Hetvenévesek táncolják majd a Hattyúk tavát?

Jövőre ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Szegedi Kortárt Balett. A legújabb bemutató apropóján Pataki András, a balett igazgatója nem kis keserűséggel beszélt a társulat egyre súlyosabb anyagi helyzetéről, a törvényhozók dilettantizmusáról és ennek következtében a szakma teljes ellehetetlenítéséről, lezüllesztéséről.

2009. december 31-én szűnt meg az az 5 éves szerződésük, ami a társulat hosszú távú működését biztosította. Ezzel egyidejűleg életbe lépett az új előadó-művészeti törvény, amely nem rendezte az évek alatt sokasodó bizonytalanságokat a szakma területén. Az igazgató abban bízott, hogy a törvény folyamatos módosítása előbb-utóbb révbe juttatja ezt a területet. Eltelt azóta több év, sajnos, minden együttes életében a bizonytalanság, a tervezhetetlenség az, ami a legrosszabb. 2009 óta féléves tervezési periódusban kell a társulat életét belefogalmazni, ami nem igazán mutat előre, ebből kifolyólag a jövőképük nem túl pozitív.

Törölték a táncosok szakmai nyugdíját

„Az elmondottakat színezi még néhány dolog” – folytatja

Pataki

- , „számunkra és a szakma számára nagyon negatív hatással volt a szakmai nyugdíjunk elvesztése, ami mindannyiunknak felfoghatatlan. Olyan értelmezhetetlen lépés ez a mi területünkön, amivel a mai napig küzdünk, eredményei pedig beláthatatlanok. Nyilván nőni fog a pályaelhagyók száma is, a szakma presztízse még jobban sérül, hosszú távon meg teljesen kiszámíthatatlanná válik minden”. Senki nem néz szívesen 60 éves táncosokat a színpadon, kivéve, ha ennek megvan a funkciója, fogalmazott az igazgató. Lenne egy építő jellegű javaslata is: „Az összes politikust, aki ezt a döntést támogatja és meghozta, arra ítélném, hogy élete hátralévő részében 70 éves hölgyeket nézzen a Hattyúk tava előadásban és akkor lehet, hogy átérezné ennek a súlyát”. Az igazgató harmadik észrevétele az NKA (Nemzeti Kulturális Alap) szétbombázására vonatkozik, amivel úgy tudja, 30 millió forintot spórolnak meg abból a több mint 10 milliárdos költségvetésből, amivel az alap rendelkezik. Egy működő rendszert ezért így átalakítani nem érdemes, pontosabban ez a szakma aspektusából egyértelműen negatív döntésnek számít. A Tánckollégium biztosította a szakma, az amúgy nem strukturált és nem államilag finanszírozott rendszerben működők támogatását. Ez a forrás most ugyancsak elveszik, hiszen egy közös előadóművészeti kollégiumot hoznak létre, ahol a táncos kurátorok száma nagyon alulreprezentált, ez pedig előre vetíti azt a döntési folyamatot, ami a pénzek átcsatornázását fogja eredményezni. Magyarán Pataki úgy véli, hogy a táncos szakmából egyszerűen el fogják szívni a pénzt.

Megszűnőben az állami normatíva

Az állami normatív támogatás csökkenőben, vagy inkább megszűnőben van. A pályázati források beszűkültek, támogatókról gyakorlatilag a gazdasági válság kezdete óta nem tudnak beszélni. Bizonyos szolgáltatásokban a szponzorok a társulat mellett állnak, de lényeges anyagi eszközökkel nem támogatják a területet. Szűkülnek a források, szűkülnek a lehetőségek, nincs olyan életpálya-modell a táncosok előtt, ami a későbbiekben biztosítaná ennek a területnek az életképességét. „Ebben a helyzetben mind a színház, mind a város azért mellettünk áll” – folytatja Pataki –, „folyamatosan próbáljuk ráhangolni magunkat a törvényi környezetre, hogy biztosítsuk a zavartalan munkát a társulat számára. Állandóan azon morfondírozunk, hogyan tovább. Ebben a helyzetben a város kulturális értékeinek és sokszínűségének megvédése érdekében mindenkinek össze kellene zárnia, és nagyon számítunk a közönségünkre, akik még az ürülő pénztárcájuk ellenére is kitartanak mellettünk. A külföldi vendégszereplések, ösztöndíjak nem jelentenek túl nagy segítséget, mert a gazdasági válság általános és ott is érezteti hatását. A társulat ennek ellenére decemberben tervez Livornóban egy fesztiválfellépést, valamint Európa 2012-es kulturális főváros Maribor lesz, ahova ugyancsak meghívást kaptak az évad végére. Az együttműködés felé is nyitni kéne, véli az igazgató, azonban az EU-s források kulturális területen meglehetősen szűkre szabottak, és kisebb léptékűek. Inkább az egy-két projekttársulatok tudnak ilyen jellegű partnereket találni. A Szegedi Kortárs Balett pedig köztudottan nem ilyen együttes.