Több ezer kilométer tollakon

Lehet, hogy kissé meghökkentő, de a vándormadarak előrajai már júliusban megkezdték a vonulásukat, hogy aztán az őszi évszak, szeptember közeledtével egyre több költöző faj csatlakozzon hozzájuk. De hogyan, és főként miért költözik el több ezer kilométerre ez a temérdek tollas állat, hogy aztán tavasszal újra „felverje sátrát” a Kárpát-medencében?

A Hortobágyi Nemzeti Park weboldalán arról olvashatunk, hogy az őszi madárvonulás már júliusban megkezdődik, amikor a legelső valódi átvonulók, a szibériai Tajmir-félszigetről érkező apró partimadarak, a

sarlós partfutók

gyorsan szedegető kisebb csapatai a lecsapolt halastavak iszappadjain megjelennek. Ezután felbukkannak a bíbiccel rokon, szintén az északi vidékeken költő partimadarak, a réti cankók nagyobb rajai, feltűnnek a nyári ludak több ezres gyülekező csapatai. Augusztus első hetében pedig az első „magyar” madarak is megkezdik költözésüket:

fehér gólyáink

elhagyják hazánkat.

A darvakkal megérkezik az ősz is

De ezekben a hetekben számos ragadozómadár is útra kel északról, hogy a Hortobágy pusztáin zsákmányolva haladjon vonulási útján. Ugyanez igaz a kisebb termetű kék vércsékre, melyek pusztai kerekerdőkben, népes csapatokban éjszakáznak, napközben főként rovarokra vadászgatva. A halastavak időközben megtelnek a vadrécék zsivajgó, nagy tömegekben vedlő csapataival: itt közülük 8-10 fajjal is találkozhatunk naponta. Szeptember második hetében egyre sűrűbben hallatszik a

darvak

első csapatainak krúgatása, melyek Finnországból és a Balti-államokból érkeznek, két hónapos pihenőt tartva vonulásuk közben. Ők már magukkal hozzák a valódi őszt is.

Aki későn jön, korán megy?

„Különböző madárfajok, más-más stratégiával vonulnak. Vannak rövid és hosszú távú vonuló madarak. Utóbbiak a leginkább veszélyeztettek. Azok a fajok tartoznak ide, melyek nem maradnak a kontinensen, hanem átrepülnek Afrikán és a Szaharán túl telelnek. Ilyen madárfajok például a fehérgólya, az összes fecskafajunk, de ilyen a szalakóta, a sárgarigó, nádirigó,

tövisszúró gébics

és a ragadozók közül a kékvércse. Ezek a madarak viszonylag későn érkeznek, és korán elmennek” – mondta el portálunknak

Tokody Béla

, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja, a

Szalakóta-védelmi programban

részt vevő ornitológus, akitől megtudtuk, hogy a rövid távú vonulók jobban tudnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. Ilyen a

fülemülesitke

, függő cinege, barkó cinege vagy a

nádi sármány

. Ezek az egyedek a mediterrániumban telelnek.

Az áttelelő darvak

A szakembertől szerint a legkésőbben érkező fajok a sarlósfecske és tövisszúró gébics, ők májusban érkeznek, 15-e környékén. Van egy picike kis tavasz a télben, akkor már januárban is lehet találkozni bíbiccel vagy nagy pólinggal, ami halastavakon látható, parti madár, és fülemülesitkével, aki a februári megjelenésével kirívóan érdekes; ő a jégről szedegeti össze a táplálékát ilyenkor. „Vannak helyben maradó madaraink, ezek a részben urbanizálódott egyedek, mint például a feketerigó, seregélyek, parti madarak, illetve a cinke félék. A kertünkben egyébként nem feltétlen az itt költő cinkék érkeznek, hanem a Kárpátokból húzódnak ide lejjebb. Ezek tipikusan magevő fajok, a rovarevők nem tudnának hatékonyan áttelelni” – így Tokody. „A darvak áttelelése érdekes folyamat. Első megállóhelyük a Hortobágyon van, itt felmegy a számuk akár százezerre is. A másik nagy megállóhelyük a Szeged melletti Fehér tó, ahová kisebb a példányszámban, 20-30 ezren érkeznek. Érdekes, hogy az elmúlt 3-4 évben nálunk telel át 800-1000 példány, a darvak többsége egyébként Észak-Afrikába utazik, az a végállomásuk.”

Veszélyes emberek…

A legérdekesebb kérdés talán mégis az, hogy miért vonulnak a madarak? Miért jönnek vissza költeni oda, ahol hideg van télen és hó esik, miért nem maradnak az örök nyár birodalmában? „Ezt teljesen pontosan még nem sikerült megállapítani, ez egy nagyon érdekes kérdés. Úgy gondoljuk, hogy egyrészt a táplálékhiány miatt hagyja el a madár az egyes területeket, mert a tél miatt a rovarevők például nem jutnak eledelhez. És azért nem maradnak például Afrikában, s jönnek ide költeni, mert itt hosszabbak a nappalok, tehát, amikor nekik szaporodási idejük van, tovább tud világosban táplálékot gyűjteni. Afrikában adott a világos órák száma, ráadásul ott ekkor tombol a száraz évszak, amely nem feltétlen kedvez a madaraknak: csökken a táplálék, nincs víz. Míg a fekete kontinensen 12 óra a nappal és 12 óra az éjszaka, addig hazánkban 18 órát is tudnak rovarokra vadászni a szárnyasok nyaranta” – fejtette ki az ornitológus, aki a vonulással kapcsolatban a veszélyekről is beszélt. Elmondta: a legtöbb madár úgy vonul, hogy egy görögországi pihenő után egy huzamban szeli át a Földközi tengert, majd a Szaharát, ez körülbelül egynapos út. És a Szahara alatt, a

Száhel-övezetben

szállnak le először. Ha itt nagyon kedvezőtlen a környezet, akkor nagy az elhullás veszélye. „Hiába védjük a költőhelyét itt a Kárpát-medencébe a költöző madaraknak, ha a telelő vidékeken, Afrikában például feltöltik a nádasokat, hogy szállodákat építsenek a nyaralóknak” – festette le a problémát Tokody Béla, megemlítve még azt is, hogy a közép-afrikai területek erőtlen természetvédelme mellett, a kismadarak európai, közel-keleti esztelen vadászata is tizedeli a fajokat.