Megkoszorúzták Liszt szobrát a Magyar Állami Operaház előtt

Koszorúzással emlékeztek meg Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójáról szombaton este a Magyar Állami Operaház kapujánál álló Liszt-szobornál.

A dalszínház társulata és vezetői nevében

Héja Domonkos

megbízott főzeneigazgató helyezett el koszorút. "Hogy miért állunk

Liszt Ferenc

szobránál épp ma este, az talán mindenki számára világos, hisz éppen 200 esztendeje született Doborjánban a 19. század legnagyobb magyar zeneszerzője. De hogy miért áll Liszt Ferenc szobra éppen itt, az valós kérdés" - mutatott rá a karmester. Mint felidézte, Liszt operát - tizenkét éves korában tett kísérlete, a Don Sanche kivételével - nem írt, és az 1884-ben megnyitott operaházban sosem vezényelt. De szobra előtt, ha kedve volt, még elsétálhatott. "Liszt jelentősége, ha úgy akarjuk, már abból is látható, hogy alakja akkor is megkerülhetetlen volt már életében, ha közvetlen összefüggése a műfajjal vagy a házzal ezt nem indokolta volna" - jegyezte meg Héja Domonkos. Liszt szimbóluma lett az európaias magyar zenének, a magyar kultúrának egész aktív életén át gondozott Magyar rapszódiáival, öregkori Magyar történelmi arcképeivel, a Zeneakadémia megalapításával, hazai ünnepekre szánt miséivel, Hungária című szimfonikus költeményével, számtalan zongoraesttel és az évek előrehaladtával egyre számosabb és hosszabb magyarországi tartózkodásával - hangsúlyozta a megbízott főzeneigazgató. Kiemelte: bár nyilvánvaló, hogy Liszt leginkább a zongoristák szerzője, karmesterként úgy gondol rá, mint a modern zenekar-irányítás úttörőjére. "Veje,

Richard Wagner

Lohengrinjének ősbemutatóját már úgy vezényelte Weimarban, hogy nemcsak az ütemet mutatta, nemcsak taktírozott, hanem a zene karakterét és hangerejét is jelezte karjával" - magyarázta Héja Domonkos. Ha semmi másra nem lett volna jó a bicentenárium alkalmából rendezett emlékév, csak arra, hogy Liszt műveit nagyobb számban és fokozott odafigyeléssel hallgassák az emberek, már megérte - vélekedett a karmester, hozzáfűzve ugyanakkor: úgy érzi, sikerült megmutatni a világnak, hogy a magyarok Liszt Ferenc nemzete, és sikerült felmutatni Liszt életművében is az eltagadhatatlan magyar identitást. A Liszt Ferenchez című Vörösmarty-versre írott Kodály-kórusmű részletét az ünnepi alkalomból harsonára átültetve, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem művészjelöltjei szólaltatták meg. Liszt Ferenc születése 200. évfordulójának estéjén a világ számos koncerttermében csendültek fel művei. Budapesten, a World Liszt Day, azaz a Liszt világnap központi helyszínén, a Szent István-bazilikában a megemlékezések csúcspontjaként a Nemzeti Filharmonikusok és a Magyar Rádió Gyermekkórusának előadásában,

Kocsis Zoltán

vezényletével hangzott fel kései főműve, a Krisztus oratórium.