Vámpír a tévében - vámpír a tévé?

A vámpírfilm a horror műfajának legtöbbet variált, legtermékenyebb és legelevenebb alműfaja - szögezte le egyetemistáknak tartott előadásában Jugovits Ildikó könyvtáros a Somogyi-könyvtárban tartott előadásában. A Guiness-féle Rekordok Könyve szerint Dracula a leggyakrabban megfilmesített irodalmi alaknak számít.

Az ördög kastélya, Nosferatu, Dracula, Ed Wood - ilyen filmrészletek várták az érdeklődőket kedden a könyvtárban. A legkorábbiként jegyzett vámpírfilm német földön készült 1916-ban. A mozitörténet első Drakula-filmjét (mely sajnos eltűnt) a magyar

Lajthay Károly

rendezte 1920-ban Drakula halála címmel - tudtuk meg az előadótól. A mozgóképből sajnos csak a korabeli lapokban publikált fényképek maradtak fenn. Dracula első egész estés megjelenése a Nosferatu című, német expresszionista film, amely 1922-ben készült. Rendezője

Friedrich Wilhelm Murnau

.

A tévé mint vámpír

A szép, kronológikus előadást azonban a könyvtáros még egy plusz elmélettel is megfejelte. "Ha nyomon követjük a vámpír archetípusának a 19. század eleje óta felívelő pályáját, az párhuzamot mutat a fotográfia, valamint a film médiumának történetével. Gyakorlatilag a fotó, majd a film egyfajta vámpír.

Daguerre

és

Talbot

kezdetleges fényképei egyszerre váltak népszerű fogyasztási cikké

Varney

, a vámpír füzetes ponyvatörténeteivel" - érvelt

Jugovits Ildikó

. Meglepő, de Nosferatu figurája már a televízió metaforájának tekinthető. A televízió ötletével már a 19-20. század fordulója óta kísérleteztek, az áttörést az 1922-ben kidolgozott elektronikus képbontás jelentette. Nosferatu árnyéka a filmben önálló életet él, akárcsak a televíziós kép, amelyet nem egy pontra vetítenek, mint a filmet, hanem szétsugároznak a világ minden pontjára. Nosferatu vitorláshajón érkezik Brémába: a hajó egyfajta televíziós adóállomásnak tekinthető, a szörnyeteg pedig az elektronikus képbontás elvének megfelelve sok-sok patkány képében száll partra - fejtegette tovább a könyvtáros.

Bálban a vámpírral

Hosszú úton, a borzongás és borzongatás legkülönfélébb lépcsőit bejárva vezet a vámpírtörténetek útja, míg eljutunk az 1960-as évekig, mikorra a vámpír figurája megérett a parodizálásra. 1967-ben készült

Roman Polanski

Vámpírok bálja című műfaji paródiája, mely kiemelkedő abból a szempontból, hogy a film forgatókönyvírója kiváló érzékkel összegyűjtötte az összes közismert sémát, és azt fergeteges stílusban figurázta ki a film. A következő időszakban a vámpírfilmek világában jelentős változás következett be. Egyfelől ember és vámpír státusza egyre inkább összemosódik, másfelől megjelennek az első vámpíros sorozatok. Az Interjú a vámpírral című regény 1994-es adaptációja új megközelítésből mutatja a vámpírfigurát: itt már nem az áldozatok szemszögéből látjuk a vámpírt, hanem sokkal inkább a vámpír nézőpontjából mutatkozik meg a vérszívók életvitele.

Vega vámpírok

"A vámpírfilm életképességének és termékenységének a műfajkeveredés az egyik legfontosabb eleme, ám ez a jelenség időnként odáig vezet, hogy a vámpírfilm egyes esetekben megszűnik szigorú értelemben vett vámpírfilm lenni. Nem minden film vámpírfilm, amiben szerepel vámpír. Ezek közé tartozik a Twilight-sorozat elkészült három darabja. Ezekben a filmekben vámpír és ember már nem sokban különbözik. A főszereplő vámpírok inkább 'vegetáriánus' étrendre kényszerítik magukat (csak állati vért isznak), hogy meg tudjanak felelni az emberi társadalom azon erkölcsi követelményének, mely tiltja az emberölést" - magyarázta Jugovits Ildikó.