Ötszáz éve született Giorgio Vasari

Ötszáz éve, 1511. július 30-án született Giorgio Vasari olasz festő, grafikus, építész, aki a reneszánsz összes jelentős művészének életrajzát megírta, sőt magát a reneszánsz kifejezést is ő vetette először papírra. Vasari a festője annak a Móra Ferenc Múzeumban őrzött táblaképnek, melyet Szegedi angyali üdvözlet neveznek.

Az MTI Sajtóadatbank portréja: Nagyapja keramikus volt, a család neve is a vasaio (fazekas) szóból ered. Szülővárosában, Arezzóban tanult, majd a Mediciek pártfogoltja lett, Firenzében találkozott Michelangelóval, akit élete végéig példaképének tekintett. Hogy családját el tudja tartani, foglalkozott építészettel is, majd Itáliában városról városra vándorolva tanulmányozta a műalkotásokat, Rómában

Michelangelo

freskóit másolva leste el a mester titkait. Harmincas éveire már tekintélyes és elismert festő volt. Manierista stílusú alkotásait akkoriban többre értékelték, ma már túlfinomultnak, színkezelését fantáziátlannak tartják, ráadásul sem a perspektíva, sem az anatómia nem tartozott erős oldalai közé. (Két éve bizonyosodott be, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött Angyali üdvözlet című olajfestmény Vasari munkája.)

Farnese

bíboros felkérésére festette ki a római pápai kancellária nagytermét - amikor Michelangelónak eldicsekedett, hogy a terjedelmes művel mindössze száz nap alatt lett kész, az csak ennyit válaszolt: "meg is látszik rajta". Vasari 1546-ban visszatért Firenzébe, ahol a Medici család több tagjának pártfogását élvezte.

Cosimo

herceg őt szemelte ki a Mediciek dicsőségét és Firenze fényes múltját megörökítő munkák elvégzésére. Vasari a megbízást lemondó

Leonardo

és Michelangelo helyett készítette el a Palazzo Vecchio freskóit, s elkezdte, bár sosem fejezte be a dóm kupoláját díszítő freskókat. Építészként ő tervezte az Uffizi-palotát, a hatalom központjának számító Palazzo Vecchio és a Mediciek lakóhelye, a Palazzo Pitti közötti látványos, az Arno folyón is átívelő korridort, s tervei alapján építették át a Santa Maria Novella és a Santa Croce templomokat. Hírnevét mégsem művészi munkájának köszönheti. Még 1546-ban, római tartózkodása idején kezdte el foglalkoztatni a gondolat, hogy összerendezze utazásai során készített feljegyzéseit. Így született meg A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című könyv, amelyben a reneszánsz valamennyi neves művészének életrajzát ismertette. A kutatók számára ma is megkerülhetetlen, műfajteremtő könyv olvasmánynak sem utolsó, mert Vasari az életrajzi részleteket és a művek ismertetését anekdotikus elemekkel ötvözi. Szövegét át- meg átszövik a pletykák, így például megtudhatjuk, hogy

Filippo Lippi

annyira szegény volt, hogy még zoknit sem tudott venni magának. Vasari abból a megközelítésből indul ki, hogy a középkor művészete egy sötét kor szellemi terméke, amelyen át kellett jutni a klasszikus ókor és saját kora, az újjászületés, a rinascimento (reneszánsz) között. A művészet csúcsának Michelangelót tartja, utána csak hanyatlást észlel. Az idős és tehetős Vasari élete utolsó éveit Arezzo melletti villájában töltötte, a halál Firenzében érte 1574. június 27-én.