Kultúra

Jött, láttuk és győzött a jubileumi Tragédia + FOTÓK

Jött, láttuk és győzött a jubileumi Tragédia + FOTÓK

2011. július 3., vasárnap
Jött, láttuk és győzött a jubileumi Tragédia + FOTÓK
A Kossuth- és Jászai-díjas rendező, Vidnyánszky Attila-féle Az ember tragédiája méltó a jubileumi darab szerepére: kiegyensúlyozott előadást kapott a szegedi nagyérdemű a szabadtéri nyolcvanadik évfordulóján. Vannak darabok, amelyekről a laikus is tudja, hogy kifejezetten nehéz jól színre vinni őket. Ilyen a Tragédia is, mely egyben az egyik legnépszerűbb mű, csak a szabadtéri történetében az idei már a 17. alkalom, hogy bekerült a műsorba. Az ember tragédiája egyébként először 1933 augusztusában került a csillagtetős színpadra – Hont Ferenc rendezésében -, majd a háborúig, 1939-ig minden évben műsoron volt. A világégés után 1960-ban játszották újra, és azóta is kedvelt visszatérője a szabadtérinek. A mindenkori rendezésnek tehát meg kell küzdenie a darab népszerűsége, ismertsége miatti elvárással, ugyanakkor a világdráma gondolatisága és magas szintű nyelvi megformáltsága szintén kihívást jelenthet. A színpadon felfelé "pödrődő" fehér "nagy semmi és minden" közepette a fekete kör - mely egyben a díszlet forgószínpad része - úgy robban be, mintha a Föld, vagy az általa "rejtett" teremtett világ szimbóluma volna. Az előtérben Ádám és Éva lapátol. A föld, amelyből vétettünk, amivé leszünk, aminek túrásával keresi az ember kenyerét, végig a színen marad - az erős allegória szerencsésen ragadja meg a madáchi gondolatvilágot, jóllehet a földön-földben való hempergés egy-egy színben kicsit sok. A fekete körháttér mögül többször is előbukkanó édeni jelent megintcsak nagyon szuggesztív, a színen álló fa melletti-mögötti reflektor fénye azonban (bizonyos?) nézői szögből zavaró. "Hová lett énem zárt egyénisége" - ez az első mondat, amely elhangzik a darab elején. A végtelen fizikai és szellemi űrt nemcsak a fehér díszlet, hanem Ádám folytonos értelemkeresése is megidézi. Embertelen, de emberarcot formáló falanszter, halálhozó kaszás, a sírt átlépő örök nő - monumentális díszletek, kiváló jelmezek és kiválóan megválasztott zenei betétek (díszlet- és jelmeztervező Olekszandr Bilozub, zenei rendező Kéringer László). A szereposztás rendkívül eltalált, jól hangsúlyozott, tagolt színészi beszédet hallhatott a közönség, a szereplők elkerülték a sokszor idézett szövegeknél olykor előforduló "túlhangsúlyozás" hibáját is, minden "üzenet" a helyén volt. Trill Zsolt zseniális Lucifer: mind mozgásával, mind beszédével képes betölteni a madáchi "Fényhozó" bukott angyal karakterét. Rátóti Zoltán Ádámja - a rendezői elképzeléseknek megfelelően - valóban a jó értelemben vett patetikus figura, akihez illett Ónodi Eszter jól kimért színészi játéka. Sajátos megoldás Ádám és Éva megduplázása egy-egy történelmi színben - a módszer az első ilyen szcénáknál meglepően hat, és növeli azok mondanivalójának erejét, ahogy például Tóth László Ádám-fáraót visszhangozza Rátóti, vagy Cserhalmi Kepler-alakításánál karddal a kézben nézi-szenvedi végig alteregója magánéleti harcát. Ez egyben erősíti az egyes színekben Ádám azon tulajdonságát, hogy egyszerre külső szemlélője és belső átélője az eseményeknek. Az Úr szerepében megjelenő Varga József hangja betöltötte a teret, az embert kísérő alakítása, bölcs ítélete szépen formálta kerekké a Tragédiát. Nyolcvan évvel ezelőtt az első szabadtéri előadás sem volt mentes az időjárás viszontagságaitól, egy korabeli cikkből például az derül ki, hogy a főpróbát gazdag égi áldás, zivatar nehezítette. Most július 2-án, a második előadásnapon ugyan már kevésbé kísértettek a felhők éjjel, de példátlan hideggel szállt le az éj a csillagtetős színpad közönségére, ami a szivárvány minden színében pompázott: sárga, kék, kockás, virágos, tiritarka pokrócokba bugyolált nézőket lehetett látni mindenfelé. Ember, küzdj, és bízva bízzál...

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.