Májusi Tiszatáj: az élő világirodalom

A májusi Tiszatájban már nyomon követhetjük azt a koncepciót, melyről Hász Róbert, újonnan megválasztott főszerkesztő beszélt múlt heti interjúnkban, nevezetesen, hogy a jövőben nagyobb teret kap a lap hasábjain a világirodalom. Bengt Pohjanen Észak-Svédországban élő íróról nem sokat tud a magyar olvasóközönség. Valójában egy virtuális ország állampolgára ő, melynek neve Meanmaa, ami azt jelenti, a mi országunk, a mi földünk.

Ezen a néven nem található a hivatalos térképeken, mégis egy jól behatárolható terület Fennoskandia félszigetén, és hosszában a Tornio folyó szeli át, amely egykor határt képezett Svédország és Finnország között. A csempészkirály fia című részlet önéletrajzi regényének első kötete. A mű 2007-ben jelent meg svédül, majd maga a szerző fordította le méenkieli nyelvre. Magyarul a Koinónia Kiadó gondozásában a nyáron kerül piacra. Olyan világ elevenedik meg előttünk, amelynek mélyén megrázó élmények és feszítő indulatok élnek, elsősorban etnikai, nyelvi és vallási kisebbségi sorsból adódóan, de ezek a mindennapok felszínére törve békés, humoros történetekké szelídülnek. Valóban üde olvasmány A csempészkirály fia, hiszen a szerző olyan bravúrral váltogatja a tragikus és humoros elemeket, hogy a katarzis elmaradhatatlan.

M. Bodrogi Enikő

rövid ismertetőjéből megtudjuk, „Bengt Pohjanen regénye nem kisebbségi és nem regionális irodalom, hanem a világirodalom része. Műveiben ott van az, ami összeköti a világ különböző részein élő etnikai kisebbségeket: az a fajta határokon átívelő identitástudat, amelynek meghatározó eleme a másság, a többségtől való eltérés.” A májusi Tiszatáj versrovatában

Kovács András Ferenc, Marnó János, Pál Sándor

és

Turczi István

költeményei olvashatók, a prózarovatban pedig részlet

Géczi János

Viotti négy vagy öt élete című, a Kalligram Kiadónál megjelent regényéből. Hajnaltól hajnalig címmel

Sándor Iván

regényének kezdő fejezetével ismerkedhetünk meg, majd a felvidéki

Tőzsér Árpád

roppant olvasmányos naplójegyzetei következnek 1999-ből. „

Nádas Péter

mesélte, hogy ittléte első napján találkozott

Frantisek Mikloskóvak

és

Peter Zajaccal

(mindkettő parlamenti képviselő, liberális politikus), s megkérdezte tőlük: lehetségesnek tartanák-e Szlovákiában olyan etnikai tisztogatást, mint amilyen Szerbiában, illetve Koszovóban folyik. Miklosko nem válaszolt, Zajac viszont kerek perec kijelentette, hogy igen. Nos, ha Meciar lesz a köztársasági elnök, négy évig Szlovákiában is Koszovó lesz: a kormány és az elnök közötti ellentétek akár polgárháborúba is torkollhatnak, a háború ostora meg (legyen akármilyen fonatú is) mindig a kisebbségek hátán csattan.” Folytatás következik. A 70 éves

Pataki Ferenc

festőművészt

Juhász Ferenc

és

Darvasi László

köszönti. „Pataki konstruktív, álmodozó, expresszív, pop-artos vagy éppen archaikus fohásza rendre megszólít más nagy művészeket is,

Bakát

és Juhász Gyulát, vagy mondjuk a töredezettség legnagyobb magyar poétáját,

Mészöly Miklóst

, de a festők világából könnyen tapasztalhatjuk

Klee, Matisse

vagy

Vajda Lajos

fölidézését is.”

Miskolczy Ambrus

Egy román népballada végzete – avagy tájkép fekete és vörös bárányokkal című tanulmányában érdekes következtetésekre jut: megvizsgálva az 1850-es években forgalomba hozott népballadát, megállapítja, hogy össznemzeti szinten valamiféle nem hivatalos nemzeti himnusszá lett, amit különböző korok, különböző indokkal rendre betiltottak. „ Hosszú leltárt lehetne készíteni, hogy kinek milyen nehéz helyzetben nyújtott vigaszt. Akadt, aki ráolvasásként mondogatta magának, ha beteg volt, és megnyugodott tőle. A tollforgatók viszont a világirodalom legnagyobb kísérleti lovává tették hol vörösre, hol feketére színezve A báránykát” - olvasható Miskolczy dolgozatában.

Széchenyi Ágnes

: Lélegzetvétel. A Válasz 1946-1949 című monográfiáját

Monostori Imre

méltatta. A „második” Válasz a háború utáni magyar irodalom egyik legizgalmasabb, legnagyobb hatású laporgánuma volt, melyben a kor legnagyobbjai publikáltak:

Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter Cs. Szabó László, Bibó István, Pilinszky János, Ottlik Géza, Sarkadi Imre, Mészöly Miklós, Szabó Lőrinc, Kodolányi János

. A folyóiratot

Molnár Ferenc

lánya, a rendkívül agilis

Sárközi Márta

jegyezte. „A Válasz előítélettől, politikától és többnyire a mesterséges csoportképződésektől mentes szépirodalmat adott, az irodalmi önszerveződés egyik utolsó példája volt.”

Szilágyi Domokos

és

Kovács András Ferenc

munkásságával foglalkozik

Korpa Tamás

tanulmánya, amely egy hosszabb értekezés részleteként jelent meg a folyóiratban,

Juhász Krisztina

pedig

Kiss László

A térképnek, háttal című prózakötetét ismertette. A szerző harmadik prózakötete könnyednek tűnik, néha mégis egészen nehéz, sokszínű, mozaikos, mégis egy nagy rámába foglalt egész, humor, líra, rengeteg irodalom és nagy adag őszinteség járja át ezeket a szövegeket. A Tiszatájat Pataki Ferenc festményei illusztrálták.