A fesztiválszervezés Délvidéken identitás kérdése

A Magyar Fesztivál Szövetség kétnapos évadnyitó közgyűlésén többek között szó volt a határon túli magyar fesztiválkínálatról is. A délvidékieket Hajnal Jenő, a Vajdasági Művelődési Intézet igazgatója, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke képviselte.

Hajnal

beszélt arról, hogyan, miként alakult a fesztiválélet a Vajdaságban különösen az 1990-es évek kezdetétől napjainkig, és milyen hatással volt az ott élő magyarságra. A fesztiválok többnyire a nyitottság, a nemzetköziség, a globalizáció világát hozzák magukkal, Szerbiában azonban az említett időszakban, a milosevicsi érában éppen az ellenkezője történt. Ezért az ottani magyarok olyan rendezvényeket szerveztek, amelyeken egy-egy közösség a saját identitását, hagyományát kísérelte meg bemutatni. Ennek jó példája a Durindó és a Gyöngyösbokréta, amely több évtizedes hagyománnyal rendelkezik, de éppen a 90-es években kapott egy teljesen más dimenziót, azt a lehetőséget, hogy mindenki ott legyen és mutassa is meg magát. Ma már eljutottak odáig, hogy a legkisebb szerémségi szórványtelepülésnek is alkalma van bemutatkozásra. E fesztiválok nem igazán vonzzák a széles közönséget, inkább a részvevőknek és az ottani lakosok számára fontosak.

A fesztiválszervezés gyerekcipőben jár

Hajnal Jenő két olyan rendezvényt emelt ki, amely a határon túl is érdeklődésre tarthat számot: a kishegyesi összművészeti Dombos Festet és a zentai Nyári Ifjúsági Játékokat, amelyre gyakran tízezernél is több fiatal ellátogat. Mindkettő, főleg a fiatalok számára, rendkívül népszerű. Érdemes a hagyományokat felelevenítő rendezvényeket is megemlíteni, ilyen a szabadkai Interetno Fesztivál és számos más helyi megmozdulás, amely csírájában magában hordozza a nagy, látványos fesztiválok lehetőségét. A legnagyobb gond a pénzhiány. A helyi önkormányzatok segítségén és az anyaországi támogatásokon kívül ezek a rendezvények nem igazán tudják fenntartani magukat. A magyarországi modell alapján sok hasznos kezdeményezés elindult a Délvidéken, viszont Szerbiában ennek nincs hagyománya. Várturizmus, történelmi játékok szervezése, rengeteg kihasználatlan lehetőség kínálkozik. A bácsi vár, amit az ottani magyarság sajátjának érez, olyan idegen közeggé vált ma már, hogy oda szervezni bármilyen magyar-jellegű fesztivált, szinte lehetetlen. Az ott élő szerb lakosság nem érzi a magáénak, nem tud mit kezdeni a várral, pedig Európa egyik legizgalmasabb helye lehetne, különösen a felújítás után.

Gazdasági fellendülést hozhatnak

A délvidéki rendezvények elsősorban azokhoz a helyszínekhez kötődnek, amelyek az ottani magyar lakosság identitását erősítik, és szerepelnek a köztudatban. Ilyen például az aracsi templom, a titeli löszdomb, a horgosi Árpád-kori templom, a zentai csata helyszíne, a péterváradi vár. Hajnal szerint a mostani szegedi bemutatkozásuk azért is fontos, mert lehetőség nyílik arra, hogy a legjobb délvidéki fesztiválszervezők eljöjjenek Magyarországra, megismerhessék az itteni példaértékű, jó minősítéssel bíró rendezvényeket, másrészt a szakmai képzések is sokat jelentenének, hiszen a rendezvényszervezés gyerekcipőben jár még déli szomszédjainknál. A kapcsolatépítés mellett fontos lenne a közönségszervezés is. Zentai vendégünk csak zárójelben jegyzi meg, Szerbia és a Vajdaság szűz terület az EU-s, főleg IPA pályázatok tekintetében, itt is bőségesen rejlenek kiaknázatlan lehetőségek. A vajdaságiak bíznak abban, hogy idővel ezek a fesztiválok nem csak az identitásmegőrzés eszközei lesznek, hanem gazdasági fellendülést is hoznak az adott térség és közössége számára. Meg kell tanulniuk, ne önellátó csereforgalomban működjön a rendszer, hanem olyanná váljon, hogy a külföldi vendégek számára is tudjon újat, érdekeset közvetíteni, keltse fel a kíváncsiságukat. A nemzetközi fesztivál ne csak abból álljon, hogy nemzetközi fellépői vannak, a közönségnek is nemzetközinek kell lennie. A Délvidéken jelenleg ezt csupán az újvidéki Exit tudta megvalósítani, noha nem árt hangsúlyozni, a tartományi kormány nem kevés pénzzel támogatja a péterváradi várban megrendezésre kerülő zenei fesztivált. A bácskai gasztronómiáról felesleges beszélni, hiszen irodalmi alkotásokból is tudjuk, mennyire híres volt. Rengeteg ötlet kínálkozik, csak élni kellene velük. Hajnal szerint jól jönne a segítség, ha másként nem, legalább tapasztalat és szakmai ismeretség formájában, amit a Magyar Fesztivál Szövetség nagylelkűen fel is ajánlott.