Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Kultúra

A szegedi kultúra Szent Iván-éje + FOTÓK

A szegedi kultúra Szent Iván-éje + FOTÓK

2011. június 26., vasárnap
A szegedi kultúra Szent Iván-éje + FOTÓK
„Kultúrplázázás” – az éj, amikor oda nézhetünk be, ahova máskor nem… Idén is kis sétát tettünk a Múzeumok Éjszakáján. Amit máskor nem láthatunk… És amiket máskor is láthatunk, de máskor nem nézünk meg. Mert van múzeumunk és muzeális értékeket (is) őrző könyvtárunk, van Fogadalmi templomunk, Reök-palotánk és még sorolhatnánk, de hogy mikor, hol, mi zajlik – erre nincs időnk ebben a világban. A kultúra poros, és a kultúra megvár – ezt gondoljuk. Ezért kellenek az ilyen éjszakák. Nem volt egységes iránymutatás a minisztérium részéről arra nézve, mikor tartsák az idei Múzeumok Éjszakáját, így országszerte több eltérő időponttal találkozhatott a jámbor látogató. A rendezvény országos honlapja leegyszerűsítve úgy írta, a vidéki múzeumok június 18-án, a fővárosiak pedig június 24-én tartották szokott „nyári éjszakai műszakjukat” – de ez sem volt általános, akadtak vidéki múzeumok, amelyek kitartottak a Szent Iván-éj mellett, azaz 24-én pénteken éjszakáztak a látogatókkal. Szeged pedig elkötelezett maradt többéves hagyománya mellett, miszerint a Szent Iván-éj utáni első szombat – gondolván a dolgozó emberekre – a kulturális éjszakázás időpontja – tudtuk meg Medgyesi Konstantintól, a Móra-múzeum sajtóreferensétől.

Aranyban fürdött

Móra-múzeum, fél kilenc után vagyunk. Az Üllési Fonó Néptáncegyüttes táncosai nagyban ropják a színpadon, közben hömpölyögnek az emberek befelé a múzeumba. Óriási az érdeklődés – erősítik meg az ajtóban álló múzeumi munkatársak. Betérve a nagy kivetítőn a numizmatikai aranykülönlegességeket csodálhatjuk, Bethlen, majd Apafi Mihály dukátja villan fel, a dísztermet betölti az „arany ragyogása”. Az 5. századból származó aranyleletre – hunok, Attila ide vagy oda – sokan voltak kíváncsiak. A nagyszéksósi kincs nem ásatáson került elő. Az 1900-as évek első évtizedétől a nagyszéksósi pusztán gyűjtögették az ott élők a szél által kifújt aranytárgyakat. Móra Ferenc Kincsásás halottal című novellájából tudjuk, hogy a gyerekek sülttökért és almáért csereberélték az iskolában az arany csecsebecséket. Ebből az időszakból nem is került lelet a múzeumba, hanem csak az 1926-os évtől, mikor hivatalos bejelentést tettek, hogy Nagyszéksós pusztán aranytárgyakat talált Bálint Mátyás gazdag szőlője területén. Móra Ferenc akkori múzeumigazgató végzett hitelesítő ásatást, de a gazda – féltve a szőlőjét – nem engedte meg, hogy az egész területet átforgassa. Így is közel másfélszáz tárgy került a múzeumba. Nyolc évvel később újabb bejelentés érkezett, akkor Cs. Sebestyén Károly múzeumigazgató már nagyobb területen tudott kutatni. A leletek száma ma meghaladja a kétszáz darabot. Közben a múzeum előtt körbeállják a tüzet a táncosok – a tűzugrás következik. Továbbmegyünk, hosszú még az éjszaka. A Dóm téren is emberek mindenütt, a dómnál is a kapun túl ér a sor. „Több ilyen este kellene” – mondja az arra járó Bálint, aki feleségével vágott neki az éjnek. Merthogy hétköznap az embernek nincs ideje a kultúrára. Pedig hát szeretnénk, de se idő, se pénz nincs rá – panaszolja.

„Gyerekcsillagda”

"Ha összegyűlt a kilenc jegyed, csillagkapun könnyen kimehetsz" - ez már a Somogyi Gyermekkönyvtárának záróversike-részlete. A csillagok útjára kalauzolták a gyermekeket, és a feladatok során kis kártyákon jeleket gyűjthettek a játékos kedvűek, melyekből egy végső rejtvényben értelmes szót olvashattak ki. Itt sincs panasz az érdeklődésre, nagyon sokakat érdekelt az este - tudjuk meg Kulcsár Marianna könyvtárostól. Többnyire családok érkeznek ide, a szülők is kíváncsiak a játékokra. Csillagfüzér, bolygófüzér, csillagkör, csillagtörténetek várták itt az idén a kicsiket (és a nem annyira kicsiket is), puzzlejátékkal mélyíthették az érdeklődők a csillagképekhez kapcsolódó ismereteiket, "végigjárhatták" az ekliptikát, vagy meghallgathatták a mesét a holdról és a cicáról. Aki komoly dolgokra is vágyott, a Partiscum Csillagászati Egyesület bemutatóján azt is megkaphatta. A kis űrhajósok virtuális túrát tehettek a Naprendszerben, végiglátogathatták az összes bolygót. A technikai bemutatón kézbe foghatták Jack Sparrow kapitány tengerészeti látcsövétől kezdve a legmodernebb csillagászati távcsőig azokat az eszközöket, amikkel az égbolt rejtelmeit lehet fürkészni. A virtuális űrhajó ajtaja azonban csak a kérdések megválaszolása után nyílt ki, amikor is a gyerekek számot adtak mindarról, amit a Naprendszerről megtudtak.
Megcsodáljuk a gyorsírási tárlatot, vagy „Lincoln magyar hősei”-t a Somogyi-könyvtár amerikai magyarsággal foglalkozó különgyűjteményéből, a Vasváry-gyűjteményből, mely mintegy négyszáz év történetét fogja át 1583-tól – az első magyar Amerika földjére lépésétől, Kossuth Lajos amerikai útján és a Kossuth-emigráción át – egészen napjainkig. Majd exlibrisekbe botlunk, nem is akármilyenekbe. Grafikai remekek sorakoznak a tárlókban a Kisgrafika Barátok Köre szegedi tagjainak jóvoltából (gyűjteményükből a Kass Galériába is jutott). Az eredendően a könyv tulajdonosát jelezni hivatott alkotások a huszadik században művészi munkákká váltak. A kiállított kisgrafikák között megtaláljuk Kopasz Márta (1911-2011) képmását is, ő hozta létre a baráti kört, mely most ötvenéves jubileumát ünnepli.

