Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Kultúra

„Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei IV.

„Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei IV.

2010. december 17., péntek
„Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei IV.

BorABC 13.

Sorozatunkkal azoknak szeretnénk útmutatást adni, akik most ismerkednek a borokkal, a borok ízvilágával. Magyarország Európa tradicionális bortermelő országai közé tartozik. Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal a soproni, a balatonboglári, a mecsekaljai és a szekszárdi borvidékkel ismerkedhetnek meg.

Soproni borvidék

Régi, több évszázados borvidékünk a soproni. Hasonlóképpen a Balaton közeli borvidékekhez, ide is szívesen települtek emberek már jóval az időszámításunk előtt. Sopron városát még a kelták alapították, akik már foglalkoztak szőlőtermesztéssel. A rómaiak idején fontos kereskedővárossá nőtte ki magát. Az idők során számos rendelettel kedvezményezték az itt termelt, majd exportált bort. Kedvező fekvésének köszönhetően a XV. és a XVIII. század között az európai borkereskedelem központjává vált. Az észak-dunántúli szőlőtermelő tájba tartozik hazánk legcsapadékosabb borvidéke. Az Alpok lábánál elterülő soproni borvidéknek két körzete van: a soproni és a kőszegi. Jelenlegi összterületük megközelíti az 1900 hektárt. Klímájára kedvező hatást gyakorol a Fertő-tó, mely nagy vízfelületének köszönhetően egyenletessé, kiegyenlítetté teszi a környék éghajlatát. A tél itt enyhébb, a nyár viszont hűvösebb a magyarországi átlaghoz képest. Ennek az enyhe télnek köszönhetően a szőlőket még takarás nélkül is elkerülik a komolyabb fagyok. Az évi napfénytartam mindössze 1900 óra, mely a sok csapadékkal (650-700 mm) egyetemben hozzájárul a táj kiváló minőségű, egyedi ízvilágú, savban gazdag borainak létrejöttéhez. A borvidék szőlőültetvényeinek többsége az enyhe lejtésű domboldalakon, a hidegebb levegőt hozó északi szelektől védve terül el. Talajaik általában löszön kialakult barna erdőtalajok, illetve a Fertő-tó melletti homoktalajok. Napjainkra nemcsak a termesztéstechnológia, hanem a fajtaválaszték is jelentős változáson ment keresztül. A korábban akár aszú minőséget is produkáló Furmint fajta, mára szinte teljesen eltűnt a borvidékről. Helyébe a Zöld Veltelini lépett, melyet a Leányka, Tramini, Sauvignon és Chardonnay ültetvények színesítenek. A soproni borvidéken 75%-ban vörösbort adó fajták teremnek. Kiemelkedik közülük a Kékfrankos, melyet a Zweigelt, Merlot, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc követ.

Balatonboglári borvidék

A Balaton déli partvidékén, részben a tihanyi bencés uradalmi és az egykori Festetics-birtokon részben pedig a paraszti termesztői hagyományokon a filoxéra vész után virágzó szőlő és borkultúra alakult ki. Az immunis pannonhomok talajokon telepített szőlők a XIX. század végén a bortermelők ezreit mentette meg a koldusbottól. A borvidék igazi felvirágzását azonban a XX. század derekán végrehajtott szőlőtelepítés jelentette. Az új szőlőültetvények a gazdagabb lösz- és középkötött vályogtalajokon bőven teremnek, és a céltudatosan megválasztott kedvező fajtaszerkezetnek köszönhetően kiváló borokat adnak. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 10391 ha. Huszonegy település tartozik a borvidékhez. A Balatontól délre elterülő táj klímaviszonyai kiegyenlítettek, a domboldalak szőlőire kedvezően hat a tó közelsége, mely sekélyebb itt, mint az északi parton, így viszonylag gyorsan felmelegszik, s ez kedvező mikroklímát teremt. A szőlőtalajok döntően löszös üledéken képződött különféle erdőtalajok. A szőlők kis része homokon települt. A balatonboglári borvidéken elsősorban a fehérborszőlő-fajták terjedtek el, de vörösborszőlő-termesztésre ugyancsak kiválóan alkalmas a terület. A borvidék borainak fajtaválasztéka igen bőséges. A fehérborok: Olaszrizling, Sárgamuskotály, Irsai Olivér, Királyleányka, Rajnairizling, Chardonnay, Sauvignon Blanc. Borai illatban és zamatban gazdagok, jellegzetesek, savasak. A vörösborok ugyan kisebb mennyiségben készülnek, de minőségben felveszik a versenyt a fehér-borokkal. Jellemzően inkább a „burgundi” jellegű, gyümölcsillatokat, zamatokat adó vörös borok készítésére alkalmas ez a borvidék. Különösen a Balatonboglári Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Merlot kiváló minőségűek. Az utóbbi időben a hazaiak legjobbjaként tartják számon az itt készült pezsgőket.

