Szlovákiai magyar tudósok a tudomány szolgálatában

A fenti címmel jelent meg november végén Lacza Tihamér szerkesztésében a szlovákiai magyar tudományos élet és ismeretterjesztő irodalom képviselőinek arcképcsarnoka. A magas színvonalú gyűjtemény, amely a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának gondozásában látott napvilágot, a teljesség igénye nélkül tartalmazza a szakterület egykori és mai szereplőit – olvasható a Felvidék Ma hírportálon.

A Bátorkeszin született szerkesztő, aki a felvidéki tudományosságért rengeteget tett az elmúlt négy évtizedben, ismét komoly munkát végzett. Mint bevezetőjében a rendszerváltozás előtti korszakról írja: “...a tudományos életben kiemelkedő eredményeket elérő magyarokról legföljebb tudósítások vagy interjúk jelenhettek meg a szlovákiai magyar sajtóban, ha netán magyarul kívántak publikálni, azt csak a szélesebb nyilvánosságnak szánt lapokban vagy folyóiratokban tehették meg, eredeti magyar nyelvű tudományos könyveket csakis az irodalomtudomány, a nyelvészet, a helytörténetírás és részben a néprajz művelői adhattak ki. ” Az idén hatvankét éves szerkesztő, aki az érsekújvári magyar gimnáziumban érettségizett, majd a prágai Károly Egyetem Természettudományi Karán vegyészi oklevelet szerzett, a szlovákiai magyar közösség számára elsősorban publicistaként, szakíróként ismert. Szakmai pályafutása ugyanakkor olyan sokrétű, hogy bátran leszögezhetjük, egy polihisztorról van szó.

Lacza Tihamér

jelenleg a Pátria Rádió Kaleidoszkóp című műsorának szerkesztője. A Hét című hetilap egykori főszerkesztője arról is ír a könyv bevezetőjében, hogyan sikerült eljutni az idén megjelent arcképcsarnokhoz. Még 1990-ben, amikor

Znám István

matematika-professzor vezetésével szervezték a Cseh/szlovákiai Magyar Tudományos Társaságot, készítettek egy 200–250 nevet tartalmazó jegyzéket, amelyen főleg a természettudományok és a műszaki tudományok területén tevékenykedő szlovákiai magyarok szerepeltek. Ezután elkészült a Ki kicsoda Kassától Prágáig c. kiadvány is, amely több mint fél évszázad elteltével (1938 óta) az első olyan lexikon volt, amely a szlovákiai magyar közélet, irodalom, képzőművészet, kultúra és oktatásügy jeleseit gyűjtötte össze. A tudomány szolgálatában című kiadvány, amely a tudományos élet egykori és mai szlovákiai magyar szereplőit és az ismeretterjesztő irodalommal is foglalkozó szakembereket bemutató könyv lett, szervesen kapcsolódik a Szlovákiai magyar írók arcképcsarnoka címmel 2009-ben megjelent összeállításhoz. Ebben a válogatásban is 100 személy rövid életrajza és fényképe található és ugyanazokat a szempontok érvényesülnek, mint amelyeket

Tóth László

az előző kötetben már megfogalmazott. A kötet nem törekszik a teljességre, mert az csak egy részletes, mindenre kiterjedő kutatás feladata lesz majd, hogy megteremtse egy olyan kiadvány megszerkesztésének a feltételeit, amelyben valóban hiánytalanul ott lehet minden személyiség. Az előző kötethez viszonyítva viszont a jelen összeállításban jóval szerényebb az irodalomként felhasznált, illetve ajánlott kötetek, tanulmányok jegyzéke. Ez könnyen belátható, ha tudatosítjuk, hogy a téma feldolgozása jóformán csak elkezdődött és igazából még nem is teremtődtek meg az intézményes keretei. A kötet, amelynek megjelenését a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta ugyanakkor a téma részletes feldolgozásában is segíthet, amellett, hogy magában sok hasznos információt tartalmaz.