Akitől víg az özvegy

Javában zajlanak A víg özvegy próbái a Dóm téren. Glavari Hanna, a gazdag özvegyként Herczenik Annát, az Operaház magánénekesnőjét köszönthetjük, akinek egyáltalán nem ismeretlen a szerep.

– Mitől izgalmas - ha izgalmas - A víg özvegy primadonnaszerepe?

– Azért szeretem nagyon ezt a szerepet, mert sokféle színt lehet benne játszani. Ha belegondolunk, bosszúból, vagy nem bosszúból, de Hanna hozzáment egy borzasztóan gazdag, idős emberhez. Efölött nem tudunk napirendre térni - persze megpróbáljuk, mivel operettről van szó. Igen nagy vagyont örökölt tehát a férjétől, egyáltalán nincs szüksége arra, hogy kedves legyen, nem úgy, mint általában a primadonnáknak. Hannának felesleges is kedvesnek lennie, hiszen tudja, hogy nem rá, hanem a vagyonára pályáznak a férfiak. Nem mellesleg, van itt egy szerelmi szál is.

– Különleges szerelem?

– Danilo (

szerepében Kálmán Péter

- a szerk.) a mi előadásunkban nem feltétlenül egy olyan bonviván, akit el szoktunk képzelni az operettben, de egy zseniális kolléga, és fantasztikus vele játszani. Ez az a szerelem, amire mindannyian várunk. Elsodort minket egymástól az élet, mert éretlenek voltunk, úgy gondoltuk, minden más külsőség fontosabb annál, hogy igent mondjuk egymásnak, a szerelmünknek, az érzelmeinknek. Viszont megharcoltunk egymásért, és a harmadik felvonás végére ez be is teljesül...

– Mennyire érzi megterhelőnek a próbafolyamatot?

– Amikor elkezdtük a próbákat, általában 10-től 14, illetve 18-tól 22 óráig játszottunk a színházban, én a két próba között ájultan aludtam, mint egy csecsemő három órát, és nem értettem, miért. Aztán rájön az ember, hogy csak a szabadtérin van, és terhet is érez magán amellett, hogy egy fantasztikus csapat jött össze, tüneményesek a kollégák.

– Mivel tartja karban a hangját?

– Aludni kell! Itt átalakul az ember napirendje. Sokan közülünk nem szoktak éjszakázni, kicsit átbillen a bioritmusunk, de mindenképpen aludni kell, ha napközben, akkor napközben - ez az egyetlen dolog, ami regenerál.

– Nem idegen öntől ez a szerep, de hangilag mekkora a kihívást jelent?

– Valóban szerencsés vagyok olyan szempontból, hogy énekeltem már ezt két évvel ezelőtt Kaposvárott, emiatt nem új a szerep, annak ellenére, hogy új szöveget éneklünk, de van egy fajta biztonság a torkomban, hogy ezt a szerepet én be tudtam Kaposvárott énekelni. Nehezek a szerepek, akkor is, ha valakinek csak kevés énekelnivalója van. A prózisták előtt le a kalappal, nagyon szépen megtanulták az énekes részeket.

– Ha már szóba került a szöveg, egyre divatosabb újrafordítani, leporolni az operettek szövegkönyveit. Mi a véleménye egyébként az operettlibrettók ilyen átdolgozásáról?

– Azt gondolom, ne nyúljon operetthez az, aki valamilyen szinten nem tudja elfogadni az operett követelményeit. Például van olyan ebben a műfajban, hogy belépő, amikor nagy fényben, egy lépcső tetején színre lép a primadonna. Ettől még lehet modernné, vagy hitelessé tenni a darabot, de ne csináljunk operettet, ha nem szeretjük magát a műfajt, és ne vegyük el a közönségtől azt a lehetőséget, hogy egy "Jajj, cicá"-ra velünk együtt tudjanak énekelni és tapsolni. Persze ne mondjunk olyan szavakat, amelyeket soha életünkben nem használunk, de túlzásokba nem kell esni.

– Érzékelhetően van a szakmán belül egyfajta lenézés az operett felé, igaz?

– Sőt, még az opera felé is! Ez egyfajta intellektüel sznobizmus, azt gondolják, hogy az nem színház, pedig ez nem igaz. Nagyon sok rendező, aki eljött az Operába rendezni, azt mondta, hogy ez a legnehezebb dolog a világon. Az operaénekeseket nem tekintik színésznek, pedig ha dolgoznak velünk, mindig dicsérnek, csak kívülről jó ilyeneket mondani.

– Élet a Dóm tér után: hol találkozhat önnel újra a közönség?

– Sokféle dolgot csinálok, ezt vállalom, és büszke vagyok rá. Operaénekesként végeztem a Zeneakadémián, szeretem a végzett szakmámat, de mellette mindig kacsintgattam a könnyedebb műfajok felé, mint például az operett. Idén egy érdekes prózai előadásba kerültem bele, ahol persze egy kicsit énekelni is kell - nagyon élvezem. Pesten egy kisszínházban lehet, hogy egy kétszemélyes darabban lesz szerepem, ezenkívül megyek ki külföldre

Verdi

Falstaffját énekelni, illetve természetesen az Operában lépek fel.