Májusi Tiszatáj: az élő világirodalom
A májusi Tiszatájban már nyomon követhetjük azt a koncepciót, melyről Hász Róbert, újonnan megválasztott főszerkesztő beszélt múlt heti interjúnkban, nevezetesen, hogy a jövőben nagyobb teret kap a lap hasábjain a világirodalom. Bengt Pohjanen Észak-Svédországban élő íróról nem sokat tud a magyar olvasóközönség. Valójában egy virtuális ország állampolgára ő, melynek neve Meanmaa, ami azt jelenti, a mi országunk, a mi földünk.
Ezen a néven nem található a hivatalos térképeken, mégis egy jól behatárolható terület Fennoskandia félszigetén, és hosszában a Tornio folyó szeli át, amely egykor határt képezett Svédország és Finnország között. A csempészkirály fia című részlet önéletrajzi regényének első kötete. A mű 2007-ben jelent meg svédül, majd maga a szerző fordította le méenkieli nyelvre. Magyarul a Koinónia Kiadó gondozásában a nyáron kerül piacra. Olyan világ elevenedik meg előttünk, amelynek mélyén megrázó élmények és feszítő indulatok élnek, elsősorban etnikai, nyelvi és vallási kisebbségi sorsból adódóan, de ezek a mindennapok felszínére törve békés, humoros történetekké szelídülnek. Valóban üde olvasmány A csempészkirály fia, hiszen a szerző olyan bravúrral váltogatja a tragikus és humoros elemeket, hogy a katarzis elmaradhatatlan.
M. Bodrogi Enikő
rövid ismertetőjéből megtudjuk, „Bengt Pohjanen regénye nem kisebbségi és nem regionális irodalom, hanem a világirodalom része. Műveiben ott van az, ami összeköti a világ különböző részein élő etnikai kisebbségeket: az a fajta határokon átívelő identitástudat, amelynek meghatározó eleme a másság, a többségtől való eltérés.” A májusi Tiszatáj versrovatában
Kovács András Ferenc, Marnó János, Pál Sándor
és
Turczi István
költeményei olvashatók, a prózarovatban pedig részlet
Géczi János
Viotti négy vagy öt élete című, a Kalligram Kiadónál megjelent regényéből. Hajnaltól hajnalig címmel
Sándor Iván
regényének kezdő fejezetével ismerkedhetünk meg, majd a felvidéki
Tőzsér Árpád
roppant olvasmányos naplójegyzetei következnek 1999-ből. „
Nádas Péter
mesélte, hogy ittléte első napján találkozott
Frantisek Mikloskóvak
és
Peter Zajaccal
(mindkettő parlamenti képviselő, liberális politikus), s megkérdezte tőlük: lehetségesnek tartanák-e Szlovákiában olyan etnikai tisztogatást, mint amilyen Szerbiában, illetve Koszovóban folyik. Miklosko nem válaszolt, Zajac viszont kerek perec kijelentette, hogy igen. Nos, ha Meciar lesz a köztársasági elnök, négy évig Szlovákiában is Koszovó lesz: a kormány és az elnök közötti ellentétek akár polgárháborúba is torkollhatnak, a háború ostora meg (legyen akármilyen fonatú is) mindig a kisebbségek hátán csattan.” Folytatás következik. A 70 éves
Pataki Ferenc
festőművészt
Juhász Ferenc
és
Darvasi László
köszönti. „Pataki konstruktív, álmodozó, expresszív, pop-artos vagy éppen archaikus fohásza rendre megszólít más nagy művészeket is,
Bakát
és Juhász Gyulát, vagy mondjuk a töredezettség legnagyobb magyar poétáját,
Mészöly Miklóst
, de a festők világából könnyen tapasztalhatjuk
Klee, Matisse
vagy
Vajda Lajos
fölidézését is.”
Miskolczy Ambrus
Egy román népballada végzete – avagy tájkép fekete és vörös bárányokkal című tanulmányában érdekes következtetésekre jut: megvizsgálva az 1850-es években forgalomba hozott népballadát, megállapítja, hogy össznemzeti szinten valamiféle nem hivatalos nemzeti himnusszá lett, amit különböző korok, különböző indokkal rendre betiltottak. „ Hosszú leltárt lehetne készíteni, hogy kinek milyen nehéz helyzetben nyújtott vigaszt. Akadt, aki ráolvasásként mondogatta magának, ha beteg volt, és megnyugodott tőle. A tollforgatók viszont a világirodalom legnagyobb kísérleti lovává tették hol vörösre, hol feketére színezve A báránykát” - olvasható Miskolczy dolgozatában.
Széchenyi Ágnes
: Lélegzetvétel. A Válasz 1946-1949 című monográfiáját
Monostori Imre
méltatta. A „második” Válasz a háború utáni magyar irodalom egyik legizgalmasabb, legnagyobb hatású laporgánuma volt, melyben a kor legnagyobbjai publikáltak:
Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter Cs. Szabó László, Bibó István, Pilinszky János, Ottlik Géza, Sarkadi Imre, Mészöly Miklós, Szabó Lőrinc, Kodolányi János
. A folyóiratot
Molnár Ferenc
lánya, a rendkívül agilis
Sárközi Márta
jegyezte. „A Válasz előítélettől, politikától és többnyire a mesterséges csoportképződésektől mentes szépirodalmat adott, az irodalmi önszerveződés egyik utolsó példája volt.”
Szilágyi Domokos
és
Kovács András Ferenc
munkásságával foglalkozik
Korpa Tamás
tanulmánya, amely egy hosszabb értekezés részleteként jelent meg a folyóiratban,
Juhász Krisztina
pedig
Kiss László
A térképnek, háttal című prózakötetét ismertette. A szerző harmadik prózakötete könnyednek tűnik, néha mégis egészen nehéz, sokszínű, mozaikos, mégis egy nagy rámába foglalt egész, humor, líra, rengeteg irodalom és nagy adag őszinteség járja át ezeket a szövegeket. A Tiszatájat Pataki Ferenc festményei illusztrálták.
