Kedd délután a városháza dísztermében nyitották meg a Beszélni nehéz! körök 25. továbbképző táborát, melyen a Magyar Örökség Díjas Beszélni nehéz! mozgalom szakköreinek tanárait látják vendégül. A továbbképzésre a határon túlról is vártak vendégeket, Óbecséről, Muzslyáról, Erdélyből, valamint a moldvai Lészpedről; közel 60 magyartanár, tanító és óvónő vesz részt a július 5-10-ig tartó rendezvényen. Ivánovics Tünde népdalénekes, a Népművészet ifjú mestere cím kétszeres tulajdonosa, megyei Kölcsey-érmes és Fábry Géza, a vajdasági táncházmozgalom elindítója, a kobozmuzsika elismert kutatója és tolmácsolója adott műsort, majd Hodi Viktóra kétszeres Kazinczy-érmes magyarszakos hallgató Lázár Ervin Foci című prózájával köszöntötte a jelenlévőket. A város részéről Kardos János, az Oktatási, Kulturális és Sportiroda vezetője a jelenlévő nyelvművelők munkáját méltatva úgy fogalmazott, amíg vannak fénylő arcok és csillogó szemek, addig jó dolgokat lehet tenni a nyelvért együtt. Kerekes Barnabás, az Anyanyelvápolók Szövetségének társelnöke, a Szóról szóra rádiósműsor szerkesztője nyitógondolataiban megemlékezett a júniusban elhunyt Deme László nyelvészprofesszorról, a szövetség alapító társelnökéről, a Beszélni nehéz mozgalom fáradhatatlan szervezőjéről. Kerekes Barnabás elmondta, a professzor üzenete a tábornak így hangzott: "Vigyázzatok egymásra!" "Ez a közösség legendás, és soha nem feledkezett meg a tagjairól. Ha összefogunk, akkor folytathatjuk azt, amit eddig végeztünk" - összegzett a magyartanár. A rendezvényt Wacha Imre nyelvész, címzetes főiskolai docens, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnökségi tagja nyitotta meg, aki köszöntőjében azt a három embert méltatta, aki az anyanyelvi mozgalom kitalálója és mozgatója volt. Így szólt Péchy Blankáról, aki 1960-ban Deme Lászlóval elindította a mozgalmat, majd szívósságával "kiverekedte" a Kazinczy-díjat. Deme László volt a tudós, a logikus gondolkodó, aki a fiatalok nevelését is mindig központi feladatának tekintette, és ugyanakkor tudományos alappal támogatta meg a nyelvápoló kezdeményezést - fogalmazott Wacha. Z. Szabó Lászlót pedig a "szürke eminenciás" jelzővel illette a nyelvész, hiszen ő mindig a háttérben dolgozott sokoldalú emberként, magyartanárként, esszéíróként, dramaturgként, valamint a Radnóti-verseny szervezőjeként. "Ez a három ember megtette a kötelességét, és addig nem fognak meghalni, míg mi kimondjuk a nevüket, továbbvisszük azt, amit ők elkezdtek" - hangsúlyozta a nyelvész. Wacha Imre arról is beszélt, a nyelv hordozza a kultúrát, és ennek művelésével juthatunk el odáig, hogy nemzetben tudjunk gondolkodni.
