Október hatodika üzenete

Az aradi vértanúk példaadása elsősorban a hazaszeretet, az összefogás és az igaz ügybe vetett töretlen hit fontosságára mutat rá.

Az Aradon kivégzettek együtt harcoltak a szabad és független Magyarországért társadalmi, nyelvi, illetve vallási különbözőségeik ellenére.

Aulich Lajos, Lahner György

és gróf

Leiningen-Westerburg Károly

német,

Kiss Ernő

és

Lázár Vilmos

örmény,

Damjanich János

szerb,

Knézich Károly

horvát, lovag

Poeltenberg Ernő

osztrák, gróf

Dessewffy Arisztid

,

Nagysándor József, Schweidel József, Török Ignác

és gróf

Vécsey Károly

pedig magyar származású volt. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után kegyetlen osztrák megtorlás következett, melynek a korabeli Európát is megrázó eseményei voltak az október hatodikai kivégzések. Aradon a szabadságharc magyar honvédségének tábornokai és főtisztjei közül végeztek ki tizenhármat, s ugyanezen a napon lőtte agyon a kivégzőosztag Pesten az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, gróf

Batthyány Lajost.

Később a magyar függetlenségi mozgalomnak jelképes dátuma lett október hatodika, hiszen nemcsak az aradi vértanúkra emlékeztek ezen a napon, hanem a szabadságharc valamennyi résztvevőjére, akik életüket adták a magyar függetlenségért. „Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a honszabadság Istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül; engem, ki nem borulhatok le a magyar Golgota porába, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remete lakában látni, amint az engem kitagadott Haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hő érzelmével áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, ’s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak…” – Kossuth Lajos fogalmazott így a tizenhármakról.

Az aradi 13-ak utolsó mondatai...

A köztudatban sokáig éltek hiteles gondolatokként a vértanúk kivégzésükkor elmondott szavai, holott a kivégzés napján készített feljegyzések arról szóltak, hogy némán mentek hóhéraik elé a vértanúk. Az alábbi mondatok a 19. század vége körül íródhattak. Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam. Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot. Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt. Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek. Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata. Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom. Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.