A fotós mindig szerepel a fényképén + FOTÓK



Tájképeket, jól elkapott pillanatképet és mélyebb tartalommal bíró fotókat egyaránt találunk Roboz István fotográfus Rektori Hivatalban megnyílt tárlatán, melyet az Őszi Kulturális Fesztivál keretein belül tekinthetünk meg.
Egész sorokban kígyóztak az emberek délután a Rektori Hivatal épületében, hogy az Őszi Kulturális Fesztivál következő állomásaként megtekinthessék
Roboz István
változatos témákat feldolgozó műveit. A tájképeken és a portrékon túl borongós hangulatú, fekete-fehér fotókon, összetett, gondolatébresztő montázsokon és megszemélyesített tárgyakon, természeti jelenségeken keresztül tárul elénk a fényképész szemén át látott világ. Roboz István szerint ugyanis a fotózás sosem objektív, egy kicsit mindig ottmarad belőlünk is a képeken.
Exponálással életet adni
"Mindig öröm számomra, hogyha egy ilyen komoly fotós hagyományokkal bíró városban, mint amilyen Szeged, megnyílik egy fotográfus kiállítása" - nyitotta meg az estét
Tóth Attila
művészeti író, aki örömét fejezte ki, hogy személyesen is ismeri a kiállító művészt, és úgy érzi, hogy a fotókon keresztül egy kicsit még közelebb kerülhetett hozzá. "Azért különös művészet a fotográfia, mert úgy is láthatunk embert a képen, hogy igazából ott sincs. A pillanat varázsát tudják elkapni olyan módon, hogy még sokszor több kerül fel a képre, mint ami a valóságban szerepel rajta" - tette hozzá. Köszöntőjében több képet is kiemelt, amin ő különös módon látta a valóság kissé ferdített, egy témára kihegyezett mását. A Nyári emlék című képet hozza fel bizonyítéknak arra az állításra, hogy egy fotóművészhez nem elég csak a technika, igenis látni kell, meg kell komponálni azt a képet. "A tájkép az a stílus, ahol az ember meg tudja személyesíteni a környezetét, életet ad a teljesen merev, hideg tárgynak is. Ehhez valódi tehetség, fotós szem, és rengeteg gyakorlat kell" - mondta a művészeti író.
Mindenki másként látja
Gratulációk kereszttüzében sikerült pár mondatra elérnünk Roboz Istvánt, aki elárulta: a tárlat berendezése is egy jól átgondolt struktúra alapján készült el. "A kiállítás rendezőinek mindig sok fejfájást okoz, hogy miként is rendezzék be a termeket. Sok helyen van a kiállításnak kurátora - itt én voltam a saját kurátorom. Láttam itt már előtte is kiállításokat, ez alapján terveztem meg a sajátomat is" - mondta. Rendezési elve az volt, hogy egy adott témát, vagy gondolatot foglaljon magába egy-egy paravánsor. A látványvilág is fontos volt, mint mondta, nem csak a képen szereplő tárgyaknak, de a színek mélységének is lehet kifejezőereje.