November elején Budapesten, a Magyar Természettudományi Múzeumban adták át a GDF Suez – Az év természetfotósa 2010 pályázatának díjait, majd ugyanitt megnyílt a legszínvonalasabb képekből álló kiállítás. A győztes, a pusztaszeri Máté Bence – aki tíz éve foglalkozik fotózással, s kedvenc témái a madarak és az égi jelenségek – egy héttel korábban az első magyarként megkapta a világ legfontosabb természetfotós elismerését, a BBC Wildlife Photographer of the Year nagydíját is, amelyet Londonban vehetett át. Mi pusztaszeri tanyáján kerestük fel.– Itthon és külföldön is elismerik, hol szeret jobban fotózni? – Közvetlen kapcsolatban állok a természettel, életem legnagyobb részét a szabadban töltöm, s noha sokat járok külföldre, Costa Ricába, Brazíliába, kedvenc helyem mégis a pusztaszeri tájvédelmi körzet. Szerencsére ide születtem, külföldön, távol a biztos háttértől nehezen tudok hétről hétre visszamenni ugyanarra a területre. Itthon van időm megfigyelni az állatok viselkedését, eltervezem, hogyan fogom az adott képet elkészíteni. Ha valami mégsem úgy sikerül, később visszamehetek. – Milyen a jó természetfotós? – Aki a várakozás idejét nem felesleges időpocsékolásként éli meg, hanem olyan eseményként, amely része a munkának, előfeltétele a jó fotónak. Fontos, hogy tisztában legyen technikai felszerelésének korlátaival, jól ismerje az állatokat és szokásaikat, tudja, egy-egy helyzetre hogyan fognak reagálni. Én nem tartom magam különösképpen türelmesnek. Inkább kialakítom leshelyeimet oly módon, hogy tudjam, mikor száll le oda egy madár, milyen távolságra lesz tőlem. A kép akkor jó, ha a több ezer felvétel közül, sokszor a szerencsének is köszönhetően, sikerül megörökíteni az egyedi, megismételhetetlen pillanatot. – Hol és milyen körülmények között készült a BBC pályázatán díjnyertes fotója? – Costa Ricában készült a levélvágó hangyákról, amelyek nagy szakértelemmel operálták szét a faleveleket. Egy hétig tartott, míg négy különböző színű levelet cipelő hangyát egy éjszakai képen meg tudtam örökíteni. Tizenkétezer kockát lőttem, ami nagyon soknak számít, de az első napokban nem volt meg a megfelelő kompozíció. Rá kellett bírnom a hangyákat, hogy úgy masírozzanak a faágon, ahogy én szeretném. – Ez a kép valóban hibátlan? – Nem, minden fotón van egy kis hiba. A jobb felső sarkában látható egy folt. Véletlenül felrúgtam a zseblámpámat, s a belógott levél árnyékot vetett. Akkor nem vettem észre. Ritka pillanatoknál mindig adódnak olyan dolgok, amelyek kicsit rontják a kép értékét. – Hogy lehet kiválasztani a legmegfelelőbb pillanatot? – Olyan pillanatot kell elkapni, amelyet előtte még soha senki nem örökített meg, bár a természetben lejátszódó jeleneteknek csupán töredékét láthatja az ember, s még kisebb hányadát sikerül lencsevégre kapni. – Milyenek a zsűri elvárásai? – A világversenyeken és idehaza is az olyan, többnyire technikailag kiváló képeket díjazzák, amelyekben van valami újszerűség, ha történetet mesélnek el. Ez teljes mértékben egybevág az én hozzáállásommal: elkapni a pillanatot, megörökíteni a természetben lezajló rövid akciójelenetet. – A minap a könyve is megjelent… – Régóta tervezett, exkluzív kivitelű „kézimunka” a Láthatatlanul. A 13 fejezet a legjobb nyomdatechnikával készült, egyedinek számít a hazai piacon. Kulisszatitkokat osztok meg az olvasókkal: bemutatom, milyen állomásai vannak egy-egy fotórészletnek, mik voltak az elmúlt idény legérdekesebb fotópillanatai. Szabad eladásban nem kapható, csak a honlapomon (matebence.hu) rendelhető meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.