Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Kultúra

Mesteri kézzel a mesteri kezek nyomán

Mesteri kézzel a mesteri kezek nyomán

2011. február 19., szombat
Mesteri kézzel a mesteri kezek nyomán
A világtól elvonult mester – sokakban ez a kép él a restaurátorról, ami talán nem is csoda, mert valóban szükséges a sok-sok munkafázisban való elmélyedés. Szabó Tamás restaurátorművész, a Móra Ferenc Múzeum főrestaurátora idén immár harmincéves pályáját ünnepelheti. Egyedül kell maradni a műalkotással, ötleteket kell találnia, kreatívnak lennie és rengeteg részletre odafigyelnie – mesél a restaurátor munkájáról Szabó Tamás. A vidéki múzeumoknak nem mindig van pénze egy komolyabb alkotás restaurálására, ilyenkor pedig meg kell találni a forrásokat, az együttműködés formáit akár a Nemzeti Galériával, a Szépművészeti, vagy a Nemzeti Múzeummal – segítséget kérni, mint mondja Szabó Tamás, sohasem szégyellt. Így számos csoportmunka teszi változatossá három évtizedes pályáját, akár a Mária Terézia-képre, akár az elmúlt években a figyelem középpontjába került Angyali üdvözletre gondolunk.

Album – mindenkinek

A Móra Ferenc Múzeum kiadásában egy válogatásalbum is napvilágot látott a restaurátorművész harmincéves munkásságából „Újjászületett mesterművek” címmel. A kötet közadakozásból született meg, többek között nem jöhetett volna létre a könyv a GEG és Társai Kft. támogatása nélkül, melynek ügyvezető igazgatója a Zsótér család kései leszármazottja, Heumann Elisabeta Kandel Erzsébet. Azért is volt fontos, hogy a könyv ilyen módon szülessen meg, mert ez garantálja alacsonyabb kereskedelemi árát, így az átlagemberhez is el tud jutni. Ez nem szakpublikáció, a mindennapi múzeumlátogatónak készült, kedvcsináló egy valós múzeumi sétára – taglalja a kötet célját Szabó Tamás. Nemcsak az alkotók, az ábrázolások módja, hanem maguk az ábrázoltak is témáját képezik a könyvnek. A restauráláskor megállapított érdekességek mellett kis korrajzokhoz juthat az olvasó. Összesen nyolcvan mesterremek megújulása és története követhető nyomon a fényképekkel gazdagon illusztrált kiadványban, amelyben a középkori szakrális remekek, barokk és reformkori portrék, vallásos életképek, csendéletek felvételei kaptak helyet, elsősorban múzeumi, de városi, egyházi és magángyűjteményi kollekciók legszebb darabjai. Öt évvel ezelőtt kiállítást rendezett a Móra Ferenc Múzeum Szabó Tamás 25 éves jubileumára, akkor „Újjászületett remekművek” címmel adták ki az albumot. Mára a kötet több mint hatvan oldallal bővült, és így mintegy a régió kulturális képi-örökségének keresztmetszetét nyújtja.

Angyal a raktár mélyén

2007-ben került elő a múzeum raktárának mélyéről az Angyali üdvözlet, amelyet 2009-ig legalább öt mesternek tulajdonítottak a szakemberek, Raffaellótól Tossiniig. Szabó Tamás művészeti osztályvezetőként indítványozott egy kutatási projektet a kép valós szerzőjének megállapítására. Mikor ebből a számos névből végül egyetlen egynek sikerült minden kétséget kizáróan tulajdonítani – attribuálni – a képet, akkor vált igazán értékessé, dollármilliókat érővé. Louis A. Waldman, a nemzetközileg elismert Leonardo-kutató, a Harvard Egyetem fenntartásában működő firenzei reneszánsz kutatóközpont programigazgatója a Villa I Tattiban, végül sikeresen bizonyította: Giorgio Vasari alkotását őrzik Szegeden. Szabó Tamás napi e-mailekban küldött kutatási adatokkal igyekezett segíteni Waldman munkáját. „Jó érzés, hogy egy kis részem lehet abban, hogy Tisza-parti város eme páratlan gyöngyszeme világhírűvé lett. Azóta is folyamatosan dolgozom a kép történetével: a múzeum gondozásában társszerkesztőként most készítjük elő egy magyar-angol nyelvű könyv megjelentetését, címe: Giorgio Vasari, a szegedi Angyali üdvözlet festője születésének 500. évfordulója alkalmából.”

