„Önnek építészlelke van”

Még közel három héten keresztül, január 23-ig látogatható a világhírű fotográfus, Lucien Hervé alkotásait felvonultató tárlat a hódmezővásárhelyi Emlékpontban. Az Elkán László néven, Vásárhelyen született fotóművész regényes életútját bemutató sorozat zárásaként Hervé művészpályáját mutatja be Elek András, az Emlékpont közönségkapcsolati munkatársa a Le Corbusier-vel történő megismerkedésétől kezdődően.

A második világháborút követő útkeresésben 1949 fordulópont

Lucien Hervé

életében. Egy decemberi napon Hervé egy barátja Marseille-ben megnézte

Le Corbusier

épülőfélben lévő lakóházát, az Unité d’Habitationt és javasolta, hogy okvetlenül fotózza le az épületet. Hervé másnap már le is utazott Marseille-be, ahol egyetlen nap alatt 650 képet készített az építkezésről. A fotókból egy sorozatot ismeretlenül elküldött Le Corbusier-nek, akitől az alábbi választ kapta:

Tisztelt Uram! Tanulmányoztam a l’Unité d’Habitationról készített fotósorozatát. Engedje meg, hogy kifejezzem legőszintébb elismerésemet kitűnő munkájáért. Önnek építészlelke van. Párizs, 1949. december 15-én Le Corbusier

E véletlen témaválasztás, és az azt követő találkozás Le Corbusier-vel új fordulatot hozott Hervé munkásságban: építészeti fotós lett. Döntően Le Corbusier, valamint kora legjelentősebb építészeinek, többek között

Alvar Aalto, Marcel Breuer, Walter Gropius, Pier Luigi Nervi, Richard Neutra, Oscar Niemeyer, Kendzó Tange

munkáit örökítette meg. Hervé újszerű és zseniális „kameralátása” új megvilágításba hozta az épületeket; Le Corbusier azt mondta róla, hogy e fotókon keresztül maga is jobban megismeri épületeit.

1949-től kezdve több mint másfél évtizeden keresztül – 1965-ben bekövetkezett haláláig – dolgozott Le Corbusier-nek, akinek minden művét szisztematikusan végigfotózta. Az hervéi életmű közel félmilliós anyagából, mintegy 17 ezer felvétel tanúskodik a svájci születésű építész munkásságáról, melyek kiállítások és könyvek tucatjaiban jelentek meg. A „munkaadó” mester és barát halálával egyidőben, sclerosis multiplexet diagnosztizáltak Hervénél. Bár egy időre fel kellett hagynia az aktív fotózással, de súlyos betegségében is kivételes életerő és alkotókedv jellemezte: könyveket írt és szerkesztet, kollázsokat készített, saját maga rendezte kiállításaival járta a világot. Állapotának javulásával ismét kamerát ragadt, és egészen 97 éves korában bekövetkezett haláláig aktívan alkotott. Kortársai és ismerői mondták róla, hogy akkor is kereste a témát és a kompozíciót, amikor nem volt nála fényképezőgép. „Elég két behajlított ujj, amivel egy egyszerű fényképezőgép lencséjének a formáját utánozzuk, hogy körülzárjuk a színek és formák harmonikus kapcsolatrendszerét” – vallotta Lucien Hervé. A múlt század utolsó évtizedében számos díjjal és elismeréssel tüntették ki, a világháború során kifejtett ellenállási tevékenységéért pedig a Francia Becsületrend lovagjává ütötték.

Denys Lasdun

angol építész mondta Hervéről, hogy építészeti fotóinak megismerése óta nem lehet többé úgy fényképezni, mint azelőtt. Hervét azonban nem lehet beskatulyázni, mint épületfotós. Érdeklődése nem csupán a modern és a régi korok építészetére terjedt ki, hanem rendkívüli érzékenységgel és hihetetlen meglátással fényképezte az élet hétköznapi, drámai vagy hangulatos helyzeteit. Az Emlékpont január 23-ig megtekinthető időszaki kiállításán megjelennek az hervéi életmű legjelentősebb alkotásai: Le Corbusier világhírű épületei, a párizsi UNESCO-székház, az indiai nyomornegyedek mindennapjai, valamint egy Lucien Hervé által készített, a vásárhelyi Tornyai János Múzeumnak adományozott kollázs is.

Felhasznált irodalom:

- Batár Attila: Lucien Hervé. Héttorony Kiadó, Budapest 1992. - Gebauer Imola: Lucien Hervé – Egy élet és egy életmű harmóniája.

Szépművészeti Múzeum, Budapest 2010.