Villányi borvidék - sokszínű egység + FOTÓK

Óvilág - Újvilág. Divat - hagyomány. Technológia - terroir. Vörös - fehér. Testes - könnyed. Édes - száraz. És így tovább. A bor 21. századi világát, nagyvonalakban, ilyen és ehhez hasonló ellentétpárokkal és a köztük húzódó ezernyi átmenettel jellemezhetnénk. Igaz ez Amerikától Kínáig, Dél-Angliától Új-Zélandig. És természetesen igaz kis országunk kicsiny borvidékeire is. Erről a sokszínűségről, a fiatal villányi borászok szegedi bemutatkozásáról már olvashattak egy gyors, hírértékű képes beszámolót. Ez a Dóm téri délután azonban – bort szerető és tisztelő olvasóknak mindenképp - megérdemel egy kissé részletesebb tudósítást is.

A nyolc pincészet, aki jelenlétével megtisztelt bennünket, és eljött Szegedre, annak ellenére, hogy borvidékük ilyenkor igazán pezseg, és feltehetően keresték is őket otthon, laikus és kifinomult borkóstolóknak is nagyon szép élményt nyújtott.

Riczu Tamás, Bodor Bence

és

Ruppert Ákos Siklósról

,

Pécsi-Szabó Dénes Túronyból

,

Lelovits Tamás, Maczkó Róbert, Kvassay Levente

és

Jekl Flóra

pedig Villány városából mutatták be boraikat. A kezdeti rajongás után volt néhány hűtlen évünk Villányhoz, a borvidékhez. Mondhatnánk: fogyasztóként a borászokkal együtt léptük a fejlődés stációit. A helyi kvartett mögött már több generáció sorakozik. A teljesség igénye nélkül csak néhány név:

Mayer, Agancsos, Gere Tamás

és

Zsolt, Keller, Jekl, Wunderlich, Szende

. Majd ezek mögött az „idősebb” és „fiatalabb” fiatalok, ők, akik itt voltak Szegeden. Vegyük sorra őket. A

Lelovits Pince

példaértékű fejlődését szerencsénk volt évről-évre figyelemmel kísérni. Az elhozott tételei közül a Syrah-t a 2009-es Pannon Borrégió TOP 25 2001 versenyébe beválasztották, nem érdemtelenül. No, ettől a bölcs is bolond lesz zavarában. A 2010-es rozé cuvée, amely öt kékszőlő borának házasítása, igazi ízbomba. A Franc-ról, elfogultság nélkül, nehéz írni. Kóstolják. Ennyi.

Riczu Tamás rozéja Nagy Aranyat kapott a 2011-es Villányi Borversenyen. De maradjunk most a testes vörösöknél. (Természetesen boroknál!) Cabernet, annak Franc-ja és Sauvignon-ja, 2009-ből. A fajta szerelmeseiként mindent megtaláltunk benne, amit lehet és kell. Itt volt még a Merlot, ami szintén bekerült a 2009-es Pannon Borrégió TOP 25 2001 versenyébe. Ezek a borok kb. két hónapon belül palackba kerülnek, és vágynak is ott egy kis pihenésre. Tamás Wunderlich Alajos veje volt, mondhatnánk: aha! De nem! Ez ettől már több. A borász a saját útját kereste, és meg is találta. Maczkó Róbert borait régóta ismerjük, kóstoljuk és szeretjük. Stílusában alapvetően nem változott, értékeiben a hagyományos villányi irányt követi, megalkuvás nélkül. Kóstolhattunk tőle egy szép 2010-es rozét, egy 2007-es Zweigeltet (kitérő: mostanában egyre több szép tételre akadunk e mellőzött fajtából: például Lantos Borászat, Bodor BioBorház) és ugyanebből az évjáratból egy Cabernet Sauvignont. Jekl Flóra sajnos nem tudott személyesen jelen lenni, borait Kvassay Levente mutatta be. Óriási beltartalommal bír az „Il Primo” névre hallgató bourdeaux-i cuvée a 2007-es évjáratból. A Jekl Pincét régről ismertük, Pinot Noir tételei a kedvenceink közé tartoztak. Hódolat a családi borászatnak. Kvassay Leventét a Bortársaság megvette. Képzavarral élve: megvette palackra. Borait kóstolva értjük és örülünk ennek. Levente néhány éve irányítja a családi birtokot. Tehetségét a kóstoltatott borok igazolják. Szép volt a 2010-es Oportó (bocs: Portugieser) - fogyasztóként mindig aggódunk ennek a pannonicumnak a borvidéki megbecsüléséért. A rozét és a Sauvignon Blanc-t csak a szegediek tiszteletére hozta, a forgalomban már nem kapható. A Cabernet Sauvignon palackozásra vár, kb. fél év múlva kerül piacra. Húga, Eszter, a szép borok külön dísze volt. Komoly jövő előtt álló pincészet. Bodor Bence az ismeretlenségből tűnt elő a Dóm tér impozáns termében. Ez természetesen a mi fogyasztói korlátainknak tudható be. Két borával azonnal hódított is: 2009-es Merlot-ja és Cabernet Franc-ja nagyon szép, kerek és gyümölcsös jellegével szinte mindenkit megérintett. Kíváncsian várjuk a pincészet további tételit, és bízunk benne, hogy Szegeden is hamarosan elérhetőek lesznek ezek a borok. A Janus Borházat (Túrony) Pécsi-Szabó Dénes képviselte. Janus „az öröm bora”. A Dugonics téri Bortékában kapható borai közül egyről már korábban - egyéb fórumon – írtunk, mégpedig jókat. A mások mellet most bemutatott 2007-es Janus Örömbor 75%-a Cabernet Franc, 25 %-a Merlot. Hát lehet ennél szebb, harmonikusabb házasság? Dénes kedvessége, fiatalos, bulis lelkülete nagyon illik ezekhez a borokhoz, miközben személyiségében képviselni tudja a borban kulturáltan örömét lelő embert. Janus, az öröm bora. Ruppert Ákos egy olyan fajtával nyűgözött le bennünket, amellyel kevesen tudnak mit kezdeni Magyarországon. Ez nem feltétlenül a borászok hibája, inkább a fajta nehezen kezelhetősége. És ez a Pinot Noir. Ez a 2008-as évjáratból származó anyag (Anyag!) elbűvölt bennünket. Messze van az a Burgundia, de ebben a borban itt volt. Színében, gyümölcseiben, illatába, eleganciájában nagyon megnyerő volt. Szép volt továbbá a 2009-es Chardonnay frissessége, ízgazdagsága. „Aki iszik meghal, aki nem, az is, de aki a mi borunkat issza, annak nincs kedve meghalni.” Mottójukat olvasva, borukat kóstolva: van benne valami!

Kiss Attila és Csiszer László Borbarátok Szegedi Társasága