Császári koronás Mária Terézia, „enyves” V. Ferdinánd

Kedvencek? Nehéz választás… – lapozgatja Szabó Tamás könyvét. Az 1741 előtt keletkezett Mária Terézia-képet például nem volt könnyű helyreállítani – emlékezik vissza a restaurátor. Egy Martin van Meytens svéd származású mester köréhez tartozó festőtől származhat, pontosabbat nem tudunk. Maga Reizner János múzeumigazgató is írt a képről, melynek érdekessége, hogy Mária Teréziát császári, és nem a magyar királyi koronával ábrázolja, az osztrák örökös tartományok uralkodójának hatalmi jelvényei ismerhetők fel. Az első híradás, melyből kiderül, hogy a kép már a Tisza-parti városban van, 1891-ből származik, de valószínűleg már a 18. század közepén megérkezett a városba. Érdekes kérdés, hogy vajon miért ez, a császári koronás kép került Szegedre, amely bizonyosan a magyar királynévá koronázása előtt készült? Lapozunk… Lotz KárolyLonovics Kornélia kisasszonyról festett képénél megállunk. Az ábrázolt nemeskisasszony leánya, gróf Csáky Kornélia nemrég hunyt el. Még tavaly is, mikor a szócikk készült, a grófnő Amerikában élő leányával sokat e-mailezett Szabó Tamás, hogy meg tudja írni a kép történetét. V. Ferdinánd képét a teljes elpusztulás állapotából sikerült visszahozni. Körülbelül száz évvel ezelőtt a vásznat hátulról beenyvezték, és teljesen kiszáradt, összezsugorodott a kép felülete. Szabó Tamásnak speciális feszítőrámával sikerült széthúzatni, és az eredeti vászonfelületet visszanyerni. Óriási munka, míg végül nehezen a redők és ráncok kisimulnak, de öröm, amikor előbukkan egy barokk kör-támlás szék, egy drapéria, és a korábbi javításokat ki lehet javítani… Bizony, a festmények mesélnek. „Az teszi ezeket a képeket igazán széppé, hogy mindegyikről őrzök egy-egy történetet. Históriák, családi háttértörténetek révén válnak élővé az olvasó számára, hogy megtudjuk, kit ábrázol, hogy hogyan született, mi volt a kép sorsa – ezáltal sokkal többé és értékesebbé válik a műalkotás” – így a restaurátorművész. 2-3 hónap, félév, egy év – a munka nehézségétől függően igen sok időt is követelhet a kitartó szakembertől egy kép. Sokszor csapatmunkában zajlik az újjászületés. Az Angyali üdvözletnél például restaurálási és kutatási programirányítójaként dolgozott Szabó Tamás, mellette a kémikus cseppelemzéseket, festék- és anyagösszetétel-vizsgálatokat végzett, külön egy munkatárs is fotózott, de szükség volt asztalosra, fafaragóra és aranyozóra is.

Rózsás képeslapok harmatcseppel

„Hódmezővásárhely mellett, Gorzsán, egy tanyai iskolában születtem és nevelkedtem, a természetközelben nőttem fel, folyton papírral, ceruzával jártam mindenfelé, a Klebelsberg-féle iskolában krétával rajzoltam: tanyák, fák, madarak elevenedtek meg a vonások nyomán” – emlékszik vissza Szabó Tamás. „A nagymamán révén hozhattam ezt a késztetést, aki rózsás, „édeskés” képeslapokat másolt akvarellel olyan páratlan ügyességgel, hogy még a harmatcseppek is láthatók voltak a levélen. Mikor beköltöztünk Hódmezővásárhelyre, elfogott a nosztalgia a tanyasi világ iránt, így a városi házunk melléképületében berendeztünk, ’rekonstruáltunk’ egy paraszti tisztaszobát, rongy-szőnyeggel, kemencés-kandallóval, rengőpaddal, régi dívánnyal, tálassal és kelengyésládával – amilyeneket a tanyákon láttunk, és amilyenben mi is, és az én családom felmenői is éltek” – idézi fel a restaurátorművész. Hozzáteszi: mind a mai napig legszentebb és leghangulatosabb kis birodalma ez famíliának, egy ott felejtett 18-19. századi romantikus népi miliő, ahol az „úri pesti barátok”, néhány közeli munkatárs és a nagycsalád tagjai ma is jól érezik magunkat: olykor a világ dolgairól beszélgetés mellett szalonnát sütnek, borozgatnak, és az édesapja citerázik nekik. A régi korok szépsége, a rajzolás szenvedélye, a művészet szeretete, az alkotási folyamat, a technikák megismerésének izgalma, a régi romosból „új” szépség készítésének vágya – ez vezette pályájára. A mai napig leginkább egy-egy tárgy életét szereti kutatni. Mint mondja, bele tud szeretni egy-egy munkájába.

Csak-restaurátorok és csak-festők

„Szoktam néha ’csak’ festeni, azonban ezt nem verem nagydobra. A közbeszédben olykor hallani olyan véleményeket, hogy egy restaurátor az csak restaurátor. Ez sértő és lealacsonyító, ugyanis egy 'csak-restaurátornak' sokkal többet kell tudnia, mint egy 'csak-festőnek', mert különböző festéstechnikákat kell ismernie, tökéletesen kell tudnia rajzolni, festeni és másolni, beleélni magát más korok művészeinek stílusába, technikájába. A restaurátor munkája kreatív és összetett: kicsit kutató-történésznek, művészettörténésznek, kémikusnak, fotósnak és igen, festőnek is kell lennie. Azonban nem jó, ha egy szakma beszűkül, belterjessé válik, a restaurátor is sokkal több lesz azzal, ha a szakmunkatársak közül is többen megnézik, közösen és előre megvitatják egy-egy mű helyreállításának módját. Vidéken kevés a művészettörténész is sajnos, ugyanakkor ez ösztökélő erőt is ad, hogy a restaurátori munka mellett eredetkutatást (provenienciakutatást) végezhessek” – összegez Szabó Tamás.
Móra Ferenc Múzeum Szabó Tamás Angyali üdvözlet

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo