Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Kultúra

Tiszatáj: Értékmegőrzés – nem csak az irodalomnak

Tiszatáj: Értékmegőrzés – nem csak az irodalomnak

2011. szeptember 14., szerda
Tiszatáj: Értékmegőrzés – nem csak az irodalomnak
Számot vet az olvasás visszaszorulásának tényével, ám továbbra is értékőrző funkcióban folytatja tevékenységét a Tiszatáj, a több mint hatvanéves irodalmi folyóirat – világlott ki abból a beszélgetésből, melyet kedden este rendeztek a Reök-palotában, Hász Róbert Tiszatáj-főszerkesztő, Zalán Tibor költő és Nátyi Róbert, a Reök művészeti vezetőjének részvételével. Új főszerkesztő, kibővített szerkesztői gárda – több szem, többet lát – mondta el a beszélgetésen Hász Róbert indokolva, hogy két fiatal munkatárssal is bővült a lap „szemlészcsapata”. Az értékítélet mindig szubjektív – tette hozzá a főszerkesztő. Hangsúlyozta, egyáltalán nem zárják ki a régi szerzőket, az értékek átmentése nem attól függ, hogy ki jött, vagy ki marad – ha jönnek még jó szerzők, azzal csak gazdagodik a lap. A fiatalok szabad kezet kaptak, míg a főszerkesztő igyekszik koordinálni a munkájukat oly módon is, hogy többé-kevésbé minden szám tematikus jelleget kap – tudtuk meg. Persze sokszor a véletlen is együtt szerkeszt az avatott szemekkel. Az októberi szám például Liszt Ferenc-központú lesz, mert több ilyen kézirat is beérkezett az elmúlt időszakban. A szerkesztés mindig diktatorikus munka, hiszen a lap profilját egyértelműen meg kell adni. A lapot a főszerkesztőnek kézben kell tartania – válaszolt Zalán Tibor arra a kérdésre, hogy mennyire demokratikus vagy diktatorikus hozzáállást kíván a lapszerkesztés (a költő egyébként szintén esélyes volt a folyóirat főszerkesztői posztjára).

Tárlat és színpad a Tiszatájban

Az újításoknak nincs vége. Ami először szembetűnhet: egészoldalas kép díszíti immár a Tiszatáj borítóját – most éppen egy Hundertwasser-képrészlet. Már ez is mutatja a Reök-palotával való új keletű együttműködést. Nátyi Róbert elmondta, az előző számban a Reök Buday-kiállításáról megjelent írás is a két kulturális intézmény szorosabbá fűződő kapcsolatának bizonyítéka, és szeretnék is, ha a jövőben rendszeresen szemlézné a Tiszatáj a tárlatokat. A napilapokban megjelenő híradásoknak ugyanis teljesen más céljuk van. Egy olyan presztízsű folyóiratot, mint a Tiszatáj, a könyvtárakban is megőriznek, így a Reökbeli kiállításoknak is marad szakmai nyoma. „Mindketten hasonló problémákkal küzdünk, egyszerre kell helyet adnunk a helyi műveknek és a kortárs művészetnek” – magyarázta a Reök művészeti vezetője. Nátyi Róbert azt is elmondta, kölcsönösen promotálja egymást a Reök és a Tiszatáj, az összművészeti központban például ingyenes folyóiratpéldányokhoz is hozzá lehet jutni. A Tiszatáj nem csak irodalmi folyóirat, hanem nyitott a társművészetekre is. Hász Róbert elmondta, szeretnének a színházi életről is publikálni, beleértve a Szegedi Szabadtéri Játékok mellett a Szegedi Nemzeti Színház előadásait is.

Lap a „kódkényszer” után

A beszélgetésen az is szóba került, a Tiszatáj országos lappá vált, azonban az az elvárás is megfogalmazódik felé, hogy úgy legyen értékmegőrző, hogy helyi értékekre is koncentráljon. Olykor pedig nehéz megőrizni az egyensúlyt. „Ha már eljutottunk az országos olvasottságig, nem léphetünk vissza” – érvelt a főszerkesztő, hozzátéve, szeretnék továbbra is fenntartani azt a rangot, hogy értéket jelentsen megjelenni a Tiszatájban. A lap jelenleg ezer példányban kerül ki a nyomdából, ennek fele előfizetéses – ez a statisztika a magyar folyóiratátlagnak felel meg. Hász Róbert arról is beszélt, hogy a rendszerváltás után megváltozott a Tiszatáj helye, ahogyan az irodalom szerepe is. Azelőtt az irodalom a titkos megszólalásmódok egyike volt, író-olvasótalálkozókon tömve voltak a művelődési házak. A ’90-es években azonban megszűnt ez a kódkényszer, következésképpen nehezebb helyzetbe kerültek a lapok, hiszen valóban esztétikai értéket kell felmutatniuk. „Ha nem jó a vers vagy a kritika, akkor nem jó a lap” – summázta a főszerkesztő az értékítélet lényegét. Zalán Tibor hozzátette: kevesebben vannak azok, akik ezért az esztétikai minőségért olvasnak. Korábban a sorok mögötti tartalom bizonyos értelemben kicsit „bulvár” is volt, és ez vonzotta az embereket, amellett, hogy az úgynevezett megélhetési ellenzék fórumának szerepét is betöltötte az irodalom. A költő hangsúlyozta, mikor a rendszerváltáskor döntés elé került az irodalom, hogy vajon politizáljanak-e továbbra is az írók, azt a nézetet képviselte, hogy ők alapvetően nem értenek a politikához, és nem botcsinálta „politikusírókra” lenne szükség. Azt is hozzátette ugyanakkor, látva a mai „profi” politikusnemzedéket, nincs meggyőződve akkori véleménye abszolút helyességéről…

„Tudom, hogy nem lehet…”

„Húsz éve vagyok a szakmában, tudom, hogy nem lehet megváltani a világot. Nincs magasztos cél, hogy olvasókat toborozzunk, nem olyan világot élünk” – összegzett végül a főszerkesztő. A folyóirat feladatául azt a célt tűzte ki, hogy egy-egy jó verset vagy prózát meg tudjanak ragadni az időben. Azt is megtudtuk, jövő januártól tervezik a folyóirat online változatát is, amely keretében lehetőség lesz majd blogolni, reagálni az egyes írásokra, illetve olyan szövegeket is közölni, amelyek a printben nem jelennek meg – erre keresik most a pluszforrásokat.
Hász Róbert Reök-palota Reök Nátyi Róbert Tiszatáj

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo