Az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb iparág. Mindenki volt már turista, hosszabb-rövidebb ideig igénybe vette a legkülönfélébb úti célok szolgáltatásainak valamelyikét. Belegondolt-e azonban, hogy vajon a hely valóságával találkozott-e pihenése helyszínén? És ha nem, akkor tényleg azzal akart-e találkozni…? A turizmus médiareprezentációja gigászi téma hatalmas történeti réteggel. Az írott narratívák gerjesztik az utazást, az elektronikus média hozza a képet, amely csalfa jelenvalóságot hordoz, majd a digitalizáció diverzifikálja és egyben demokratizálja a reprezentációk készítőit. Innentől már nem csak a turizmusmarketinggel foglalkozók, a „vágygyárosok” csinálják, hanem én is felrakhatom a nyaralásom képeit, és lehet, hogy valaki ettől kap kedvet az utazáshoz – fejtegeti a turizmus elméleti és kritikai kutatásának alapjait Pusztai Bertalan, a szegedi Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék oktatója. A vágygyárak, a vágymanufaktúrák közben – nem is olyan lassan – professzionalizálódtak, és elképesztő iparágat kezdtek működtetni. Találkozás a vágyainkkal
A turizmus a turista és a hely közötti közvetítő közeg, azaz médium, és mint minden ilyennek, ennek is megvannak a maga törvényszerűségei – magyarázza a kulturális antropológus. Ha a turizmus mint médium maga is belekerül egy mediális közvetítésbe, akkor kérdéses, hogy milyen valóság az, ami végül a turistához eljut. Szeptember 16-17-én Szegeden ültek össze mindazon kutatók, akik szerint a turizmus nemcsak személyszállítási problémákról, kibérelt hotelszobákról és „I love Hungary”-s bögrékről szól. Annak ellenére, hogy kutatóegyetemi konferenciáról volt szó, ami részben egy egyetemi szemináriumra épült, a Millenniumi Kávéház terme a nyitónapon zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel. „Nagyon színes és abszolút vállalható paletta állt össze, amely mindenképpen megér egy kötetet, de még a történet elején tartunk” – így összegzi Pusztai Bertalan a tapasztalatokat. A turista alapvetően a vágyaival akar találkozni, nem feltétlenül a desztináció totalitásával. Nem érdekelnek minket a helyiek valós arcai, problémái, valós kultúrája – erre legfeljebb néhány etnológus vagy kulturális antropológus kíváncsi. Akkor mit kapunk? A turizmus mint médium
Egyfelől a lokalitásokat, egyes helyeket a turizmus a turistának közvetíti: úgyis mondhatjuk, hogy a lokálist közvetíti a globális szereplőnek – fejtegeti a tanár úr. A turizmus médium szerepét érdekes módon nem veszik észre annyira a turisták, mint például az elektronikus médiánál a tévénézők a tévé közvetítő voltát. Az alapelképzelés: a média tükrözze a valóságot. Hiszünk még ebben? Viszonylag kevesen… A turizmus rendszere elvisz a konkrét úti célunkhoz, egy lokalitáshoz. Úgy érezzük, hogy a célt tapogatjuk, szagolgatjuk, kóstolgatjuk. Emiatt, hogy ilyen közel kerülünk a valósághoz, a turizmus médium voltát hajlamosak vagyunk nem észre venni. Nincs meg az a nyilvánvaló frusztráció, a kételkedés afelett, hogy vajon tényleg a valóságot kapjuk-e. A kiábrándult utazók száma elhanyagolható ahhoz képest, hogy mennyire csalódottak vagyunk az elektronikus médiával kapcsolatban – mutat rá Pusztai Bertalan. A turista boldog, a kultúra pusztul
