a Hattyúk tava előadásban és akkor lehet, hogy átérezné ennek a súlyát”. Az igazgató harmadik észrevétele az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) szétbombázására vonatkozik, amivel úgy tudja, 30 millió forintot spórolnak meg abból a több mint 10 milliárdos költségvetésből, amivel az alap rendelkezik. Egy működő rendszert ezért így átalakítani nem érdemes, pontosabban ez a szakma aspektusából egyértelműen negatív döntésnek számít. A Tánckollégium biztosította a szakma, az amúgy nem strukturált és nem államilag finanszírozott rendszerben működők támogatását. Ez a forrás most ugyancsak elveszik, hiszen egy közös előadóművészeti kollégiumot hoznak létre, ahol a táncos kurátorok száma nagyon alulreprezentált, ez pedig előre vetíti azt a döntési folyamatot, ami a pénzek átcsatornázását fogja eredményezni. Magyarán Pataki úgy véli, hogy a táncos szakmából egyszerűen el fogják szívni a pénzt.
Az állami normatív támogatás csökkenőben, vagy inkább megszűnőben van. A pályázati források beszűkültek, támogatókról gyakorlatilag a gazdasági válság kezdete óta nem tudnak beszélni. Bizonyos szolgáltatásokban a szponzorok a társulat mellett állnak, de lényeges anyagi eszközökkel nem támogatják a területet. Szűkülnek a források, szűkülnek a lehetőségek, nincs olyan életpálya-modell a táncosok előtt, ami a későbbiekben biztosítaná ennek a területnek az életképességét. „Ebben a helyzetben mind a színház, mind a város azért mellettünk áll” – folytatja Pataki –, „folyamatosan próbáljuk ráhangolni magunkat a törvényi környezetre, hogy biztosítsuk a zavartalan munkát a társulat számára. Állandóan azon morfondírozunk, hogyan tovább. Ebben a helyzetben a város kulturális értékeinek és sokszínűségének megvédése érdekében mindenkinek össze kellene zárnia, és nagyon számítunk a közönségünkre, akik még az ürülő pénztárcájuk ellenére is kitartanak mellettünk. A külföldi vendégszereplések, ösztöndíjak nem jelentenek túl nagy segítséget, mert a gazdasági válság általános és ott is érezteti hatását. A társulat ennek ellenére decemberben tervez Livornóban egy fesztiválfellépést, valamint Európa 2012-es kulturális főváros Maribor lesz, ahova ugyancsak meghívást kaptak az évad végére. Az együttműködés felé is nyitni kéne, véli az igazgató, azonban az EU-s források kulturális területen meglehetősen szűkre szabottak, és kisebb léptékűek. Inkább az egy-két projekttársulatok tudnak ilyen jellegű partnereket találni. A Szegedi Kortárs Balett pedig köztudottan nem ilyen együttes.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.