„Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei VII.
2010. december 22., szerda
BorABC 16.
Sorozatunkkal azoknak szeretnénk útmutatást adni, akik most ismerkednek a borokkal, a borok ízvilágával. Magyarország Európa tradicionális bortermelő országai közé tartozik. Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal az a Balatonmelléki és a Tolnai borvidékkel ismerkedhetnek meg.
Balatonmelléki körzet
1998. január 1-től lett újra külön borvidék. A Pogány dűlő neve és az ott talált leletek alapján valószínűleg már időszámításunk kezdetén is foglalkoztak itt szőlőtermesztéssel. Az első írásos emlék a Kőszeg grófok 1279-es osztálylevele, ahol már szőlőhegyeket említenek. A Királyvölgy szőlői a királyi tulajdonban levő kőszegi vár uradalmához tartoztak. A termelt bort a vár pincéiben tárolták. A hagyomány szerint 1532-ben Szolimán fővezérével, Ibrahimmal együtt a király-szőlők feletti térségről szemlélte katonái rohamát. A függetlenségi harcok idején a kóbor katonák gyakran letarolták a termést, kivágták a szőlőket és dézsmálták a pincék borait. A Rákóczi szabadságharc leverése után elkezdődött a német telepesek beözönlése, így a város hamar talpra állt. Az 1746-ban a szőlőterület 800 katasztrális hold volt. A városi lakosság polgári jellege ellenére tekintélyes volt az őstermelők, szőlőművesek száma. A szőlők zöme a gazdag városi polgárok, jómódú kispolgárok tulajdonában voltak, bérmunkások dolgoztak rajta. A jobbágyok robottal, dézsmával adóztak a városnak. 1891-ben a filoxéra a szőlők nagy részét kipusztította. A borvidék területe a szőlő termőhelyi katasztere alapján 6383 ha. A borvidékbe tartozó települések száma 26, két körzetben. A balatonmelléki körzet (18 település) részben a Zala-folyó kanyarulatában, részben a Keszthelyi-hegységhez tartozó Vindornyalaki-medencében terül el, valamint a Zalaapáti-hát lankáin húzódik. A Mura-vidéki körzet (8 település) Szlovéniával és Horvátországgal határos területeken, a Mura völgyében található. Éghajlata kiegyenlített különösebb szélsőségektől mentes. Hazánk legcsapadékosabb borvidéke (évi 7-800 mm csapadék). Az aszálykár ezen a vidéken szinte ismeretlen. A folyóvölgyekkel sűrűn behálózott, hullámos felszínű dombvidéket az egykori Pannon-beltenger homokos, agyagos üledékei építik fel. Erre vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, amelyen agyagbemosódásos, barna erdőtalajok vagy barna földek képződtek.
Fő fajtája az Olaszrizling (50%), amit területi aránya alapján a Rizlingszilváni, a Zöld Veltelini, a Chardonnay, és a Zalagyöngye követ. Az illatos bort adó fajták közül említésre méltó a Cserszegi fűszeres, az Ottonel muskotály az Irsai Olivér és a Tramini, a vörösbort adó fajták közül pedig a Kékfrankos, a Zweigelt és az Oportó. A borvidék borai illatosak, aromaanyagokban igen gazdagok, élénk savtartalmúak. Boronapincék sora bizonyítja, hogy több mint 100 éves borászati hagyományokra tekintenek vissza a zalai dombok. A népi építészet e jellegzetes képviselőivel ma már csak ezen a vidéken találkozhatunk. A boronapincéket szálfákból ácsolták össze, kívül-belül agyaggal tapasztották. Ma már csak mutatóban áll közülük néhány, az elmúlás különös hangulatát árasztva. A terület 1998-as borvidékké válásával ismét remény van arra, hogy az itt található értékek, méltó kezekbe kerülve megőrződjenek.
Tolnai borvidék
A Tolnai borvidék területét 1997-ben jelölték ki a Szekszárdi borvidék korábbi Völgységi körzeteiből, kiegészítve a Tolnai dombság és a Mezőföld néhány további jó bortermő helyével. A két borvidék története tehát nagyon hasonló. A szőlőművelést a rómaiak kezdték el ezen a területen. Nagyon sokáig a fehérbort adó szőlőfajták uralták a tájat. A török hódoltság idején a törökök elől menekülő rácok hónosították meg a Kadarkát, mely hosszú időn át a térség legfőbb vörösborszőlő fajtája volt. A törökök kiűzése után német telepesek érkeztek a borvidékre, akiknek a keze alatt ismét fellendült a térség szőlő és bortermelése. A borvidéket 1998-ban önálló borvidéki rangra emelték. Jelenleg három nagy körzetre tagolódik: Tolnai, Tamási, Völgységi körzet, jelentős bortermelő települései Bonyhád, Mőcsény és Hőgyész. A borvidék területe: 2200 ha, talaja változatos. A miocén korú Pannon-tó agyagos, homokos üledékeit negyedidőszaki vastag löszréteg borítja, mely a Völgységi körzetekben vékonyabb, Hőgyésznél azonban ez a lösztakaró elérheti a 70 cm-t is. A lankás dombokon többnyire löszön kialakult barna erdőtalaj borítja a felszínt. A Völgység Szekszárdhoz viszonyítva némileg hűvösebb, míg a Mezőföld déli része melegebb, szárazabb, kontinentális jellegű. A tél általában enyhe, a fagykárok nagyon ritkák. A nyár meleg, a napsütéses órák száma 2000-2100 óra között mozog évente. A csapadék mennyisége az egyes körzeteken belül eltérően alakul. Hol több, hol kevesebb csapadék esik. Fehérbort adó szőlőfajták közül: Chardonnay, Olaszrizling, Zöld Veltelini, Rizlingszilváni, Királyleányka és a Rajnairizling. Vörösbort adó szőlőfajták közül: Kékfrankos, Zweigelt, Merlot, Cabernet Sauvignon, Kékoportó és a Kadarka. Borfajtái a Mőcsényi Zöld veltelini, a Mőcsényi Chardonnay, és a Paksi Merlot. Az itt termelt borok finom savtartalmúak, aromában és zamatanyagban gazdagok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.