Nemzetközi mesterkurzusban vesz részt a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke egy norvég, egy angol és egy francia egyetemmel együtt. A képzés központjában a tánc mint közösségi tudás, társadalmi gyakorlat és kulturális örökség áll. A négy féléves kurzus harmadik szemeszterét töltik majd Szegeden az antropológus kutatók. „Nem táncosokat képezünk” – szögezi le Felföldi László, a Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék professzora, aki Barna Gábor tanszékvezetővel vezeti majd a képzés szegedi részét. A Choreomundus – International Master in Dance Knowledge, Practice and Heritage című program keretében a táncot mint kultúra-, illetve társadalomtudományi fogalmat kezelik. A gondolat nem új, 15 európai egyetem már évek óta működik együtt, és a néprajz, illetve az etnológia keretében néptánckutatást tanítanak. Most ezen országok közül négy zászlóshajó szeretné a hagyományos tánckultúra fogalmát mesterkurzus keretében is körüljárni. Európai négyes
Négy félév – négy egyetem. A hallgatók Norvégiában, a projektvezető trondheimi Természettudományi és Műszaki Egyetemen intenzív kurzussal kezdik a képzést. Két hét alatt a diákok és oktatók egyaránt megismerhetik egymást, megtörténik a képzés megalapozása, majd a maradék időben mozgáselemzéssel, illetve a tánc kontextuális dimenzióinak feltárásával foglalkoznak. Ezután Franciaország (Blaise Pascal Egyetem, Clermont-Ferrand), majd a harmadik félévben Szeged következik, ahol a diplomamunka, valamint a terepmunka előkészítése zajlik majd. Utolsó állomás London (Roheampton Egyetem), ahol az anyanyelvi környezet is kedvez majd az angol nyelven megírandó szakdolgozat elkészítésének. „Mindegyik egyetem a saját profiljának megfelelően a legjobbat igyekszik nyújtani” – magyarázza a professzor. A norvég fél az észak-, a magyar pedig elsősorban a kelet-európai táncanyaggal tudja megismertetni a hallgatókat. Londonban az ausztrál és indiai, Clermont-Ferrandban pedig az afrikai mozgásanyag áll a középpontban. A tánc mint kulturális szöveg
„Itt Szegeden táncfolklorisztikát művelünk, a hagyományos tánckultúrával foglalkozunk. Angliában és Franciaországban inkább az antropológiai megközelítést alkalmazzák, így a tradicionális táncokon kívül mai színpadi táncok (kortárs tánc, balett stb.) kutatására is felkészítik a hallgatókat. A táncantropológia nem a táncanyagra, hanem a tánc társadalmi beágyazottságára, mondanivalójára koncentrál, arra, hogy miként hat vissza az ízlésre” – fejtegeti Felföldi László. Szegeden viszont a mozgásra összpontosítanak. A táncot mint kulturális szöveget vizsgálják – emeli ki a professzor. Kutatják az egyéniség és a közösség viszonyát, a tánc formai szempontjait, és tanítják a táncos mozgás elemzését. A hallgatók elsajátíthatják a kinetográfiát, a táncírás elméletét és gyakorlatát. Így táncol Európa
A világ minden részéről várnak hallgatókat, így EU-n kívüli, úgynevezett harmadik országokból is. A fő cél azonban az európai tudás közvetítése a világ felé. A jelentkezéseket egy év múlva bírálják el, 20-25 hallgató vehet részt a programban, melynek ösztöndíja a diákok oktatását, megélhetését és utazását is fedezi. A négy egyetemen kívül két kutatóintézet is társul a programba, a budapesti MTA Zenetudományi Intézet, illetve a norvég Népzene- és Néptánckutató Központ. „Kutatókat, a tánchoz értő örökségszakértőket képzünk. A végzettek képesek lesznek ilyen irányú területen akár a közigazgatásban, vagy a humánpolitika területén elhelyezkedni. Közös diplomát kapnak a hallgatók, azaz mind a négy egyetem elismeri az oklevelet. Egyben azt reméljük, ez a program előkészítője lehet egy hasonló doktori programnak” – összegez Felföldi László.