Mecsekaljai borvidék

Mecsekalja hazánk legkisebb borvidékei közé tartozik. A borvidék szőlőkultúrája a keltákig nyúlik vissza. Pécs már ebben az időben fontos szerepet töltött be. Kereskedelmi útvonalai révén itt került feldolgozásra a Mecsek környéki borok jelentős része. A rómaiak virágzó szőlőkultúrát hoztak létre a környéken, amit a hunok, az avarok, majd a magyarok vittek tovább, s még a török megszállás idején sem hagyták abba a szőlőművelést. Elmondhatjuk, hogy kevés városban van a szőlőművelésnek, a borászatnak olyan hosszú, töretlen múltra visszatekintő és ma is elevenen élő tradíciója, mint Pécsett. A törökök kivonulása után honosodott meg a Kadarka, mely a táj uralkodó szőlőfajtája lett a XIX. század elejéig. Ekkor ugyanis német telepesek érkeztek a vidékre, akik magukkal hoztak Ausztriából egy eddig ismeretlen szőlőfajtát, a Cirfandlit, mely a Kadarkánál is fontosabbá vált. A mai napig kiemelt szerepet tölt be a borvidék életében. A filoxéra jelentősen visszavetette a környék fejlődését, de pár éven belül sikerült felvirágoztatni a térséget. Az Olaszrizling ekkor jelent meg a borvidéken, egyéb külföldi fajtákkal együtt. A borvidék három körzetre tagolható: Pécsi, Versendi, Szigetvári. A borvidék legfőbb bortermelő községei: Pécs, Pécsvárad, Mecseknádasd, Kővágószőlős. Cserkút. A borvidék területe: 500 ha. Talaja rendkívül változatos. A legtöbb helyen vörös homokkő és triász dolomit mészkő borítja a felszínt, míg másutt löszös barnaföld, illetve barna erdőtalaj a jellemző. Klímája szubmediterrán jellegű. A forró és napsütéses nyarat általában enyhe tél követi. Fagykárral csak ritkán, aszálykárral viszont gyakran kell számolni. A napsütéses órák száma megközelíti a 2100 órát. A Mecsek hegység a déli lejtőkön lévő szőlőket megvédi az északi hűvös szelektől. Érdekesség, hogy Tokaj mellett, itt Mecsekalján fordul még elő, hogy 400 méter tengerszint feletti magasságban is találhatunk szőlőültetvényeket. Legelterjedtebb szőlőfajtái: Olaszrizling, Furmint, Rajnairizling, Cirfandli, Tramini, Rizlingszilváni és a Chardonnay. Leghíresebb borfajtái: Pécsi Cirfandli, Mecseki Furmint, Pécsi Olaszrizling, Fehér Burgundi. A borvidék borai általában testesek, lágyak, fűszeresek, és jó minőségűek. Kedvezőbb évjáratokban különleges minőségű borok is készíthetők.

Szekszárdi borvidék

Az egyik legrégibb és leghíresebb borvidékünk, szőlőművelésének története a keltákig vezethető vissza. Akkoriban Alisca település állt Szekszárd helyén, s e település maradványai között találtak egy márvány szarkofágot. Ez az emlék utal a szőlőtermesztés korai kezdetére. A rómaiak idején, majd a honfoglaláskor már kiemelt jelentőséggel bírt a borvidék. Vörösbort adó szőlőfajtáit, melyek világszerte ismertté tették a borvidéket, a törökök elől menekülő rácok hozták erre a területre. A törökök kivonulása után német szőlőművelők virágoztatták fel a környéket. A virágzás azonban nem tartott sokáig, hiszen a filoxéra ide is elért. A vész elmúltával rövid időn belül újra fellendült a szőlőtermesztés, leginkább a francia fajták betelepítésének köszönhetően. A borvidék az 1960-as évektől jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban Kadarkát termesztettek túlnyomó többségben, addig mára már leginkább Kékoportó, Kékfrankos, Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc, Merlot és Zweigelt fajtákat találunk, vagyis a térség fő profilja a vörösbort adó szőlőfajták termesztése lett. A borvidék Tolna megye déli részén Baranya megyéig húzódik két nagy tájegységet, a Dunántúli dombságot és az Alföld határait érintve. A borvidék legfontosabb bortermő területei Őcsény, Sióagárd, Zomba, Decs és Szekszárd. A borvidék területe: 2000 ha. A szőlőültetvények nagy részét 200 méter tengerszint feletti magasságú, löszön kialakult barna erdőtalajjal borított domboldalakra telepítették. Mivel a heves esőzések igen gyakoriak ezen a területen, sok helyen találhatunk teraszosított ültetvényeket, megakadályozva ezzel a víz átfolyását a domboldalakon. Klímája szubmediterrán jellegű. A tél enyhe, a nyár meleg, nem túl forró. Magas a napsütéses órák száma, ami kedvez a szőlőszemek beérésének. Fagyokkal csak nagyon ritkán kell számolni. Legelterjedtebb kékszőlőfajtái: Kadarka, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, és a Merlot. Legelterjedtebb fehérborszőlő fajtái: Olaszrizling, Chardonnay, Rizlingszilváni. Fontos még megemlíteni, hogy ezen a területen foglalkoztak elsőként biotermesztéssel, illetve, hogy Eger mellett Szekszárd használhatja még a Bikavér nevet. Az itt termelt vörösborok testesek, bársonyosak, fűszeres zamatúak, míg a fehérborok lágyak, harmonikusak. A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg Borlexikonunkat!Előző rész: „Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei III.A következő részben: Magyarország borvidékei V. (Forrás: users.atw.hu/iboksz, www.bor.specia.hu, www.borocska.hu, bor.wyw.hu)

Összeállította: Illés Tibor

borkultúra borivás bor borvidékek

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo