Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Stifter magyar olvasata a Grandban + FOTÓK

Stifter magyar olvasata a Grandban + FOTÓK

2011. október 13., csütörtök
Stifter magyar olvasata a Grandban + FOTÓK
Szerda délután kisütött a nap, így a mutatóba kapott őszi hideget igazi nyárutópillanatok váltották fel – így vezette fel Bombitz Attila, az Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék vezetője azt a Stifter-estet, melyen a 19. századi osztrák szerző Nyárutó című kötetét mutatták be. Adalbert Stifter (1805-1868) osztrák szerző szövegei szuggesztív varázslatot gyakorolnak az olvasóra. Ötvenegynehány elbeszéléséből legalább húsz remekmű – vélte Márton László író, drámaíró, műfordító, a korszak kiváló ismerője, az est egyik vendége, aki a kötet fordítójával, Adamik Lajossal, valamint Elisabeth Peschke osztrák ÖAD-lektorral a Stifter-regény egy részletét is – mintegy „dramaturgizálva” – felolvasták. A mű 1857-ben született, mégis, mint Stifter írásai általában, a legkevésbé sem mondható unalmasnak, Márton szerint a szerző szövegei óriási belső feszültséggel rendelkeznek. Márton László arról is beszélt, ahogy például Andersent, Stiftert is a 20. század második felében fedezték fel. Az osztrák író nem akar nagyívű társadalmi freskót festeni, az ember belső természetét köti össze a külső természettel.

Legyen Stifter magyarul

A hagyományoknak megfelelően ezen az őszön is osztrák „leckéket” kaphatnak a Grand Caféba betérők, Ungarn liest Österreich 2011 (’Magyarország olvassa Ausztriát’) címmel a szegedi egyetem osztrák tanszéke, az Osztrák Könyvtár, valamint a Budapesti Osztrák Kulturális Fórum közös rendezvényeként.
Adamik Lajos három évvel ezelőtt kezdett neki a fordításnak. Mint elmondta, hol elővette, hol félretette a szöveget, majd pedig az utóbbi egy évben dolgozott intenzíven rajta, az utolsó fél év pedig kizárólag Stifternek szólt. „Harminc éve tervem, hogy legyen Stifter magyarul, ugyanis nem történt meg a magyarországi recepciója, annak ellenére, hogy a kiadója Heckenast Gustav volt, az összes könyve Pesten látott napvilágot németül” – tudtuk meg Adamik Lajostól. Életében is az egyetlen magyar válogatást Heckenast adta ki a kisprózájából, azután kiment a divatból, feledésbe merült, szórványosan itt-ott egy-egy elbeszélése megjelent, de a nagy műveiből, így például a Nyárutóból soha egy szemelvény sem. „Harminc éve ifjonti lelkesedéssel befaltam ezt az NDK-kiadásban 900 oldalas regényt, és azóta élt bennem ez a terv. Valahogy most jutottam én is idáig, illetve a körülmények így alakultak” – tette hozzá a fordító. Adamik arról is beszélt, a Kalligramm Kiadóval évek óta nagyon jó együttműködést folytatnak, Szigeti László igazgatóval ésMészáros Sándorral, a pesti főszerkesztővel. A közel 800 oldal sok kitartást igényelt, de sok segítséget is kapott a fordító, így például egy salzburgi ösztöndíjat a Stefan Zweig Centre-től. Mikor hazajött, következhetett a lektorálás, amit Bombitz Attila végzett el.

Regény ornitológusoknak és rózsatenyésztőknek

S hogy miért is érdemes Stiftert olvasni? Fordítani is kihívás, de az olvasótól is sok türelmet igényel, nagyon le kell lassulni hozzá – talán ez a legszebb benne, hogy ebben a rohanó, zaklatott világban eszményi, utópikus lassúságot képvisel, testesít meg és közvetít. Ha van elég türelme az olvasónak, és bele tud merülni ebbe a lassú álomvilágba, rengeteg szépséggel ismerkedhet meg 800 oldalon keresztül – vallotta Adamik Lajos. „Amit lehetett, elolvastam Stifterről és Stiftertől, a nyelvvel nagyon sokat küszködtem. Próbáltam magamnak is megfogalmazni, miért ilyen iszonyatosan nehéz. A kifejezésmódja egy kicsit régies, kicsit mindig nyakatekert, kimódolt, és nagyon nehéz volt megtalálni azt a nyelvet, ami a mai olvasó számára befogadható, de nem szakad el nagyon az eredetitől” – árulta el a műhelytitkokat a fordító.

A vége felől

Adamik bízik benne, hogy lesz még Stifter, mert a kisprózája is majdnem teljesen hiányzik – ott pedig vannak még gyöngyszemek. Elsősorban a komoly nagyirodalom szerelemeseire számíthat az új kötet olvasóközönségként, mellette pedig ornitológusok, rózsatenyésztők, hegymászók, műemlékvédők, művészettörténészek is bizonyára szívesen fogadják majd a kötetet. Ezeket a témákat Stifter ebben a regényben nagyon sok aspektusból, néha igen terjengősen, tízoldalas nagyesszékben járja körül. Adamik Lajos azt is elárulta, a végére sikerült beleszeretnie az ábrázolt világba: „Sokat küszködtem vele, és ez az iszonyú, idealizált romantikus világ sokáig idegesített, aztán a végére valahogy összeállt a kép. A regény felépítése is olyan, hogy minden a vége felől világosodik meg.”
Adalbert Stifter Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék Nyárutó Adamik Lajos Bombitz Attila Márton László

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo