Kultúra

„Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei V.

„Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei V.

2010. december 20., hétfő
„Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei V.

BorABC 14.

Sorozatunkkal azoknak szeretnénk útmutatást adni, akik most ismerkednek a borokkal, a borok ízvilágával. Magyarország Európa tradicionális bortermelő országai közé tartozik. Gyakorlatilag az ország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kicsiny kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. Ezúttal a Villányi, a Bükkaljai és a Mátrai borvidékkel ismerkedhetnek meg.

Villányi borvidék

A Villány-Siklósi borvidék Magyarország elsőrendű vörösbortermő vidéke. Feltehetőleg a rómaiak foglalkoztak először szőlőtermesztéssel a környéken. Ezt bizonyítják azok az ásatások, melyet Nagyharsánynál végeztek: egy római ház és gazdaság maradványaira bukkantak, melynek egykori gazdája oltárt állíttatott házi szentélyében a bor istenének, s a felirat szerint kb. 40 hektárnyi földön telepített szőlőt fiának, Venatusnak. Külön érdekesség, hogy egy szarkofágban még bort is találtak: Egy hálófonatos üveg őrzi a magyar borok legrégibb elődjének maradványait. A rómaiak után a magyarok folytatták a szőlőművelést. A hagyomány szerint ehhez a vidékhez köthető a magyar borászat kezdete. A török megszállás hosszú ideje alatt a délvidéki falvak nagy része elnéptelenedett, csak Siklós várának környéke menekült meg a pusztítástól. A törökök kiűzése után szláv telepesek érkeztek a környékre, akik magukkal hozták az első vörösborszőlő fajtát, a Kadarkát, mely a balkán félszigetről származik. A XVIII. század elejei kadarkatelepítés után rövid idő elteltével az ország valamennyi borvidékén ismert lett a Kadarka, ahol vörösbort termeltek. XVIII. század végén német telepesek érkeztek a borvidékre. Ők honosították meg a Kékoportó fajtát, amit Ausztriából hoztak magukkal. A filoxéra vész után újabb szőlőtelepítésekbe kezdtek. Ekkor derült ki, hogy a talaj és klímaviszonyok a Kékfrankos számára is kiválóan alkalmasak, s így azóta már ezt a szőlőfajtát is egyre nagyobb területen termesztik. Bár a borvidék elsősorban vörösbortermő vidék, jelentős tradíciója van a fehérboroknak is. A borvidék két körzetre tagolódik. Villányban vörösborszőlő fajtákat, Siklóson pedig fehérborszőlő fajtákat termesztenek. A borvidék legfontosabb bortermő területei Villány, Villánykövesd, Kisharsány, Nagyharsány és Siklós. A borvidék területe: 1600 ha, talaja változatos. A legnagyobb részén vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz borítja a felszínt. Klímája mediterrán jellegű. A nyár forró és száraz, a tél nem túl hideg. A jégesők elég gyakoriak, melyek elég komoly károkat tudnak okozni a szőlőkben. Vörösborszőlő fajták közül: a Kékfrankos, a Merlot, a Bíbor kadarka, a Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon, a Kadarka, a Kékoportó és a Zweigelt. Fehérborszőlő fajták közül: az Olaszrizling, az Ottonel muskotály, a Furmint, a Hárslevelű, a Rajnai rizling és a Chardonnay. Villányi Nagyburgundi, Villányi Cabernet, Villányi Kékfrankos, Villányi Kadarka, Villányi Hárslevelű, Siklósi Olaszrizling, Siklósi Chardonnay. A Villányi vörösborok általában nehezek, testesek, magas alkoholtartalom és különösen magas tannintartalom jellemzi őket, jellegzetes, intenzív bukéjuk miatt könnyen felismerhetők.

