Kettős jubileumot tudhat magáénak a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár: fennállásának 130. évfordulóját, valamint a gyűjteményt megalapozó Somogyi Károly esztergomi kanonoknak születésének 200. évfordulóját. A jeles dátumokat rendkívüli könyv-örökbefogadással és kiállítással ünnepelte a bibliotéka pénteken. Szeged legrégebbi kulturális intézménye 1881-ben jött létre azáltal, hogy Somogyi Károly Szegednek ajándékozta 43 701 kötetes felbecsülhetetlen értékű könyvtárát. Az ünnepi délutánon Somogyi Károly édesapjának, Somogyi Csizmazia Sándornak oldalági leszármazottai érkeztek Szegedre. Somogyi Csizmazia Sándor sokoldalú ember volt, nyelvtankönyvet írt, Magyarország „históriájáról”, de még a kör „négyszögítéséről” is értekezett – tudtuk meg Szőkefalvi-Nagy Erzsébettől. A könyvtáralapító édesapjától egyébként fennmaradt egy levél is, melyben „családtörténeti” magyarázatot ad az egykor nemesi család elszegényedésére, az ő vonalunkon ugyanis volt egy György nevű rokon, akinek vagyona bánta Rákóczi-párti elköteleződését.
A Somogyi Csizmazia család tagjai azzal keresték meg az intézményt, hogy 90. születésnapján a családfőt, Somogyi Csizmazia Györgyöt két, különösen értékes és ritka, híres rokonuk könyvtárából örökbefogadott kötettel köszöntik. A két örökbefogadott kötetet a hagyományoknak megfelelően Szőkefalvi-Nagy Erzsébet főkönyvtáros, a gyűjteményi osztály vezetője mutatta be résztvevőknek. Az egyik könyv Pápai Pariz Ferenc műve, ez az első olyan történeti munka, amely dokumentumokból összeszerkesztve a reformáció történetét írja le, különös tekintettel Erdélyre. Mivel a címlapja hiányzott, Somogyi Károly saját kezűleg írta rá a mű címét és könyvészeti adatait, az előzéken pedig azt olvashatjuk a kanonok tollából: „Semmi áron sem kapható ritkaság.” Az 1684-ben kiadott kis könyvecskét Somogyi Károly annak idején maga kötötte be, akárcsak a másik örökbefogadott példányt, amely az Iter Persicum címet viseli, és Zalánkeményi Kakas István követjárásáról tudósít (1609-ben látott napvilágot Altenburgban). A követnek Rudolf császár megbízásából szövetséget kellett kötnie a törökök ellen a perzsa sahhal, de út közben meghalt, így a titkára teljesítette a megbízatását, és hazatérve megírta az utazás történetét. Nincsenek véletlenek
„Meghatottan vettem kézbe azt a kötetet, melyre dédapám unkatestvére, Somogyi Károly esztergomi kanonok saját kezűleg készített kemény borítólapot” – mondta a híres felmenő kezenyomát őrző kötetek örökbefogadásakor a Somogyi Csizmazia család feje. „Az évszázadok során az idő kikezdte, restaurálásra szorul, azért egy hasonló sorsú másik kötettel együtt mindkét kiadványt családi adomány segítségével örökbe fogadom, megmentve a pusztulástól. Aki teheti, kövesse példámat” – fűzte hozzá. A két 17. századi könyvecskét Vóna Györgyné restaurátor hozta rendbe az alkalomra. „Nincsenek véletlenek” – e szavakkal a család egy másik tagja, Somogyi Csizmazia Gyula egy új könyvet adott a könyvtárnak. A teheráni magyar nagykövetség, a Külügyminisztérium és sok más magyar intézmény, valamint iráni barátok közreműködésével ugyanis tavaly egy fakszimile kiadásban megjelent Zalánkeményi Kakas István útinaplója, az Iter Persicum. Önmagunkért vagyunk itt
A Somogyi-könyvtár földszinti aulájában emlékkiállítást rendeztek „Szeged jótevőjének”, Somogyi Károlynak. A tárlat az alapító életének, műveinek, kéziratainak és a könyvtáralapítás dokumentumainak bemutatása mellett válogatást nyújt az Alapítványi Gyűjtemény könyvritkaságaiból. A május 18-ig látható kiállítás anyagának egy részét az esztergomi főegyházmegyei könyvtár, a káptalani és prímási, valamint a Csongrád megyei levéltár, a Móra Ferenc Múzeum kölcsönözte erre az alkalomra. A tárlat megnyitóján a kanonok szülővárosát, Tiszaföldvárt képviselő Tamási József plébános atya úgy fogalmazott, nagy szükség van arra, hogy ünnepeljünk, és be kell valljuk, önmagunkért, egyházunkért, nemzetünkért vagyunk itt, nekünk van szükségünk a Somogyiakra, vagyis azokra, akik nagylelkűek tudtak lenni, hívők és cselekvő emberek. Somogyi az Intelmek alapján is jól tudta, a hit cselekedetek nélkül halott – mondta a plébános, majd hozzátette: a könyvtáralapító személyében a hívő és cselekvő, valamint a hívő és gondolkodó embert egyesítette. Kiss-Rigó László megyés püspök – aki öt éve jött Szegedre Esztergomból – elmondta: ellentmondásos személyiségnek mondják Somogyit. „A magam részéről viszont nem látok ellentmondást azokban az érvekben, amelyekre szoktak hivatkozni. Ilyen például, hogy reformátusnak született és katolikus lett – éppen a puritánsága – ami ma is példa a katolikus egyház számára –, a nemes egyszerűsége köszönhető valószínűleg a református neveltetésének. Kanonoki jövedelme lehetővé tette volna számára a főúri nagyvonalú életet, de szerény módon élt” – mondta a püspök. Hozzátette: Somogyi jól tudta, az árvíz után az újjáépítés fontos feladat, nemcsak fizikai, hanem kulturális, lelki, szellemi szempontból is. Somogyi példája arra sarkall, hogy mindenki a maga területén kövesse az ő önzetlenségét. Így például kellenek hivatásukat komolyan vevő könyvtárosok, akik gondozzák ezt a páratlan gyűjteményt – zárta gondolatait a püspök atya. Aki mindent a könyvtárának áldozott
„Sok kiállítást rendeztem már Somogyi könyveiből, nem okozott nehézséget egy-egy témához 200-220 különleges könyvet bemutatni. Ha viszont magáról Somogyi Károlyról készítünk emlékkiállítást, akkor nagy bajban vagyunk, mert ez a szerény ember mindent a könyveibe, a könyvtárába áldozott, földi életének semmiféle egyéb dokumentumát nem hagyta ránk” – mondta el a megnyitón a kiállítás rendezője, Szőkefalvi-Nagy Erzsébet. Somogyi csöndes, aszketikus életének máig tartó legkézzelfoghatóbb példája az a tábla, amelyet a kiállítás utolsó vitrinében láthatnak az érdeklődők. Szerényen nem a bazilikában temettette el magát, hanem testvérei sírjában, amit azután – gondoskodó utód hiányában – beszántottak, és csak 1986-ban került ki a temető kápolnájának falára egy emléktábla, hogy jelezze nyughelyét – tudtuk meg a főkönyvtárostól. A tárlat számos könyve, kézirata mellett megtalálható Somogyi végrendelete is. A kiállításon bemutatnak több, a könyvtáralapítót ábrázoló képzőművészeti alkotást, az egyik litográfiát például Barabás Miklós készítette. A tárlókban megjelenik Somogyi könyv- és lapkiadói tevékenysége is.