A turizmus úgynevezett kritikai (posztkoloniális, vagy gender) kutatása pedig arról szól, hogy a turista olyan vásárlóerő, amely bizonyos sémákat rákényszerít a helyi kultúrákra. Ha egy mediterrán helyszín nem hozza a turista fejében élő mediterrán világ összes jellemzőjét, nem lehet sikeres. Mi történik? Egy globális minta rácsúszik a lokalitásokra. Világalkotó médiummá, geográfiacsinálássá és egyes pesszimista (?) hangok szerint a kulturális erózió eszközévé lép elő a turizmus – a turista vágyképet kerget, a helyiek pedig a sikeresség érdekében megvalósítják azt. A turista boldog, a helyiek boldogok, az eredeti kultúra pedig senkit nem érdekel. Itt jön képbe a lokalitásmenedzsmentnek és a public relationnak a szerepe. Kritikátlanul
Az 1970-es évektől létezik egy az emberek áramlásán, a pénzmozgáson és földrajzi folyamatokon túllátó kritikai turizmuskutatás. Igaz, későn került a magyar glóbuszra, a 90-es évek közepétől datálható rendszeres kutatása, amikor összeálltak a kultúratudomány szakemberei, antropológusok, a kommunikáció és médiatudomány, valamint az irodalomelmélet és a kritikai kultúrakutatás felől érkező tudósok. Két-három évenként összejönnek egy-egy konferenciára, de tevékenységük megdöbbentően visszhangtalan. És nem csak Magyarországon ez a helyzet, ahogy ezt a Tourist Studies beszédes című lap egyik bevezető tanulmánya is tanúsítja. Megdöbbentő, hogy a turizmusoktatásban sehol nincsen kultúratudományi kurzus, kritikai elméletek, amelyek rávilágítanának a turizmus anyagi oldalán túli, kulturális és társadalmi dimenzióira. A „vágygyárosok” ennek megfelelően valószínűleg nincsenek tisztában azzal, mi történik valójában a turizmusban – véli Pusztai Bertalan. A turizmus messze többről szól, mint hogy az utasokat mint valami csomagokat elküldik egy adott helyre, majd hazaküldik. Ez a legnagyobb interkulturális találkozási tér. Különösen nagy jelentőséget nyer azáltal, hogy a kulturális eredetű konfliktusok meghatározzák a 21. századot. Olyan gyorsan felnövő, robbanásszerűen kialakuló rendszerről van szó, amelyre az elméleti reflexió még a működtetőkhöz nem ért el. Pedig ma már nem lehet akárhogyan turizmust csinálni… Nem lehet a gagyira utazni, pláne azért, mert egyre több település szeretne megélni a turistáiból. Az internettel viszont szervezett mozgalommá fejlődött az ellenturizmus is, amely a különböző desztinációk imázsának gyengepontjaira vadászik – könyörtelenül. Tudniuk kellene
Egy komplexebb desztináció vezetőjeként érdemes lenne arról tudni, hogy mi kik is vagyunk, kiket szeretnénk megszólítani, az ő számunkra mi a pihenés, a szabadidő fogalma, mi fér bele az élmény fogalmába – hívja fel a figyelmet a szakember. Tudniuk kell, hogy azt a fajta frusztrációt, kölcsönös megértetlenséget és kielégületlenséget, mely a turizmusban is előfordul, meg lehet előzni – teszi hozzá. „Nagyban zajlik a turisztikai desztinációmenedzsment kialakítása. Legjobb tudomásom szerint a kritikai turizmussal foglalkozók köréből senki nem kapott megkeresést, hogy vegyen részt az ilyen folyamatokban. Továbbra is az ipar rutinszerű működését látjuk” – foglalja össze a jelenlegi helyzetet Pusztai Bertalan. A szegedi Médiatudományi Tanszéken a nemzetközi kommunikáció szakirányon belül már lehet hallgatni kurzusokat a turizmusról. A Pécsi Egyetem médiatanszékével pedig a hallgatókat bevonva összeraktak egy egymillió karakteres szöveggyűjteményt a turizmus kritikai kutatásáról, mely a Gondolat kiadásában fog megjelenni. Talán egyszer a turisztikai rendszer működtetői is fellapozzák majd…