A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Egyetemen dísztermében szombaton tanácskozást szervezett a VMSZ a második világháború idején, illetve az azt követő években a vajdasági a magyarok ellen elkövetett atrocitások témakörében. A szerb és magyar államfő által kezdeményezett, történészekből álló vegyes bizottság megalakulásának és az elmúlt néhány hónap felgyorsult eseményeinek köszönhetően, a két ország akadémiájának, illetve kormányainak részéről is fontos lépések történtek annak érdekében, hogy megkezdődjék a munka. Pásztor István, a VMSZ elnöke köszöntőjében elmondta, a konferencia nem a tudományosságra törekszik, inkább egyfajta közösségi konzultáció részét képezi. A rendezvényen jelen volt Nikowitz Oszkár Magyarország belgrádi nagykövete, Korsós Tamás szabadkai főkonzul, Pirityiné Szabó Judit, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője, Huszár János korábbi szabadkai főkonzul, Korhecz Tamás, az MNT elnöke, a Csongrád megyei vendégek, a szerb-magyar történész vegyes bizottság több tagja, vajdasági magyar pártok és civil szervezetek képviselői. A tanácskozáson elhangzott, a történelmi igazságtétel és a lelki megnyugvás az, ami kielégítené a vajdasági magyarok, az áldozatok hozzátartozóinak igényét. A folyamat, amelynek még csak a kezdetén vagyunk, nagyon sok körültekintést, önfegyelmet, mértéktartást igényel, egyáltalán nem lesz akadálymentes, azonban soha olyan közel nem volt a vajdasági magyarság a történelmi elégtételhez, a rehabilitációhoz, mint most. Glatz Ferenc, a magyar bizottság elnöke bevezető előadásában elmondta, hamisnak bizonyult az a tézis, miszerint az Európai Unió kiterjesztése automatikusan magával hozná a nemzeti sokszínűségnek az egyenjogúságát is. Ehhez a folyamathoz szükség van a nemzetállamok egymás közti megbékélésére. A tanácskozás résztvevői üdvözölték a szerb-magyar akadémiai vegyes bizottság felállítását, munkájának közeli megkezdését, és teljes egyetértéssel a következő zárónyilatkozatot fogalmazzák meg: A vajdasági magyar közösség történelmi megpróbáltatásai során sorsfordító lehet az a tény, amely a második világháborúban és különösen annak végén bekövetkezett tragikus eseményeket feltárja és lehetővé teszi a nemzeti közösségünk számára a gyászban való összetartozás megélését,a tiszteletadást. A kutatás megnyugtató eredménye érdekében a - szerbiai, magyarországi, illetve harmadik országbeli - levéltári szabad és teljes körű adatfeltárás lehetősége mellett az egyházi anyakönyvek visszaszolgáltatása is ugyanolyan fontos, mint a már meglévő szerb és magyar tudományos kutatási eredmények felhasználása.