Bükkaljai borvidék

A Bükkaljai borvidék Magyarország egyik legfiatalabb borvidéke. Egy 1313-ból való feljegyzésben tesznek először említést a szőlőről, mert a város egyik fő bevételi forrása volt. A középkorban igen fejlett pincehálózat alakult ki Miskolcon. A miskolci pincék olyan híresek voltak, hogy Európa több városából és több magyarországi borvidékről is – többek között Tokajról – szállítottak ide mustot, hogy azokat itt érleljék borrá, majd később külföldön értékesítsék. Mivel az itt termelt borok igen magas savtartalmúak, a XIX század elejétől pezsgő alapbort adó szőlőtermesztéssel kezdtek el foglalkozni, melyhez Olaszrizlinget és Furmintot használtak illetve használnak a mai napig. Bükkalját csak 1970-ben nyilvánították önálló borvidékké, a kezdetektől fontos szerepet játszott a hazai bortermelésben, s fejlődése a mai napig töretlen. A borvidék főbb bortermő területei Miskolc, Bükkaranyos, Kács, Tard, Bogács, Cserépváralja. területe: 1100 ha. Főként rioliton és riolittufán, valamint löszön és nyiroktalajon kialakult barna erdőtalaj borítja a felszínt. Napfényben gazdag, némileg hűvösebb a déli borvidékeknél, ami sajátos szőlőillatot eredményez, és kedvező hatással van a borok finom savainak alakulására. Az éves csapadékmennyiség 550-600 mm között mozog. Fagykárokkal csak nagyon ritkán kell számolni. A bükk hegység a délkeleti lejtőkön fekvő szőlőültetvényeket védi az északról hideg levegőt hozó szelektől. Bükkalja elsősorban fehérbortermő vidék, az utóbbi években mégis egyre nagyobb számban jelennek meg a vörösbort adó szőlőfajták. Fehérbort adó szőlőfajták közül: az Olaszrizling, Leányka, Zöld veltelini, Rizlingszilváni, Chardonnay, Zenit, Zengő és a Cserszegi fűszeres. Vörösbort adó szőlőfajták közül: a Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Cabernet Franc és Cabernet Sauvignon. Az itt termelt borok magas savtartalmúak és különleges illatúak. A borvidék területe mára elérte a 2200 ha-t, köszönhetően a folyamatos telepítéseknek, a vállalkozó kedvű beruházóknak és a támogatási lehetőségek kihasználásának. A szőlőültetvények a Bakony, Vértes, Gerecse, Pilis és Visegrádi-hegységet kísérő domboldalakon, lankákon és platószerű területeken, valamint a Kisalföldhöz tartozó Komárom-esztergomi síkság magasabban fekvő részein helyezkednek el. A borvidéket északon a Duna, Nyugaton a Kisalföld határolja, s két körzetre oszlik: az ászári és neszmélyi régióra. Időjárási viszonyai kiegyenlítettek, a kontinentális éghajlat óceáni mérséklő hatása kedvez a szőlőtermesztésnek. A napsütéses órák száma 2200 óra/év, az évi középhőmérséklet 10 °C, a csapadékmennyiség 600 mm körüli. Szőlőterületei többnyire 150-300 m tengerszint feletti magasság között találhatók. A lejtés kitettsége szerint leggyakoribb a DNy-i és déli fekvés. A borvidék sajátossága, hogy a viszonylag alacsony hegyek oldalain és hátain az árnyékolás kismértékű, és valamennyi terület szinte egész nap fürdik a napfényben. A borvidék talajképző kőzetei és talajai változatosak. Uralkodó típusai a löszön kialakult barna erdőtalajok gyakran erodált területei. Az Ászár-Neszmélyi borvidék neves borait adó tradicionális fajták mára jórészt kicserélődtek. Az 1970-es évek második felétől egészen napjainkig jelentős fajtaszerkezet-változás állt be. A borvidék ez idő szerinti legjelentősebb fajtái: a Rizlingszilváni, a Chardonnay, a Zöld Veltelini, az illatos bort adó fajták közül az Irsai Olivér, a Cserszegi fűszeres, a Tramini és az Ottonel muskotály. Emellett nagyobb területen megtalálható a Sauvignon Blanc, a Rajnairizling és a Leányka. A vörösbor szőlők közül a Kékfrankos, a Cabernet Sauvignon és a Pinot Noir fajtákkal találkozhatunk. Az itt termelt borok magas savtartalmúak és különleges illatúak.

Mátrai borvidék

A Mátraaljai borvidék hazánk egyik legnagyobb kiterjedésű, kötött talajú borvidéke. Szőlőtermesztésének története a keltákig vezethető vissza, akik igen fejlett civilizációt hoztak létre a környéken, s minden erejüket és tudásukat belefektetvén megalapozták Mátraalja szőlőtermesztésének történetét. István király uralkodása idején már összefüggő szőlőbirtokok voltak Mátra napfényes lankáin, az István által alapított egyházi szervezetek munkájának köszönhetően. A török megszállás szerencsére nem vetette vissza a termelést és nem okozott nagy károkat. A vidék borai olyan híresek lettek a gyöngyösi kereskedők révén, hogy a török megszállás alatt II. Mátyás külön kiváltságlevélben biztosított vám és adómentességet a Bécsbe szállított gyöngyösi borok számára. A XIX. századi filoxéra vész már nem kímélte a szőlőket, nagy pusztítást okozott, de a helyiek akaratának köszönhetően Mátraalja rövid időn belül visszanyerte eredeti állapotát. A borvidék azóta is szépen fejlődik, s évről évre gyarapodik területe. A XX. század első felében a Károlyi uradalom Debrői Hárslevelűje világhírnévre tett szert, 2002-ben pedig a nagyrédei Szőlőkert Borászati Rt-t választották az „Év Pincészetévé”. A borvidék főbb bortermő községei Gyöngyös, Visonta, Gyöngyöstarján, Domoszló, területe 6000 ha. Talaja változatos. Leginkább meszes barna erdőtalajokkal találkozhatunk, illetve pár helyen köves víztalajok, humuszos homoktalajok borítják a felszínt. Klímája kiegyenlített. A nyár meleg, a tél enyhe. Az északi borvidékekhez képest napfényben gazdagabb terület, mely elősegíti a szőlőszemek beérését. Az éves csapadék mennyisége 600 mm körül alakul, melynek többsége a nyár elején esik. Borai az Olaszrizling, a Hárslevelű, a Leányka, a Chardonnay, a Tramini, az Ottonel muskotály, a Rizlingszilváni, a Zweigelt és a Kékfrankos, Abasári Rizling, Gyöngyösi Tramini, Kompolti Muskotály, Verpeléti Leányka, Visontai Olaszrizling, Gyöngyösi Merlot, Debrői Hárslevelű. Az itt termelt borok aromában és illatban gazdagok, magas sav és alkoholtartalmúak. A borhoz kapcsolódó szakkifejezésekhez tekintse meg Borlexikonunkat!Előző rész: „Borban az igazság…”: Magyarország borvidékei IV.A következő részben: Magyarország borvidékei VI. (Forrás: users.atw.hu/iboksz, www.bor.specia.hu, www.borocska.hu, bor.wyw.hu)

Összeállította: Illés Tibor

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.