Kossuth imájától Erdélyi gramofonjáig

Helyismereti gyűjtemény, nincs kegyelem, ez itt a végső zuhanás a közeli-távoli múltba: Népszava-kalapácsos figurába ütközöm egy mozgalmi zászlón, sőt, terítőn is. Mindig slágerek az 1848-as dokumentumok, most is vonzzák a szemet: egy korabeli röplapon szerepel Kossuth Lajos imádsága, amit a legenda szerint az elvesztett kápolnai csata után mondott el – persze, mint a történetírás kiderítette, a „magyarok Mózese” akkor nem járt azon a harcmezőn. Attól még szép a fohász az elesettek lelki üdvéért és a szabadságharc győzelméért: „Felséges Úr, Árpád hadának Istene, nézz alá csillagtrónusodról könyörgő szolgádra, kinek ajkáról millióknak imája száll eged kárpitja felé magasztalva áldani mindenhatóságod munkás erejét…” Még Kossuth! Itt a híres toborzóbeszéd ugyanazzal az utánnyomással, ami a Grünn-nyomdában annak idején röplap formájában megjelent. Egy szocialista időket idéző plakát a dolgozó nőknek kevesebb gyógyszert, több testmozgást ajánl; egy másik az olasz televízió sztárjának, Bianca Cavallini énekesnőnek szegedi fellépésére invitál – mutatja Nyilas Péter könyvtáros. Zimberi-zombori szépasszony… – ezt is játszhatta az a gramofón, ami Erdélyi Mihály haditengerész, operettkomponista, színigazgató kalandos életéből maradt ránk, még eredeti lemezeket is bemutatnak a tárlaton! Megtudhatjuk, mit ajánlottak feketehimlő ellen, előkerül egy 1850-es úti okmány, Kreminger Antal egykori belvárosi plébános doktori oklevele, a Szegedi Napló 1879-es példányának másolata, vagy éppen a nyolcvan évvel ezelőtti Délmagyarország, amiből kiderül, nem kedveztek az égiek az első szabadtéri játékok főpróbájának… - sorolja Csizmadia Edit könyvtáros.

Értékek átlényegülése

Hortus Romanus – Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője egy régi nagy könyvet lapozgat, benne élénk színű növények. A római kert… – a pápa számára létrehozott – máig létező – magán botanikus kertről van szó. Az 1782-ben kiadott, és teljes szépségében később nyolc kötetre rúgó kiadvány hihetetlen precizitással sorra veszi az összes növényt, ami a kertben megtalálható volt. Valamennyi gyönyörű alkotás, a kontúr rézkarc, a színezés viszont teljesen kézműves munka, még igazi, rongyból készült papíron. Érdekesség, hogy a növényeket a kertben már a Linne-féle rendszertan szerint csoportosították. Hasonló egy másik könyv, egy „szerelmetes ajándék” 1781-ből, amit a Mária Terézia által a férjének készíttetett botanikus kert növényeit rendezi „katalógusba”. 684 akvarell sorakozik a lapokon egyedi színezéssel. Gutenberg előtti kéziratokat, kódexlapokat is őriznek az Emlékkönyvtárban – jórészt könyvkötésként, vagyis a bőrből készült kódexlapot – a ráírt szöveget többé már nem értve, vagy értéktelennek tartva – más munkák bekötésére használták. Egy hajdani liturgikus könyv lapjai így váltak két ókori klasszikus kötésévé. Egy különösen ritka, 1683-as kiadású izlandi szótár – melyben a rúnák is helyet kaptak – így került egy olyan régi kódexlap „ölelésébe”, melyen egy dús aranyozású „Z” iniciálé is látszik. A szépségük mellett el is gondolkodtatnak ezek a munkák, hiszen az értékek mulandóságának eleven tanúi ezek – magyarázza a főkönyvtáros. Valaha valami fontosat örökített meg a kódex szövege, majd az „elvesztette” újdonsült használói számára értékét, fontosabb lett a bőr, amire írták. Ma pedig újra a szöveget próbálják megfejteni, rekonstruálni abból, ami megmaradt belőle…
Múzeumok Éjszakája 2011 Múzeumok Éjszakája Múzeumok éjszakája Szeged

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo